Hazánk mostanában gyakran kerül az európai lapok címoldalára. Nem feltétlenül úgy, ahogy Orbán szeretné, aki szívesen lép fel az „Ihol én, ihol én, pörölye világnak” szerepkörben. Személye nem tisztelettel vegyes félelmet vált ki, amit eltorzult énképe sugall neki, hanem egészen más érzelmeket. Tény, hogy a magyarországi választás, amelynek tétje, hogy Orbán marad-e hatalmon, fontossá vált, és nem csak a magyarok számára.
A magyarországi választás Európa jövője szempontjából fordulópontot jelenthet, de kihatással lehet Európán túl is – így fogalmaz Timothy Ash, a Chatham House munkatársa a Kyivpostban megjelent cikkében. Rámutat arra: a Trump-adminisztráció szemmel láthatólag ellenséges az EU-val szemben, amely a törvényeken és erkölcsi szabályokon alapuló rendet képviseli. Trump tranzakciós stílusa viszont azt jelenti, az erőnek mindig igaza van, a nagyhatalmak pedig befolyási övezeteket szerezhetnek maguknak azon az áron is, hogy a kisebb államok területére ráteszik a kezüket. Ezért próbálja meggyengíteni az európai centrumot a nemzetállamokhoz való visszatérés céljából. Ezeken aztán könnyen érvényesítheti az USA a befolyását. Ilyen értelemben Trump és Putyin céljai nagyon is közel állnak egymáshoz.
Ash szerint most éppen maga a háború utáni európai fejlődés van veszélyben, mert Trump az illiberalizmust, a kleptokráciát/autokráciát és az autarkiát részesíti előnyben. A Trump-adminisztrációnak a liberális Európával vívott küzdelme még távolról sem dőlt el, ennek következő tesztje valószínűleg a magyarországi választás lesz, ahol az illiberális, Trumpot támogató Orbán szembesül liberális, Európa-párti riválisával, Magyar Péterrel.
Ez a támogatás mindenekelőtt Marco Rubio budapesti látogatásában öltött látványos formát. A konzervatív liberális svájci lap, a Neue Zürcher Zeitung úgy kommentálta a látogatást, hogy bár nem először fordul elő, hogy az Egyesült Államok beavatkozik európai választásokba, de Rubio nyílt lobbizása Orbán megválasztásáért új dimenziót jelent. A magas rangú politikusok általában tartózkodnak attól, hogy egy kampányban kifejezett támogatást nyújtsanak, ezt követeli tőlük a másik ország demokratikus folyamatainak tiszteletben tartása. Rubio budapesti szereplését a svájci lap egyenesen a magyar választásokba való „arcátlan beavatkozás”-nak nevezte.
Az amerikai álláspont még hangsúlyosabbá vált Orbán washingtoni látogatása kapcsán, amikor Trump elnök „teljes támogatásáról” biztosította a jelenlegi magyar miniszterelnököt. Orbán már az évértékelő beszédében kijelölte pártja és kormánya helyét a világpolitikai univerzumban: Brüsszel a közvetlen fenyegetés, Trump elnöksége aranyidő az amerikai-magyar kapcsolatokban, a „putyinozás” pedig csak primitív ellenzéki fogás.
Értettek a szóból Nyugat-Európában is. Több újság is rámutatott arra a megengedhetetlen ellentétre, hogy Magyarország az EU és a NATO tagja, Orbán Viktor miniszterelnök pedig Brüsszel ideológiai ellenfeleként és Vlagyimir Putyin orosz diktátor szövetségeseként határozza meg magát, nyilvánít véleményt, és az ő érdekükben aknázza alá a közös európai politikát.
A német üzleti körök lapja, a Handelsblatt szerint ideje lenne, hogy az Unió javasolja Magyarországnak a kilépést, mivel oroszbarát, a MAGA modellje és Európa-ellenes. Az európai szuverenitás felé tett első lépés lenne, írják, ha végre megfékeznék a főszabotőr Orbánt, aki most mind a Kreml, mind a Fehér Ház szolgálatában áll. Eddig minden hatástalan volt vele szemben, mert a büntetéseket soha nem hajtották végre következetesen, és a fenyegetések így hiteltelenek maradtak.
