Van egy közkeletű tévedés, amit nem árt időben tisztába tenni: április 12-én nem végződik a küzdelem, hanem elkezdődik. Méghozzá majdhogynem mindegy, hogy az irgalmatlanul torzító, ezer ponton manipulált magyar választási rendszer végül kit dob ki győztesnek, az már egy teljesen új realitásban fog létezni.
Ez az új realitás pedig az, hogy a sokféle káros hatás, de leginkább Orbán Viktor pszichotikus gátlástalansága és az Angela Merkel dominálta EU elvtelensége miatt kialakult rák, a NER véget ért és lebomlásnak indult. Orbán példa nélküli, elképesztő túlhatalmának az alapfeltételei – EU-s pénzömleny, világpiaci konjunktúra, Németország támogatása, gyenge ellenzék – eltűntek vagy felszámolódóban vannak. Orbán pedig hatalomban maradva sem tudja garantálni a rendszere stabilitását.
Az eltelt 16 évben felhalmozódott óriási, ezermilliárdnyi lopott vagyonok megannyi urai, a Fidesz-bárók kasztja már egy újabb Orbán-kormánnyal sem tud nyugodtan aludni. Ha pedig a Tisza feles vagy kétharmados többséget szerez, úgy számukra belátható közelségbe kerül, hogy amilyen lázas sietséggel loptak 2010 után, most őket vágja ugyanolyan sietős gyorsasággal zsebre a történelem.
Ennek az új realitásnak az ismeretében kell és szabad értelmezni Orbán elsőre meghökkentőnek tűnő elszólásait, így azt, hogy a hívei előtt lehetőségként beszélt arról, hogy ellenzékbe kerülnek, illetve kijelentette, hogy valójában jó ideje nincs valójában kétharmaduk, hanem a torzító választási rendszer termelte ki nekik ezt a mandátumtöbbséget.
Ez utóbbi arra utal, hogy a Tisza-kétharmad veszélye miatt a Fideszben a győzteskompenzáció eltörlésében gondolkoznak. Alighanem ennek az előkészítése lehet, hogy Orbán elismerte a rendszer torzító voltát.
Az ellenzéki lét felemlegetésében pedig nincs semmi rendkívüli. Közkeletű félreértés, hogy a magyar miniszterelnök a hatalom őrültje. Valójában ő a hatalomtechnika megszállottja. Nála minden, ideológia, elvek, Isten, ember, haza, pénz csak egy totálisan öncélú hatalmi mechanizmus munkaeszközei, Orbán politikai pszichéje pedig nagyjából úgy működik mint a fúrógép: ha megnyomják rajta a gombot, mindig ugyanolyan fordulatszámon pörög, függetlenül attól, hogy vasbetont vagy hungarocellt kell átfúrnia.
Számára a politikai cselekvés a létezés, egyforma lelkesedéssel taszít válságba egy régiót, várost, vagy éppen összeveszést szít egy babazsúron.
Szóval nagy tévedés, hogy Orbán belebetegedne az ellenzéki létbe. A morál teszi mások számára a hatalmat végessé, az amorális demagóg mindig pályaelőnnyel indul. Egy populista bukás után is könnyen tudja hazudni magát a hatalomba, lásd Trump, Babic, Fico, Netanjahu.
Orbán hideg hatalomtechnikus, alighanem pontosan tisztában van azzal, hogy NER-nek vége. Nem tesz semmit, előveszi a B tervet. Vigyázó szemünket Budapestre vessük: a fideszes mélyállam maffiózói ott fogják megtorpedózni Magyarország működését, ahol csak tudják. És szemrebbenés nélkül fogja felelősségre vonni a Tiszát mondjuk az akkumulátorgyárak csődjeiért.