Nemzetközi figyelmet is keltett Marco Rubio budapesti látogatása. Az amerikai külügyminiszter némi megkönnyebbülést hozott az európai vezetők számára a müncheni biztonsági konferencián elmondott beszédével, hiszen már annak is örülni kell, ha egy amerikai vezető nem ellenségként beszél az EU-ról. Rubio a transzatlanti kötelék mellett érvelt, bár bírálta is Európát. Csakhogy ezzel párhuzamosan Friedrich Merz kancellár arról beszélt, a régi világ már nem tér vissza, és a mostani rend tartósnak ígérkezhet.
Washington és az EU távolodása tehát megállíthatatlannak tűnik, s ebben a geopolitikai helyzetben vált a magyar kormány a Trump adminisztráció leghűségesebb kiszolgálójává. Még a tavalyi magyar költségvetésre is azért biggyesztették a „béke” jelzőt, mert Trump győzött az elnökválasztáson.
A béke azóta sem köszöntött be, amint a repülőrajt is elmaradt a gazdaságban, így kénytelen a kormány olyan „sikerekbe” kapaszkodni, mint Rubio budapesti vizitje, ami valójában semmiféle kézzel fogható eredményt sem hozott. A hivatalos kommunikáció szerint békéről, energiabiztonságról és stratégiai partnerségről volt szó, de külföldön is pontosan tudják, hogy a valóság mást takar: a közvélemény-kutatásokban rosszul álló kormánypártnak égető szüksége van minden külső kapaszkodóra.
Rubio meg is tette, ami tőle tellett, Orbán Viktorral együtt dicsérték a két ország közötti „aranykort”. Tehát még az a MAGA világába gond nélkül beépült Rubio is dicséretekkel halmozta el vendéglátóját, aki 2019-ben még komoly bírálatokkal illette őt a demokrácia leépítése miatt.
Erősen kérdéses azonban, hogy ez a diplomáciai show elérte-e a célját. A magyarok választási hajlandóságát az sem befolyásolná, ha J. D. Vance amerikai alelnök eljönne a márciusi budapesti CPAC-re. Így Orbánék még mindig Trump jövetelét remélik április 12-ig. Ennek azonban egyre kisebb az esélye, mint ahogy a Fidesz hatalmon maradásának is.