Hosszú menetelés
Kedvenc zöldségesemtől hallottam a mostani írásom címét adó kifejezést. Arra hívta fel a figyelmemet, hogy a Fidesz – Magyar Péter feltűnése óta – Magyarországot olyan kuktafazékká építi át, amelyre elfelejtett szelepet szerelni. Ennek váratlan és gyászos következményei lesznek! - figyelmeztetett.
ORBÁN A VÁLASZTÓK MEGTARTÁSA ÉRDEKÉBEN FELVÁLTVA ALKALMAZZA A RÉPÁT ÉS A BOTOT. Ám a váltogatás keltette feszültséggel mit sem törődik, hiszen őt nem az ország, hanem a saját jövője érdekli. Ahogyan a 2022-es választást is ezzel a váltogatott módszerrel nyerte meg, úgy a „győztes csapaton ne változtass!” jelszó jegyében a helikopterről szórt pénzesőt és a háborús rémisztgetést húzta elő most is a tarsolyából. 2022-ben hasonló nagyságrendben, a bruttó hazai termék (GDP) 3 százalékát elérő értékű „cukorkát osztott”.
A „cukros bácsi” Orbán az előző választáskor a következő édességeket kínálta. A 2021-ben befizetett szja visszatérítése: 600 milliárd forint, 25 év alattiak adómentessége: 140 milliárd forint, munkáltatói adó elengedése: 130 milliárd forint, lakás áfa csökkentése: 110 milliárd forint, munkáltatói járulékok csökkentése: 170 milliárd forint, egyéb adócsökkentések: 89 milliárd forint. Ezekhez társult a 13. havi nyugdíj teljes összegének (320 milliárd) előrehozott kifizetése, a nyugdíjprémium (25 milliárd), a fegyverpénz (91 milliárd), a köztisztviselők és a közalkalmazottak egyes csoportjainak (orvosok, egészségügyi szakdolgozók, pedagógusok) béremelése (2-300 milliárd).
A mostani, 2026-os „cukorkaosztás” nagyságrendje is közelíti a GDP 2 százalékát (kb. 1900 milliárd forintot), hiszen a családi adókedvezmény növelése, a három- és kétgyerekes anyák adómentessége, a 30 év alatti anyák adómentességének bővítése, a GYES és a GYED adómentessége, a babaváró hitelek meghosszabbítása, a munkáshitel támogatása, a vidéki otthonfelújítás támogatása, a nyugdíjas utalvány, a fegyverpénz, az Otthon Start program kamattámogatása, a közigazgatási béremelés , a 14.havi nyugdíj első hetének kifizetése, a kulturális és a szociális közalkalmazottak béremelése együtt hihetetlen mértékű költségvetési kiadásnövekedést és emelkedő államháztartási hiányt jelent.
2022-ben a költségvetési helikopterpénz meg a Magyar Nemzeti Bank vagyonvesztést okozó hitelprogramjai vezettek a fogyasztói árak Európa rekorder növekedéséhez (17 százalékos átlagos infláció, benne az élelmiszerek 27 százalékos ugrása). Erre most több ok miatt sem kell számítani. Egyfelől az idei év eleji infláció - köszönhetően a lassan örökre velünk maradó árrésstopnak, a világpiaci élelmiszerárak mérséklődésének, az energiaárak visszaesésének – rendkívül alacsony, 2,1 százalék. Másfelől a MNB új vezetői is – egyelőre – (Matolcsynál) óvatosabb pénzpolitikát folytatnak. Orbán reménykedhet, hogy a választók által érzékelt reálbéremelkedés arra ösztönözheti őket, hogy újra őt, a „cukros bácsit” válasszák.
A háborús uszítás viszont még a 2022-es időszakhoz képest is kettőzött erővel folyik, ami miatt a magyarországi kuktafazékban jelentősen nő a feszültség. Levezetésének eszköze azonban nem a pénzszórás és az alacsony infláció együttes hatására megugró reálbérek által táplált vásárlás lehet, a fogyasztás növekedése ezért szerény szintű (2 százalék) marad. Sokkal inkább a tartalékolás, a megtakarítások gyarapítása és a folyamatosan gerjesztett háborús készülődés alkalmával már oly sokszor tapasztalt pénzmenekítés (devizába, illetve külföldre) lesz jellemző.