Itthon is nyilvánvalóvá vált Orbán közeledése az orosz agresszorhoz azzal, hogy Ukrajnát nyíltan ellenségként nevezte meg. Ennek vizuális jele az uniós vezetőket és Zelenszkijt gúnyoló óriásplakáton kívül az a mesterséges intelligenciával készült videó, amelyen egy magyar katonát kivégeznek, miközben kislánya sírva vár rá. A videót a kormánypárt budapesti szervezete osztotta meg a Facebookon.
Ezen a videón még a katolikus osztrák lapocska, a Kleine Zeitung is felháborodott. Ebben az újságban szokott Orbán mély keresztény hitéről nyilatkozgatni, meg arról, hogy a magyarok – hozzá hasonlóan – csaknem mind reformátusok. (Valójában a lakosság tíz százalékát sem éri a kálvinisták aránya.) Most arról írnak, hogy a magyarországi választási kampány egyre élesebb és erkölcsileg egyre inkább megkérdőjelezhető vonásokat ölt. A lövöldözős videót etikai tabusértésnek nevezik. A lap egyetértőleg idézi Magyar Pétert, aki szerint Orbán pártja "a legalapvetőbb emberi és etikai normákat tapossa a földbe, undorító, megbocsáthatatlan és mélységesen felháborító”.
A videó egyébként még fideszes körökben sem váltott ki egyértelmű helyeslést. A józanul gondolkodók belátják, hogy semmi realitása nincsen a „háborúba való bevonódásnak", és erkölcstelen ötlet síró kisgyerekekkel kampányolni. Nyugati katonák legfeljebb egy tűzszünet után, rendfenntartóként mehetnének Ukrajnába, a tűzszünettől pedig – részben Orbán aknamunkája következtében – messze van most a két fél. Lázár János kampányfőnök azonban nem adja fel kedvenc hazugságukat, és így fenyegetőzik: „Majd amikor az első magyar honvéd elesik a fronton és elássák egy gödörbe, akkor majd mindenki észhez tér.”
A Fidesz súlyos közpénz-milliárdokat költ az önfényező és uszító kampányra. Egyébként túlbecsülik a reklám erejét és lebecsülik az emberek intelligenciáját itthon és külföldön egyaránt. A határon túlról is jól látható az országot mérgező mélységes korrupció és nepotizmus, nem marad észrevétlen Orbán családjának és oligarcha-körének eszelős közpénzrablása sem. És igen, bizony hallottak a tiszta kezű Lázár saját munkával szerzett 47 ingatlanjáról is. Reagálnak a Szőlő utcai ügyre, de leginkább a gödi Samsung gyár riasztó mértékű környezetszennyezésére. A légkörbe engedett káros anyagok ugyanis nem tisztelik az országhatárokat. Ebből a megfontolásból szemlélik aggódva az európaiak az orosz segítséggel épülő paksi erőművet is.
Orbán többször fenyegetőzött az EU-ból való kilépéssel. Legutóbb állítólag a koppenhágai EU-csúcson jelentette ki, hogy ha felveszik az ukránokat a NATO-ba vagy az Unióba, kilép, mivel, úgymond "Magyarország nem hajlandó egy táborban lenni az ukránokkal".
Orbán leszokhatna már arról, hogy az egész ország, minden szavazóképes magyar állampolgár nevében beszéljen. A harcosok klubjaiban neki csápoló hívek fel sem fogják, mit jelentene egy ilyen lépés utazási, kereskedelmi és gazdasági szempontból nekik személyesen és az országnak. A kilépést persze Orbán maga sem gondolja komolyan, hiszen látnia kell vagy legalábbis kéne, hogy két hatalmas barátja – Trump és Putyin – számára csak a két szövetség tagjaként, belső információk kiszivárogtatójaként és a közös döntéseket megvétózó szabotőrként értékes.
Orbánt egyébként nem tartóztatnám. Ha annyira elege van már a süllyedő Nyugatból, áttehetné székhelyét Hatvanpusztáról vagy a Cinege utcából a vendégszerető Oroszországba. Biztos találnának neki helyet az Ukrajnából 2014-ben elkergetett Viktor Janukovics szomszédságában.
Mi viszont európai polgárok vagyunk és azok is kívánunk maradni – az áprilisi választások lehetőséget adnak számunkra arra, hogy véget vessünk Orbán aljas, áruláson, megtévesztésen alapuló, nemzetvesztő politikájának.
A szerző nyelvész.
