A sportélmény elengedhetetlen része a szurkolás. Olimpián az ember természetesen saját honfitársainak drukkol. A milánói-cortinai téli olimpián a pontszerzés lehet a reális elvárás. A Szocsiban élő és készülő orosz Maria Pavlova és Alexei Sviatchenko a műkorcsolyázók páros versenyében érhet oda az első nyolc helyre, illetve a junior világbajnok dél-koreai Mun Vundzsun rövidpályás gyorskorcsolyázó gyűjthet „magyar pontokat”. A dél-koreai sportoló országváltására azután került sor, hogy 2024-ben ittasan vezetett, hazájában három évre kizárták a válogatottból, ezért nemzetközi versenyeken sem indulhatott, amíg nem talált egy befogadó országot.
Tizenhat éve stratégiai ágazat a magyar sport, ennyi ideje ömlenek az állami tízmilliárdok az ágazatba. A jelek szerint a tejben-vajban fürdés közben nem jutott idő az érdemi szakmai munkára, nemzetközi szinten versenyképes sportolók kinevelésére. Mivel a pénzosztást nem követte számonkérés, minden következmény nélkül meg lehet tenni, ha nem sikerül éremesélyeseket nevelni, akkor keresnek ilyen sportolókat.
A kormány büszkén hirdeti, hogy Magyarország nyitott, befogadó ország, láttuk, ez mit jelent: jöhetett ide baltás gyilkos, hazájában korrupció miatt üldözött politikus, ittas vezetésért eltiltott sportoló. Akinek az otthonát szétbombázták, aki közvetlen életveszélyben van, azt szöges drótkerítés várja a határnál, ő kortól, nemtől függetlenül közveszélyes bűnöző, akitől meg kell védeni az országot.
A sport mellett a kormány számára kiemelten fontos a családok támogatása, a gyermekek védelme, a vasúti hálózat fejlesztése. „Az eredményt nem kell megmagyarázni”, mondják sokszor a sportban. Tegyük hozzá, ezeken a területeken nem is lehet.
A téli olimpián nem lesz könnyű a szurkolás, április 12-én viszont nem kérdés, kinek a sikeréért szurkolunk: hajrá Magyarország!