ORBÁN NEM KEZDŐ A FESZÜLTSÉG GERJESZTÉSBEN, TUDJA, HOGY A „KISDED VÁLASZTÓK” AKKOR ENGEDIK ŐT MAGUKHOZ, HA ÚRRÁ LESZ RAJTUK A FÉLELEM. Rettegésükben pedig mégsem látják annyira rémisztőnek az Orbán-rendszert. Orbán ezt a jól begyakorolt taktikáját még külföldi sajtótudósítóknak is elárulta néhány évvel ezelőtt, amikor kikotyogta: „Megtanultam, hogy amikor esélyed van megölni a riválisodat, nem gondolkozol, hanem megteszed azt.”
Ez a kijelentés világosan mutatja, hogy mit is gondol Orbán a versenyről, ami nemcsak a demokrácia, hanem a kapitalizmus alapvető intézménye. Gondoljuk csak el, hogyan végződne egy sakkverseny vagy egy hosszú- vagy rövidtávfutó verseny, amelyben az ellenfelét halálra ítélheti az egyik rivális. Orbán ennek az elszólásnak megfelelően cselekedett 2022-ben is, amikor Márki-Zay Péter jóhiszeműen, de nagyon ügyetlenül válaszolt arra az újságírói kérdésre, hogy miniszterelnökként mit tenne, ha a NATO úgy dönt, a tagországok katonáinak segítségét kéri az oroszok megállításához. Orbán pedig azonnal lesöpörte Márki-Zayt a pástról azzal, hogy magyar fiatalokat vinne háborúba.
Mióta az éppen két éve történt kegyelmi botrány Magyar Pétert a politikai porondra dobta, Orbán Viktor azon dolgozik, hogy módja legyen riválisától az előtt megszabadulni, hogy az eljuthatna a parlamenti választásig.
Tette ezt folyamatos karaktergyilkossággal, amelyhez csatasorba állította Magyar volt feleségét, közös gyermekeik anyját, felhasználta a barátnőjét, provokálta durva vagy éppen szelíd zsoldosaival, hazugságokat terjesztett állítólagos programjáról, bűncselekmény (bennfentes értékpapír kereskedelem) elkövetésének gyanúját koholta, szexuális kompromat készítésétől sem riadt vissza. Mi következhet még? Az ecuadori békáktól származó nyílméreg? Amivel tanítómestere, Putyin állította félre az útból riválisát, Navalnijt?
AMIKOR ORBÁN AZT MONDTA: VAGY UKRAJNA, VAGY MAGYARORSZÁG, AKKOR RÁKOSI SZAVAT VISSZHANGOZTA, MISZERINT AKI NINCS VELÜNK, AZ ELLENÜNK VAN. Ezzel nem tett mást, mint folytatta, amit még első kormányra jutása előtt kezdett, felfrissítve a Deák Ferenc 1847. június 7-i cikkében megfogalmazott gondolatot: „A magyar kormány, alkotmányos törvényeink ellenére, idegenszerű s nem nemzeti befolyás alatt áll (oly befolyás alatt, mely a monarchiának egyéb tartományait abszolút hatalommal igazgatván, alkotmányos formáinkat, összes közigazgatási rendszerére nézve is, alkalmatlankodóknak szereti tekinteni, s az alkotmányos életnek nem éppen barátja).” Ebből a „frissítésből” megmaradt az a mondás – most már Orbánnak tulajdonítva – hogy ellenfeleink idegenszerűek.
Innét már csak macskaugrás az elvesztett választás után, 2002. május 10-én a Várban rendezett nagygyűlésen elmondott, azóta sokszor idézett beszéd: „A haza nem lehet ellenzékben.” Ezt az ívet sokszor annak bizonyítására idézik, hogyan bontakozik ki a rejtekhelyre visszavonult (Ungváry Rudolf szerint fasisztoid mutációba oltott) önkény, hogy kiszorítsa ellenfeleit a nyilvánosságból. Ám sokkal fontosabb ebben, hogy az önkényuralom – legyen az jobb-, vagy baloldali – mindig elmegy a végletekig, így lesz szélsőbaloldali vagy szélsőjobboldali önkény, amely a forráspontig hevíti a feszültséget.
Mindig szelep nélküli kuktafazekat épít, hogy eldönthesse, mikor lesz robbanás. A józan polgári erők középen - legyenek akár jobb- vagy baloldali érzelműek – pontosan tudják, hogy a politikai kuktafazék egyetlen szelepe a párbeszéd, a nyilvánosság, a kisebbség, a szólásszabadság védelme. Ennek érdekében fúrjunk szelepet Orbán kuktájára, engedjük le az ő fejében forráspontig hevített gőzt.
–
A cikkben megjelenő vélemények nem feltétlenül tükrözik szerkesztőségünk álláspontját. Lapunk fenntartja magának a jogot a beérkező írások szerkesztésére, rövidítésére.