Nézi az ember ezt az Adolfot, és nem érti. Vannak dolgok, melyeket képtelenség megérteni. Adolf ugye nyomta a sódert arról, hogy egy rendes német ember szőke, daliás, kék szemű, három méter magas és olyan, mint Odin vagy Thor, de minimum Trisztán, nem egy ilyen kis porbaflutáló küretkaparék, miként a párja, az a kis kőszívű, zsebhokizó gnóm, a Himmler nevű, aki de facto mindig fel volt mentve tesiből, avagy az a gonosz ivarsejt Goebbels – alliteráció –, aki 165 centi magas volt; ekkorka Putyin is.
Adolf sokkal inkább olyan mint Alberich, a törpe Wagner úrnál, aki persze Adolf kedvence volt. Mármost nézz rá, nyájas olvasó: egy gnóm, tényleg egy kis bajor borbélysegédre hajazó Gollam, akivel kapcsolatban két dolgot biztos ki kell emelnünk, ha meg akarjuk érteni őt és a motivációit. Az egyik, hogy a legfrissebb DNS-vizsgálatok szerint valszeg ún. Kallmann-szindrómája volt; ez olyan ritka genetikai rendellenesség, ami a nemi hormonok elégtelen termelésével jár, a pubertás késését vagy akár a költői nevű mikropénisz jelenségét is okozhatja.
Hát ez sok mindent megmagyaráz.
A Tommyk, a brit bakák elég közönséges kis csasztuskákat költöttek anno a faszista főkutyákról, akiket utáltak, mint a kukorica gölődint – a mi Adolfunkról is keringett egy csomó változat, hogy valami nem stimmel, stílusosan: nem kóser a lábai között. Egy városi legenda szerint a mindenki által ismert első világháborús Colonel Bogey March-ot, a tökéletes Híd a Kwai-folyón című film slágerét azért fütyülik a hadifoglyok, és nem éneklik, mert a versike tuti, hogy nem ment volna át az álszent hollywoodi cenzorokon. Sztem nem igényel fordítást, tán csak annyit, hogy a „ball” nemcsak a labdát és a golyót jelenti, hanem azokat a golyókat is:
Hitler has only one left ball,
Goebbels has two but they're quite small,
Himmler has something sim'lar,
And Mussolini hasn't any at all!
(Ami nem igaz, mert Mussolini híres puncibubus volt, nem ilyen kis sápkóros fafütyi vegetáriánus, mint Adolf, aki zöldborsópürét evett, amitől állandóan ilyen enyhe zöld bugyborgás lengte körül, amit ő nem érzett, mivel a Kallmann-szindróma másik jellegzetes tünete a szaglás gyengesége).
Ez nem body shaming: ötvenévesen mindenkinek olyan arca van, amilyet érdemel (Orwell); amikor valaki maga tehet arról, hogy gusztustalan, nem veleszületett, hanem az ő lelke szomorú műve a teste (Saul Bellow), akkor nem testszégyenítés élcelődni például azon, hogy dagadt, mint egy mindenórás mangalica és nyálzik, mint egy fucking varánusz. Na és Adolf, aki fénykorában Wolf bácsinak neveztette magát, teljesen hülyén, nemcsak a veleszületett genetikai izék miatt lett hüllő, hanem mert őt (is) mindig jól agyonverte a papája, Alois Hitler, közben azt kiabálta, hogy tedd le a kezed, hogy jobban el tudja találni, másnap alig tudott fölkelni, és még meg is rugdosta – ja, az nem ő volt, hanem az akkor büszke KISZ-tag magyar miniszterelnök úr.
És akit kiskorában nagyon vernek, annak sokszor eltorzul a lelke, pszichopeti lesz, aminek főbb ismérvei: a sekélyes érzelmek vagy érzelemmentesség, az izgalom és a konfliktus keresése, a bűntudat és az empátia hiánya, közömbösség mások szenvedése iránt, sőt, annak élvezete és a kegyetlenség. A pszichopata jellemzője még a képtelenség a felelősségérzetre és a lelkiismeret teljes hiánya, a manipulációs hajlam, a másik ember eszköznek tekintése, a krónikus hazudozás, nagyzolás és nárcizmus, a felelőtlen döntések és a gyakori törvényszegés; nem ismerős? Senki nem érdekli őket, csak a Wille zur Macht, a hatalom akarása és mindig kell nekik egy ellenség, akitől megóvják népüket, ma a migránsok után az ukránok az új zsidók, mindig az az aktuális ellenség, akivel legjobban lehet riogatni az intellektuálisan kevésbé igényes, alulinformált, agymosott vagy egyszerűen csak ostoba állampolgárt, aki többnyire nem is polgár, azaz a szabadság terében kifejlődött autonóm egzisztencia, hanem csak félszerzet, afféle homo sovieticus kadariensis.
