Hát akkor beszéljünk világosan. Egy április 12–i kormányváltásnak mára egyetlen igazán komoly akadálya maradt: a Tiszán túli ellenzék makacs ragaszkodása a parlamentbe kerüléshez és az ezzel járó milliókhoz. A választás valódi esélyesei befordultak a célegyenesbe. Mindkét oldalon zúgva zengenek a győzelmi jelentések, mintha nem lenne majdnem mindegy, hogy melyik szavalókórus vádolhatja több joggal és hangosabban ordas hazugságokkal a másik felet. A közvéleménykutatások közötti eltérés botrányos, az eredmény megjósolhatatlan. A tét viszont óriási. Megállítható-e Magyarország hanyatlása? Nos, bármi történjék azon a napon, van jó hír: a változás, a hazai politikai viszonyok átrendeződése elkezdődött és folytatódni fog.
Az agymosás tombol. A regnáló hatalom Ausztriát most nem utolérni, hanem megelőzni ígéri. Most Brüsszeltől és az ukránoktól kell rettegni, nem attól, aki a dicsőséges Szovjetunió határainak és befolyási övezetének helyreállításáért gyilkol. Ha most nem a hatalmon lévő pártra szavazol, akkor szeretteidet kivégzik. Kiderülhet még, hogy Magyar Péter csak egy utolsó menetet zavart-e le az ágyban volt barátnőjével egy drogos buli helyszínén, vagy szívott is valamit. De Ausztriát sok tizezer honfitársunk nem utolérni, hanem a háromszoros átlagbér miatt elérni akarja, a háborús hisztériakeltés már csak azokra hat, akik eddig is rettegtek, a fiatalok pedig akkor is Magyar Péterre fognak szavazni, ha szippantott egyet. A szekértáborok összeálltak, egyre nehezebben mozdíthatók.
Hogy akkor mitől függ a választások kimenetele? Két dolog lehet még ügydöntő.
Az egyik, a legfontosabb, hogy ha azok az ellenzéki és álellenzéki pártok, amelyek legutóbb Márki-Zay Pétert hagyták cserben, most is a kormányváltás ellen dolgoznak. A jelenség legfrappánsabb megfogalmazása Kukorelly Endrétől származik: „aki ezt nem látja, az vagy hülye... vagy gazember, vagy ebből él”. A Momentum, Jámbor András, Vona Gábor, Ungár Péter, a Humanisták és mások ezt megértették és kiszálltak. Az MSZP, a Kutyapárt, a DK és különféle minipártok vezetői és egyéni képviselői esetében azonban nyakatekert magyarázkodásoktól zsibong az éter.
Jelöltjeik nagyon kevés kivétellel akkor is esélytelenek, ha korábban fölényes győzelmet arattak. Komjáthi Imre négy képviselő esetében követeli a visszalépést a Tisza Párttól, tudván, hogy ez nem fog megtörténni. Dobrev Klára egyetlen képviselőt nevezett meg (Varju László), akinek győzelmét biztosra veszi. Ők nem hülyék. Tudják, hogy az ellenzéki szavazatok megosztása majdnem biztosan a kormánypárti jelölt esélyeit növeli, méghozzá drasztikusan.
Az érv, miszerint a harmadik jelölt visszalépése a Fidesz listás eredményén javít, akkor érvényes, ha nemcsak a tiszás, hanem a harmadik jelölt is előzi a kormánypárt támogatottját. Ez valószínűtlen. A másik érv, mely szerint a Tisza Párt feltétlen támogatása a kis ellenzéki pártok cserbenhagyását, a többpártrendszer és ezzel a demokrácia megszűnését jelenti, ugyanilyen védhetetlen. A Tisza Párt példája bebizonyította ennek ellenkezőjét: a működő ellenzékiséghez nem parlamenti jelenlét, hanem meggyőző erő és kitartás szükséges.
Egy agyonmanipulált választási rendszerben, amelyben a jelöltállításhoz szükséges félezer ajánlást egy ügyes zsebtolvaj is kijárhatja, több mint 150 párt indul. Egy rogyadozó politikai felépítmény átmentésén ügyködnek, hogy megszerezzék az utolsó néhány százmillát. Legyen szó orbánváltásról, kormányváltásról, rendszerváltásról vagy elitváltásról, ezzel a manőverezéssel kihívják maguk ellen a történelem végítéletét.
A történelem ítélete a tét Orbán Viktor számára is. Az ő morális és pszichés állapota a másik meghatározó faktor, amitől a választások kimenetele függ. Lehetőségei még vannak. Ha nem elég csúcsra járatni a hazugságipart, akkor lehet hadiállapotot hirdetni, választást érvényteleníteni. Csak akkor számolnia kell azzal, hogy neve minden idők egyik legkártékonyabb politikusaként marad fenn. A Szálasira emlékeztető „nemzetvezetői” titulust már megkapta az élesnyelvű podcasterek egyikétől. Ez vicc. De az nem tréfadolog, hogy egy fasisztoid módszerekkel kierőszakolt kormánypárti győzelem után az a korosztály, melyre nem hat a hülyítés, már csak a lázadás és a kivándorlás között választhat.
Orbán Viktornak be kellene érnie azzal, hogy a meredeken egy oldalra lejtő választási rendszer, a kommunikációs és szavazatvásárlási trükkök az ő oldalára billentik a mérleget. Ha tartózkodik az ultraradikális lépésektől, akkor – győztesen vagy vesztesen – megőrizheti arcát és a reményt, hogy nem közönséges bűnözőként, hanem államférfiként kerül az évkönyvekbe.
Bő egy hónappal a választások előtt a szavazás eredménye megjósolhatatlan. De bármelyik fél gyűrje le a másikat, 2026 áprilisától sem a parlament, sem az ország nem lesz ugyanaz, ami az utóbbi tizenhat évben volt. A változás szele feltámadt és gyorsan viharrá élénkülhet. Viharrá, mely nemcsak pusztító, de tisztító is lehet.
A szerző újságíró.