Az új mumus Ukrajna

Ellenségnek lennie kell. Anélkül nincs Fidesz-kampány. Vannak stabil ellenségek, ilyen Brüsszel vagy Soros. A tornából felmentett puhányok számára kínálnak elvontabb, eszmei ellenségeket is, úgymint a felvilágosodás, a progresszió, a liberalizmus, az ateizmus, a woke, frissebben az Antifa. Utóbbi elmosott határai közé vígan besorolják az erőszakos eszközöket nem használó demokratikus antifasizmust is, ezért a senkit sem bántó MEASZ nem demonstrálhat a kitörés napján, karlendítő, Wehrmacht-sisakos neonácik viszont igen.

Az elvont fogalmak ellenségnek kissé ködösebbek, mint a plakátra tehető konkrét figurák, de táplálékkiegészítőnek ezek is jók. Olyasmi ez, mint amikor az őskőkori ember felrajzolta a vadat a barlang falára, aztán jól leszúrta. Nem az igazit, hanem a képet. Ha lett volna a hordában szavazás, a rajzolót tutira megválasztja vezérnek a sok kőkorszaki szaki.

Az eddig legsikeresebb ellenségkép a „háborúpártiaké”. 2022-ben tarolt is vele a Fidesz a választáson. A mindenkori ellenzék az ellenség bérence, hiszen józan ésszel nem feltételezhető, hogy valaki elégedetlenkedjék tökéletes kormányunkkal, hacsak nem megfizetett hazaáruló.

De az ellenségkép kissé megfakult. Négy év alatt az ország jó része észrevette, hogy noha a háború másokat is érint, Ukrajnának vannak más szomszédai is, de azokban nem bukott orra a gazdaság, nem vezettek be rendeleti kormányzást. A mumus halványuló árnyéka nem takarja Gödöt vagy a gyermekvédelmi hazugságokat. Már az sem volna elég, ha a mumus szó szinonimáit használnák: a „krampuszt”, a „bákászt”, a „böböst” (ezeket most tanultam, azért még jók lehetnek valamire), vagy akár a „rézfaszú baglyot”. Nem sokan értik őket, és a legutóbbi kissé vaskos is, a serdületlenek miatt nemkívánatos. Pedig a gyerekeket a kormány nagyon szereti (na nem úgy, ne tessék félreérteni), azért is tette fel a csúnya idegen katonák által kivégzett magyar apukát és őt sirató kislányát a videóhirdetésre. Mert együtt érez. Nem azokkal a gyerekekkel, akiknek ettől majd rémálmaik lesznek, hanem azzal a képzeletbeli kis árvával, akit a mesterséges intelligenciá­val rajzoltattak. Kevesebbe kerül, mint a valódiak, és engedelmesebb alattvaló is. Nem kér ebédet, fűtést, jó iskolát, ösztöndíjat, emberséges bánásmódot. Csak sír fegyelmezetten, rendelésre.

Nem rossz, de az általános háborús mumust már túlságosan megszoktuk. Valami újabb, konkrétabb, vérbőbb veszély kell, amitől a kormány majd jól megvéd. Nemcsak úgy általában háború, hanem valaki, aki konkrétan Magyarországot fenyegeti.

Megtalálták. Az új mumus Ukrajna. Talán nem túl szép dolog az életéért küzdő, megtámadott országot szisztematikusan meg­gyűlöltetni, de hát istenem. Nem lehet mindenki érzékenységére tekintettel lenni. Elvégre a hatalom megtartása a tét. Egy ideje már építgették az új mumust, de most váratlan szerencsével kezükre játszott a sors. Pontosabban megint Putyinék, akik megbombázták a Barátság kőolajvezeték elektromos infrastruktúráját, így nincs, ami hajtsa a szivattyút. (Orbán Washingtonból nem átallotta azt üzenni: tetszenek látni, a csöveknek nincs is baja – tényleg nem azoknak van –, csak az ukránok hazudnak összevissza!)

Nem számít, hogy az elakadt orosz nyersolajat nem fűtésre és világításra, hanem finomítva tankolásra használjuk, a rezsihez semmi köze. Nem számít, hogy Ukrajna – ha igaz, hogy szándékosan lassítja a javítást – nem Magyarországgal akar kiszúrni. Bár nincs oka szeretgetni a magyar kormányt, Putyinékat akarhatja megfosztani attól az eddig 9000 milliárd forinttól, amit a háború ideje alatt mi fizettünk az olajért és gázért a hadikasszájukba. Nem számít, hogy már rég gyorsítanunk kellett volna az átállást az orosz energiaforrásokról a diverzifikáció­ra. Nem számít, hogy a bosszúból leállított dízelolaj-szállítás eddig sem jótékonysági akció volt, hanem a Mol (és adóján keresztül a kormány) jó üzlete.

A koholmányok közreadásában jeleskedő Index készségesen közli: úgy tudják, a müncheni biztonságpolitikai konferencián német közvetítéssel Zelenszkijék külön üzentek Magyarnak: nem indítják újra a vezetéket. Gulyás és társai előkapják egy szélsőséges kis szervezetet vezető ukrán tiszt handabandázását: ha Orbán nyíltan bevallaná, hogy KGB-ügynök, az ő dandárjuk simán odaérhetne Budapestre. Rossz, agresszív, visszautasítandó őrület (akárcsak a Mi Hazánk szövegei Kárpátalja visszaszerzéséről), bár nem tudom, miért veszik komolyan, hiszen Orbán ugyebár nem KGB-ügynök.

Mindegy. Lám, az ellenséges Ukrajna magyar vérre szomjas. Veszélyben a haza!

Még valami van veszélyben. A józan eszünk.

De lassan a kormányé is.

–

A cikkben megjelenő vélemények nem feltétlenül tükrözik szerkesztőségünk álláspontját. Lapunk fenntartja magának a jogot a beérkező írások szerkesztésére, rövidítésére.