Takács Nándor: Téli küldetés

Már nem emlékszem, miről beszéltünk.
Nem fogadtam meg tanácsait. Cipelem
a hideg, kocsmaszagú délutánt, s még
mindig hallom aggodalmait,

hogy nem boldogulok. Csak az rémlik:
valahogy lelket akart önteni belém.
Óra hosszat mondta történeteit,
azt akarva, hősük én legyek,

míg végül lejárt maradék időnk.
Megragadta karom: „Csak magadra vigyázz!”
Megdöbbentettek szavai: akkor még
nem értettem jelentésüket.

Ő a kocsmában maradt. Már indult
a távolsági busz, futva épp elértem.
Visszavágyom arra a délutánra:
nem fogadtam meg tanácsait.