Már a választás éjszakáján gratulál neki, elnézést kér a kampány túlkapásaiért és Lázár Jánosért, mint olyanért, valamint kijelenti, hogy az új, nemzeti ellenzék minden olyan ügyben támogatni fogja a válságos gazdasági-pénzügyi helyzetet öröklő új kabinetet, mely nem pártpolitikai, hanem a nemzet egészét érintő infrastrukturális és szociális kérdés a vasúthálózattól a közegészségügyig. Ilyen lenne egy normális európai országban a hatalom átadása.
Mert hiába, hogy a történelem hatalmas, örök lingája, vagyisizé ingája a boldog liberális békeidők felől (kultúracentrikus szociális jóléti jogállam, hatalmak megosztása, esélyegyenlőség, sajtószabadság, emberi méltóság, erőszak elutasítása, anyámkinnya) most épp a gyűlöletcentrikus, kirekesztő, rasszista, erőszakelvű, vadnacionalista, oligarchikus, populista stb. paradigma felé leng, és olyan galaktikus kretén neonáci agyfalloszok pukizzák hozzá a béli szelet, mint ez a lobotómikus Trump vagy a fagyott-tokhal Putler, a mongol-idióta koreai mangalica avagy maga a mi Nyálonlőtt Napólajosunk; és hiába intézett orosz hackerek hada súlyos kibertámadásokat az utolsó két hónapban a kormányzati és vállalati rendszerek ellen, végül hiába röpítették levegőbe az ukrán népzenészeknek (bandurásoknak és szopilkásoknak, azaz pengetős és fúvós népi muzsikusoknak) álcázott orosz diverzánsok véletlenül a Tisza Párt irodája helyett a Tisza Cipőbolt Károly körúti kirendeltségét és likvidálták tévedésből Schmidt Máriát Matolcsy helyett, mert az Eyebot, az AI alapú arcfelismerő szemvizsgáló összekeverte a két személyt – a bevezetett rendkívüli állapot még dühösebbé tette az ellenzéki szavazótábort és az elementáris népharag „földcsuszamlásszerű választási győzelme” elsodorta a moszkovita rezsimet összes alkutyájával, ispánjával és médialakájával együtt, kivéve Bencsik Andrást, aki időben átjelentkezett az újrainduló Népszabadság pártrovatához.
Egy másik verzió. Minimális ellenzéki győzelem után hídfoglalások, utcai harcok, a TEK és a Betyársereg szétveri a tüntetőket, az ukrán népzenészek (bandurások és szopilkások) támadására és a szegény szerencsétlen Schmidt Mária elleni sikeres merényletre hivatkozva a köztársasági elnök „közvetlen háborús fenyegetés” címén bevezeti a hadiállapotot, korlátozzák az alapjogokat, az idegen hatalom, azaz az ukránok fegyveres támadásának közvetlen veszélye okán betiltják a maradék független médiát, a megismételt választáson voksokban jelentkezik a pénzkiáramlás, a hangulatjavító kormányzati pénzeső hatása, győz a Fidesz, lelép újabb kétszázezer ember, fokozódik az elnyomás, beélesítik az ellehetetlenítési törvényt, tovább növekszik a szegénység, az államadósság és a hiány, a pangás mocsarába süllyed az elszürkülő ország, a kormány képtelen kilépni a negatív spirálból és konszolidálni az államháztartást, az ipari termelés tovább stagnál, tartósan magas marad az infláció, tovább csökkennek a beruházások, tovább fasizálódik az újjászerveződő, multispeed, többsebességes unió perifériájára kerülő ország; Schmidt Mária lovasszobrának avatóján tartott ujjongó ünnepi szónoklatában a régi-új miniszterelnök Matolcsy Mátyás nyilas agrárközgazdásztól idézve hangsúlyozza, hogy „azt az embert, aki nem tud szervesen bekapcsolódni a nemzet egyetemes törekvéseibe, mint kóros sejtet a nemzet élő organizmusa ki kell, hogy taszítsa magából”, majd Kitartás! felkiáltással és náci karlendítéssel búcsúzik az ünneplő tömegtől.
