Napra pontosan ma száz éve született egy országos érdeklődés övezte perben jogerős ítélet. A Magyar Távirati Iroda arról számolt be, hogy Szegeden az ítélőtábla Bagi Imre szentesi tűzoltóparancsnok gyújtogatási ügyében „az elsőbíróság felmentő ítéletét indokainál fogva helyben hagyta". De miért gyanúsították meg ezzel éppen azt az embert, akinek a lángok elfojtása volt a hivatása? Mai szóhasználattal élve igazságszolgáltatás, vagy jogszolgáltatás történt? Hogy pont került-e minden kérdőjel helyére, vagy egy legenda született egy évszázada, azt az eseményeket visszanézve döntse el mindenki saját belátása szerint.
Igazán különös, a korabeli adatok szerint szokatlanul hűvös és csapadékos hónap volt 1925 júliusa. Egy rövid időszakra újra erőre kapott a nyár, az országon intenzív hőhullám söpört végig, az Alföldön a 40 Celsius fokot közelítette a hőmérséklet, a nap mindent csontszárazra perzselt. Egy keddi napon, július 9-én délután megkondult a szentesi református nagytemplom harangja, vészjelzéssel adta mindenki tudtára, hogy baj történt, lángokban áll a városháza tetőszerkezete. A már említett körülmények miatt a tűz sebesen harapózott el, hamarosan recsegett-ropogott a nyugati szárny teteje. Bár a tovaterjedést két óra alatt sikeresen megfékezték, a közvélemény nagy meglepetésére letartóztatták az oltást levezénylő Bagi Imre hivatásos tűzoltót. Azzal vádolták, hogy ő maga okozta a tüzet.
A szakértők szerint nem rövidzárlat vagy öngyulladás okozta a tűzvészt. Az elektromos tüzet már csak azért is ki lehetett zárni, mert akkor éppen nem volt áram Szentesen. Öngyulladás pedig azért tűnt lehetetlennek, mert mert nem voltak gyúlékony anyagok odafönt. A hivatalnokok közül páran állították, hogy nagyjából akkortájt, hogy a baj megtörtént, lépteket hallottak a padlásról. Márpedig oda nem lehetett csak úgy ki-be járkálni, oda egy ajtó vezetett, ehhez két kulcs volt. Az egyik Baginál, a másik bizonyos Janó Gábornál, idézte a Szentesi Kisgazda az egyik tárgyaláson elhangzottakat. A zár sértetlen volt, szóval ha tényleg járt is fent valaki, az rongálás nélkül jutott be. Janónak volt alibije. Bagi meg azzal nehezítette saját helyzetét, hogy a kihallgatások során hol azt mondta, járt azon a délelőttön a padláson, hol meg azt, meg se fordult ott.
De hogy történt az, hogy a gyanú éppen arra az emberre terelődött, akinek az értékek megóvása lett volna a feladata? Az okokat sok apró mozzanatban kell keresni.
A Szentesi Hírlap arról számolt be, hogy Bagi az első kihallgatások során nem tudott azzal elszámolni, mit csinált aznap 10 és fél 11 között. Aztán meg a helyiek furcsállották, Bagi milyen feltűnően hamar ért a helyszínre. Ki tudja, talán sokan eleve nem szimpatizálhattak a parancsnokkal, és az objektív tapasztalásaikba az érzelmeiket is belevitték, mindenesetre a tárgyalások alatt többen azt mondták, az oltási munkálatok alatt a férfi viselkedése eltúlzott, szinte színpadias volt. Bagit a per során erős gyanúba keverte Béládi Antal csizmadiamester tanúvallomása, aki szerint a parancsnok két évvel korábban azt mondta: „az ilyen felszerelés mellett egyszer még a Városháza is tüzet fog”. Ha célzott is Bagi a hiányosságokra, azt nem véletlenül tette. Évekkel korábban rendelt el vizsgálatot a Belügyminisztérium, azt lefolytatva a Magyar Országos Tűzoltó Szövetség kiküldöttei megállapították: a városban a szükséges nyolc helyett csak két hivatásos tűzoltó szolgál és három, szinte miniatűr fecskendő áll rendelkezésre. A hiányosságokra egy 1924-es eset is rámutatott: kigyulladt egy épület a belvárosban, de nem volt kéznél igásló, mellyel a felszerelést oda lehetett volna szállítani. Egyszóval a csizmadia - bár később már nem volt benne biztos, hogy Bagi tényleg így mondta, meg valóban akkor - szavai sokat rontottak a helyzeten.
