A tavaszi parlamenti választások közeledtével a szakmai találgatások arról szólnak, hogy miképpen alakulhat a forint árfolyama abban esetben, ha a Fidesznek sikerül továbbra is kezében tartani a kormányrudat, vagy mire számíthatunk a Tisza Párt győzelme esetén. A prognózisok erősen megoszlanak, már csak azért is, mert január közepe óta 5-6 forinttal kevesebbet kell adni egy euróért, mint annak előtte. A nemzeti valuta látványos erősödése meglepő, mert eközben a hazai adatok egy a növekedés jeleit korántsem mutató gazdaságról szólnak, amelyen egy kormányváltó politikai kurzus is csak egy-két év alatt lehet képes fordítani. Az elemzők csaknem mindegyike egy Fidesz-győzelem esetén a mostani 5-6 forintos, a 6,5 százalékos alapkamatból adódó „árfolyamprémium” azonnali eltűnésére számít, de a jelenlegi 380 forintnál jóval magasabb 420 forintot sem tartják kizártnak, s ezen a Monetáris Tanács esetleg úgy módosíthat hogyha – másfél éves szünet után – vágna a kamatból. Ugyanakkor a Tisza-párt győzelménél inkább a jelenlegi szint megmaradását valószínűsítik. A napi politika ebbe beleszólhat, ugyanis a veszteseknek aligha a stabilitás megteremtése lesz az érdekük.
Feltehetően ennek a bizonytalan jövőnek tudható be, hogy
terjedőben van a nem hivatalos, spontán euroizáció, vagyis az, amikor a lakosság és a cégek bizalma megrendül a helyi pénzben.
Például a magas infláció vagy a forint gyengülése miatt maguktól kezdenek eurót használni megtakarításra, ingatlanárak meghatározására vagy nagyobb üzletek lebonyolítására. (Az árakat viszont forintban is meg kell adniuk.) A napi bevásárlásoknál ez a gyakorlat csak azért nem terjedt el, mert olyan technikai és adminisztratív terheket róna a kiskereskedőkre, amelynek a költségeit nem vállalják fel. Az euroizáció folyamata ma még kezelhető. A jegybank képes fenntartani az irányítását a pénzfolyamatok felett. Csak remélni lehet, hogy a választások után a piaci szereplők nem nyúlnak nagyobb mértékben ehhez az eszközhöz.