Borús észhelyzet

Két közismert, véleményét markánsan megfogalmazó ember, egy író, és egy aktivistaként is munkálkodó színész, rajtuk kívül pedig közismeretlen emberek ugyanazokra a kérdésekre válaszolva mondják el, hogyan érinti őket a kormány által a közbeszédbe illesztett, a gazdasági katasztrófát elfedő harcászati stílus.

A valóságot néha át kell színezni, hogy érdekes vagy elfogadható legyen. Érdekessé a színműírók, az operettisták, mesemondók tehetik, elfogadhatóvá a tanítók, gyógyítók, szülők, a másikat a rideg valóságtól óvni szándékozók, és a senkit megbántani nem akarók. Az összes többi átszínezés hazugság, kamu, mert nem a szórakoztatást vagy jóra törekvést testesíti meg, hanem éppen az ellenkezőjét. Ilyen kamukategória az autokráciában a politikai kampánybeszéd is, amellyel a gazdasági befolyással rendelkező hatalom legfőbb birtokosa további és folyamatos kormányzásra (kizsákmányolásra) törekszik, amivel az emberi elmét befolyásolva, az egészséges cselekvőképességet elfojtva, a kevésbé tanult, többségi szavazóbázisban pedig a félelmet gerjesztve, megváltóként rajzolja meg önmagát, mint a mindenhatóság megtestesítőjét. A legembertelenebb kamukategória a háború rémével való fenyegetés, az egymás torkának ugrasztás minden lehetséges platformon az álbékepártiság álcája mögé bújva.

Mire a békeharcos karneválban a bájos bohócmaszkot lekapva előbukkan Joker, és kiderül a kamubeszéd turpissága, már folyamatos küzdelemben, háborús vészhelyzetben él e lángoktól ölelt kis ország eredendően békepárti népe. Mert mindenki a békére törekszik még akkor is, ha ennek ellenkezőjéről akar meggyőzni a fent említett impérium és holdudvara, akik az ország megmentő harcosainak retorikájával őrzik a maguk számára összeharácsolt békét – azaz felhalmozott, mesés vagyonukat, ami viszont cseppet sem kamu.

1. Jelen van-e és ha igen, mit jelent az életében a háborúval való folyamatos riogatás, a disztópikus jövő (halálhörgés, siralom) felvázolása, és érzi-e magán az ezekből fakadó megtanított tehetetlenség eluralkodását?

Péterfy Gergely, író

„Szerencsére olyan országban élek, ahol a magyarországi állampártnak nincsenek óriásplakátjai és propagandamédiája. Itt, Olaszországban elképzelhetetlen ilyen mentális kútmérgezés és környezetszennyezés. Szerencsére olyan embereket sem ismerek, akikre hatással van a magyarországi propaganda. A jövő ennek ellenére sötét, de itt már nem a putyini propaganda festi sötétre. Amit a tudomány mond a globális felmelegedésről, a fajok pusztulásáról, az óceánok állapotáról, amit nyaranta és telente a saját bőrünkön érzünk – érezzük az erdőtüzek füstjét, látjuk a földcsuszamlásokat, érzékeljük a természet változását –, az viszonyt sötét jövőt jósol. Ha az emberiség nem változtat irányt, megsemmisülésbe taszítja az emberi civilizációt.”

Szalai Kriszta színésznő, aktivista

„Mivel gyerekeket tanítok, és utoljára a Valahol Európában című darabot rendeztem meg, sokat beszélgettünk a próbák során, emiatt tudom, hogy a gyerekek milyen félelemben élnek, ha látják ezeket a plakátokat, és hallják az uszítást. Azért hezitáltam sokáig, mielőtt ennek a műnek a feldolgozásába kezdtünk, mert nem akartam ráerősíteni az amúgy is bennük élő háborús jövőképre, amit a kormány fest, de végül Sztehlo Gábor evangélikus lelkész önfeláldozó tevékenységére emlékezve döntöttem mégis e darab mellett. Ő a II. Világháborúban több ezer zsidó gyermek megmentésével az emberséget képviselte, majd a szegényeknek, árváknak – ráadásul az árván maradt nyilas gyerekeknek is –, nyitott egy árvaházat, ami a mai napig a Budakeszi úton működik. Ha háborúról kell beszélni, mindig azt emelem ki, hogy voltak, vannak és lesznek is olyan emberek, akik ilyen helyzetben az emberséget képviselik – mint ahogyan én is teszem. Érdemes mindenkinek tájékozódnia arról, hogy a politika oltárán mennyi mindent felhasznál ez a kormány. A tanítványaimnak, a gyerekeimnek, az előadás szereplőinek pedig megsimogatom a lelkét, hogy nyugi, az előadásunk lényege, hogy az emberek képesek összekapaszkodni, egymásra figyelni és szeretet árasztani. Az, amit a kormány csinál, hogy egy megtámadott országgal riogatja a saját népét – nem találok rá szavakat! Ha valaki belegondol, utánanéz, rájön, hogy sántít, és logikátlan a kommunikációjuk, hiszen az oroszok támadták meg Ukrajnát, és nem fordítva. És miért is jönnének tovább, hozzánk háborúzni az oroszok? Rengeteg embert veszítettek, nem lehet céljuk a további hadakozás okozta veszteségük fokozása. Annak a realitását kellene felfedezni az objektív híradásokban, hogy azzal, ha bármely ország segít Ukrajnának, talán kevesebb ember hal meg, és talán megállítható az orosz hadsereg erőszaktétele.”