Modzstaba Hamenei megválasztása iráni vallási vezetővé világos üzenet: Teherán nem visszakozni akar, hanem dacosan folytatni mindazt, ami eddig is zsákutcába vitte az Iszlám Köztársaságot. A Szakértők Gyűlése Ali Hamenei fiát emelte a rendszer élére, vagyis nem reformer, nem kompromisszumkereső, hanem a legkeményebb irányvonal egyik embere került kulcspozícióba. Az új mindenható vezető régóta szoros kapcsolatban áll a Forradalmi Gárdával, ezért kinevezése nem az enyhülés, hanem a hatalmi gépezet további militarizálódásának jele. A teokratikus rendszer ráadásul ezzel dinasztikus vonást is öltött: a forradalom köztársasága most gyakorlatilag családi örökléssé silányult.
Mindez azt is jelenti, hogy Irán várhatóan még kevésbé lesz hajlandó engedni. A hatalomátadás nem a túléléshez szükséges korrekcióról szól, hanem arról, hogy a rezsim a külső nyomásra is ugyanazzal a reflexszel felel: még több keménységgel, még több belső elnyomással, még nagyobb szereppel a Forradalmi Gárda számára. Vagyis a rendszer nem tanult a válságból. Ez a régió számára is baljós fejlemény, mert ha a döntéshozatal még inkább a biztonsági apparátus kezébe csúszik, a diplomácia mozgástere tovább szűkül.
És itt jön Donald Trump szerepe, amely egyszerre abszurd és aggasztó. Az amerikai elnök nyíltan arról beszélt, hogy Washingtonnak „Iránnal együtt” részt kellene vennie a következő vezető kiválasztásában. Később pedig azt üzente, hogy az új vezető „nem fog sokáig tartani” amerikai jóváhagyás nélkül. Ez a diplomáciai dilettantizmus nyílt beismerése: mintha egy szuverén ország belső utódlási rendjét a Fehér Ház személyzeti kérdésének tekintené. Az ilyen mondatok nem a válság kezelését szolgálják, hanem az iráni keményvonalasok narratíváját erősítik, akik mindig is azt hirdették, hogy Amerika uralni akarja Iránt. Mindez nem túl biztató a jövőre nézve.