Mundruczó Kornél örök kísérletező. Nyers erejű korai alkotásai, a cannes-i versenyfilmek után immár az amerikai függetlenek útját járja és a Pieces of a Woman után – amely Oscar-jelölésig repítette Vanessa Kirby-t – a Berlinale versenyében debütáót At the Sea (A tengernél) a fesztivál leginkább várt produkciójaként érkezett a Postdamer Platz-ra. A hétfő „hajnali” sajtóvetítésen tapssal jutalmazott dráma középpontjában Laura áll (most Amy Adams hosszú idő után ismét remekel), aki a cselekmény elején épp elhagyja az (igen drágának tűnő) elvonót, hogy visszatérjen a családjához, ahol feltépett sebek, széteső kapcsolatok várják, miképpen a munkájával kapcsolatban is sok a konfliktus.
Laura táncművész-koreográfus, akinek traumatikus gyerekkora rengeteg flashback formájában köszön vissza: folyamatosan abuzálta az apja, akinek a kortárs tánc társulat megalapítása volt a legfőbb életcélja. Az erőszak táncmozdulatok formájában, Frenák Pál alakításában jelenik meg – ő játssza Laura halott apját. Laurának, aki végül átvette apjától a stafétát, el kell döntenie, hogy mi legyen a társulat jövője, mert ugyan ő visszavonultnak tekinti magát, nélküle mégsem működne tovább. A tánc mindenekfeletti kommunikáció-koncepciója tisztességesen átfűzi a film szerkezetét, az egyik csúcsjelenetben például Laura lánya kortárs tánc nyelvén mondja el (Chloe East magával ragadó előadásában), mennyire utálja az anyját, amikor részeg.
Az At the Sea afféle lassú és érzelmes, elgondolkodtató hangulatfilm, amelynek cselekménye összefoglalható lenne három tőmondatban, de nem is ebben rejlik a lényege. Mundruczó Kornél és Wéber Kata forgatókönyvíró inkább pókhálót sző egy ember köré, akinek élete legnagyobb konfliktusát kell megélnie, és ezért az apróságokra koncentrálnak. A befejezetlen örök vitákra (ilyeneket csak a filmekben szokás letudni, szerencsére ezt a klisét most nem kapjuk meg), a belső fájdalmakra és érzékenységekre. Az egész meseszerű lezárást kap, mivel Laura képes meghozni azt a jó döntést, amelyet a valóságban az emberiség zöme soha. A Mundruczó-Wéber párostól nyilván nem áll távol a dilemmák előtt álló művész életmódja és vannak annyira segítőkészek, hogy ügyesen terelik a nézőt a megválaszolandó kérdések felé. Ilyen például, amikor Laura azt mondja, hogy az elvonóban azt tanulta meg, hogy tulajdonképpen nem is szereti az alkoholt.
Az At the Sea klasszikus dramaturgiával, ám olykor meglepő megoldásokkal élő szerzői alkotás, melyben Mundruczó Kornél újfent bizonyította, hogy a színészvezetés mellett rendezni nagyon tud. Azt pedig, hogy művészként merre tart, csakis ő tudhatja.
Cikkünk elkészítését a Budapesti Goethe Intézet támogatta.
