A miniszterelnök szokásos heti rádiószózatában - sajátos értelmezésében - a háborús helyzettel dacolónak festette le a hazai munkaerőpiaci helyzetet, amely fittyet hány a kontinesünkön érvényesülő tendenciáknak. Hiszen "Európában elbocsátások vannak" . de "mi Magyarországon hozzászoktunk ahhoz az elmúlt években, hogy teljes foglalkoztatás van, és inkább munkaerőhiány, nem pedig munkaerő-fölösleg vagy -többlet. És ezért nagyon nehéz elképzelni magyar fejjel, hogy egyszer csak tömeges munkanélküliség legyen Magyarországon." S mindezt kormányzata filozófiája egyik központi eleme, a munkaalapú társadalom koncepciója diadalának tekintett, amelyet - nézete szerint - a liberális jóléti állam alternatívájaként határozhattak meg. Orbán Viktor kedvenc modelljének lényege, hogy a társadalmi felemelkedés és a gazdasági stabilitás alapja nem a segélyezés, hanem az elvégzett munka.
A kormányfő magabiztos kijelentései rossz órában hangzottak el hiszen az aznap közzétett KSH-adatok még a pesszimista makrogazdasági elemzők várakozásainál is borúsabb képet vázoltak fel. A munkanélküliség 2026 elején a 2024 ősze óta nem tapasztalt szintre 4,6 százalékra emelkedett. Jelenleg 225 ezren keresnek maguknak állást. S a teljes foglalkoztatottság mostani hangoztatása is felesleges hencegésnek bizonyult, hiszen a maga 4,6 millió főjével visszaesett a 2021 májusi értékére. Vagyis ismét eltávolodott az Orbán Viktor által gyakorta hangoztatott 5 milliótól, amely a demográfiai adatok ismeretében, - a munkaképeskorúak számának alakulása lejtmenetre váltott, - hacsak nem változik meg a statisztikai számbavétel rendje, - elérhetetlennek látszik. S az évek óta stagnáló magyar gazdaságban számottevő elbocsátások még nem is voltak, de a beinduló új beruházások ellenére bizton számítani lehet rá.