Nem lehet tudni, ki kezdte az orosz–ukrán háborút – mondta a miniszterelnök. Tényleg?
Összekapni életünk társával, mert nem oda tette, amit nem oda tett, vagy megmondtuk, amit megmondtunk, az egy dolog. Leütni a sodrófával, vagy kilökni az ablakon, az egy másik dolog.
Veszekedni a gyerekkel, mert megint nem készült a felmérőre, vagy üvölteti a Döglött Hiénák popegyüttes slágerét, az egy dolog. Lepofozni a földre, az egy másik dolog.
Leszidni vagy megbüntetni a beosztottat, mert nem készült el határidőre, az egy dolog. Lelökni a lépcsőn vagy beleverni az orrát az asztalba, hogy vére folyjon, az egy másik dolog.
Perlekedni a régi baráttal, mert nem adta meg a kölcsönt, az egy dolog. Elütni a zebrán, az egy másik dolog. Mellesleg nem kell jogot végezni, ahhoz, hogy tudjuk: a fent említett erőszakos cselekedeteket keményen megbünteti a törvény.
Nem lehet tudni, ki kezdte az orosz–ukrán háborút – mondta a miniszterelnök. Talán az egykori ukrán nyelvtörvény ködlött fel OV elméjében mint háborús kezdeményezés, ami sok évvel ezelőtt engem is felbosszantott, és aminek idióta részét azóta törölte vagy megváltoztatta Zelenszkij kormánya. Esetleg bizonyos – állam által is támogatott – jobboldali kilengésekre gondol, aki nem tudja, ki kezdte a háborút, amelyekhez hasonló kilengések itthon sem ismeretlenek 1990 óta. (Nem sorolom. Ne kaparjunk el sebeket.)
Mindezen kellemetlenségekről az államok között lehet tárgyalni, veszekedni, Európához meg a világhoz fordulni segítségért, országimázst rombolni, üzleti, gazdasági károkat okozni, mert az egy dolog. De egy országot megtámadni, a fél világot háborúval fenyegetni, százezreket megölni, milliók életét tönkretenni, az egy másik dolog.
„Másik dolog”? Mit finomkodom itt? Putyin gyilkos agresszor. Aki pedig nem tudja, ki kezdte a háborút, az hazudik, amint Berend T. Iván is írta ezeken a hasábokon.
A szerző író.
–
A cikkben megjelenő vélemények nem feltétlenül tükrözik szerkesztőségünk álláspontját. Lapunk fenntartja magának a jogot a beérkező írások szerkesztésére, rövidítésére.
