Azt állította Orbán Viktor (a Kossuth rádióban), hogy „az ukránok megtámadtak bennünket. Most még nem az embereinket, nem a városainkat, hanem a gazdaságunkat vették célba”.
Ezzel szemben a tény az, hogy az ukránok nem támadtak meg bennünket semmilyen értelemben, ellenben az oroszok őket támadják már négy éve. Ugyanezek az oroszok néhány hete Ukrajnában megrongálták a Magyarországra tartó Barátság kőolajvezetéket. Hogy ezt miért nem sikerült kijavítani eddig, azt nem tudjuk. De azt igen, hogy Magyarország szabadon vásárolhat olajat Horvátországon keresztül. Annak ellenére, hogy Orbán őket is, de főleg az ukránokat szünet nélkül támadja. Még nem az embereiket, a városaikat, de a gazdaságukat, politikájukat és honvédő háborújukat éjjel-nappal. Cui prodest? – ahogy a régi orosz szállóige kérdezi.
Azt állította Orbán Viktor (közösségi oldalán), hogy „ha Zelenszkij elnök és Magyar Péter terve szerint elzárják Magyarországot az olcsó orosz olajtól, akkor egy liter benzin ára 1000 forintra ugrana”. A miniszterelnök ezt azzal indokolta, hogy „egy hordó orosz olaj ma 13 dollárral olcsóbb, mint a Brent típusú olaj”.
Ezzel szemben a tény az, hogy először is Zelenszkijnek és Magyar Péternek nincs közös terve. Másodszor: a 13 dolláros hordónkénti árkülönbség literenként csak körülbelül 26 forintos árkülönbözetet jelent, mert egy hordóban 159 liter olaj van, és így a mai 560 forintos benzinár elvileg 26-tal lenne magasabb. Harmadszor azonban: az árat nemzetközi tőzsdei jegyzésárak alapján állapítják meg, és nem aszerint, hogy ki honnan, mennyiért szerzi be az olajat, így legföljebb a Mol (egyébként óriási) profitja lenne valamivel kisebb. Negyedszer pedig: ha valamilyen elképzelhetetlen tragédia következtében mégis 1000 forintra ugrana a benzinár, miért nem bízik magában annyira Orbán Viktor, hogy újból bevezesse a 480 forintos ársapkát? Na, erre a sapkára varrjon gombot!
Azt állította Szijjártó Péter külügyminiszter (kiskőrösi választási gyűlésén), hogy a német kormány minden korábbinál nyíltabban avatkozik be a magyar választási kampányba, ugyanis a német külügyminiszter azt mondta, hogy „Magyarország elárulja saját szabadságharcát és lábbal tapossa saját örökségét”, amikor nem hajlandó megszavazni az Ukrajnának megígért uniós hitel folyósítását és az Oroszország elleni újabb szankciókat.
Ezzel szemben a tény az, hogy a német külügyminiszter ezzel a kijelentésével egyáltalán nem avatkozott bele a magyar választási kampányba, csupán bírálta az Orbán-kormány EU- és Ukrajna-ellenes lépését. Amit természetesen szabad, már csak azért is, mert Szijjártó minden áldott nap többször nemcsak bírálja, hanem szidja és gyalázza is az Uniót és tagállamait. Arra pedig, hogy ki avatkozik bele nyíltan egy másik ország választási kampányába, nem kell eklatánsabb példa, mint hogy Orbán miniszterelnök tavaly februárban Budapesten fogadta a német szélsőjobboldali AfD párt elnökét és kancellárjelöltjét, Alice Weidelt, mindössze másfél héttel a német választás előtt. Magyar bagoly mondja német verébnek, hogy nagyfejű.
–
A cikkben megjelenő vélemények nem feltétlenül tükrözik szerkesztőségünk álláspontját. Lapunk fenntartja magának a jogot a beérkező írások szerkesztésére, rövidítésére.