Írott malaszt

Új a KRESZ, de minek és kinek? Egyáltalán, mi a baj a régivel?

Szerintem az, hogy egy ideje, konkrétan a „nagy magyar szabadság” kivívódása (1990) óta mindenki elvárja mindenki mástól, hogy nagyon szabályosan közlekedjen, természetesen csak azért, hogy őt ne akadályozza. Az átkos kora kádári időkben egyetlen „úrvezető” sem harcolt a szabadságáért. Tudomásul vette, hogy az osztályharc részeként ő csupán megtűrt másodosztályú harcos, elsőbbséggel a termelő munkásosztály és a dolgozó parasztság bírt. Konkrétan a teherautók, traktorok és a szekerek.

Azt persze tudta a politbjuró is, hogy munka után a munkás is, meg a paraszt is lehet úrvezető, vagyis célja, hogy megmártózzon a burzsoázia mocsarában, de úgy kell neki, azért van a kommunista rendőrség, hogy rendet tartson. És tartott. Olyat, amilyet, de tartott. A rendőrmentes szabadság kis körei csak vidéken, a kocsmától az otthon kapujáig léteztek. Odafelé nyeregben, hazafelé terpeszben, a kerékpárra támaszkodva. Ezeket a kis szabadságokat honosította meg Karácsony főpolgármester – a Covid járvány leple alatt – Budapesten, nem titkolva, hogy a burzsoá luxus élvezői, azaz a gépkocsi használók meg lesznek szívatva - nem kicsit, nagyon. És lőn, és megy a szívatás, bis Gromoboj.

De arra talán még a fondor lelkületű főpolgármester sem számított, micsoda szellem jön ki a palackból: ezerféle kétkerekű és az ő korlátlan szabadságuk, immár nem a kocsma és a kertkapu között, hanem például a Nagykörúton, ahol az autósok szívnak, vagy a belvárosi Petőfi Sándor utcában, a járdán, ahol a sétáló gyalogosok. A szabadság (talán a magyar szabadság?) mindenek, de különösen a józan ész előtt.

Amennyire tudható, ez a régi KRESZ szerint sem volna dicséretes, de hát a szabadság azért szabadság, hogy azt senki sem korlátozza. A rendőrség már nem kommunista, de azért kicsit még munkás-paraszt, viszont nem gyalogos. Van a sokoldalúan használhatatlan kamerarendszer és a Dunát rekeszteni jó, de másra nem való hetyke rendőrautó-flotta.

Talán egynémely szerencsétlen busman ételfutár megfékezése lehetővé válna, de a rengeteg azonosíthatatlan, szavatossági biztosítás nélküli, csökkent kerekű száguldozó megállítása éppúgy lehetetlen az új KRESZ alapján, mint a régi szerint.

Az már a kormányzat és a közlekedés mérnökeinek az országlakók orrára nyomott iszonyatos fricskája, hogy a Budapest-Bécs autópálya „szélesítését” az új KRESZ megírásával szinte egy időben kezdték el. Akik az M1 szélesítését kitalálták és jóváhagyták, azok nemcsak az új KRESZ megírására, hanem az ország vezetésére is – kétséget kizáróan – alkalmatlanok. Ehhez a minden ízében sötét ügyhöz eddig csak Lázár miniszter adta (bátoran) az arcát. Neki (fő büntetésül) azt ajánlom, tegye meg az utat az M1-esen naponta oda-vissza, aztán béke poraira.

Én egy este, nagy esőben, a munkavégzés nélküli úton jöttem haza Bécsből. Isteni szerencsémre nem én vezettem, hanem a nálam sokkal jobb reflexekkel rendelkező, kitűnő sofőr barátom. Ezért úsztuk meg azt a kamionos üldöztetést, amit csak az autópálya menekülésszerű elhagyásával tudtunk kivédeni. Az aljasság és a tudatlanság példája, ahogyan a „hozzáértők” és az illetékes elvtársak az M1 szélesítés őrült tervéhez viszonyulnak. Nagy a forgalom, szélesíteni kell. És elfogadtatni a jámbor hülyékkel, hogy ez 5 év biztos szűkítést jelent, ha nincs csúszás.

Természetesen ott, ahol a kormányzat nem aljas és nem hülye, van észszerű és jó megoldás. Spanyolországban, az ottani rendszerváltás után épült meg a Madrid-Alicante kétszer kétsávos autópálya, amely ingyenes a mai napig. Talán húsz éve nőtt meg a forgalom. Nem a szélesítést, nem a fizetőssé tételt választották, hanem építettek egy új, kétszer három sávos fizetőst. Emberszámba veszik az adófizető polgárt, és ráadásul spórolnak is. Nekünk elég egy új KRESZ, azon majd vitatkozgatunk.

A szerző orvos.

–

A cikkben megjelenő vélemények nem feltétlenül tükrözik szerkesztőségünk álláspontját. Lapunk fenntartja magának a jogot a beérkező írások szerkesztésére, rövidítésére.