A ResoArt Gyűjteményből válogatva nyílt Egry József-kiállítás a Vaszary Galériában

Képeinek központi eleme a fény, a párás levegőben feloldódó formák. Keszthelyi és badacsonyi korszakában a Balaton vált kizárólagos témájává, amelyhez mély, spirituális kötődés fűzte. Alkotásaiban az ember és a természet misztikus egységét jelenítette meg: képein minden a mindent átható fényben oldódik eggyé. A kartonon, a papíron – higított olajfestékkel és pasztellkrétával – részben egyik kedvenc írója, Schmitt Jenő Henrik tanait valósította meg. „A természet nagy jelenségei azok, melyek legalkalmasabbak arra, hogy az emberben saját belsejének, végtelenségének tudatát fölébresszék; a nagy természet jelenségei közül pedig a napnak mindent betöltő világossága, a tenger mérhetetlensége, a levegő, a csillagos ég mélysége azok a jelenségek, amelyek mindenekfölött megragadják a lelkét és ébresztik fantáziáját. Azonban az ember ebben a határtalanban voltaképpen nem a kültermészet formáját, hanem önmagát látja és keresi” – írta a gnosztikus filozófus.

Nem hagyományos tájképfestő, művészete nem képeslapfestészet: Egry nem a látványt örökítette meg, hanem azt, hogy a látvány mit láttatott vele, a művésszel. 2023 nyarán a – Veszprém-Balaton 2023 Európa Kulturális Fővárosa program egyik fő fejezeteként megújult – Laczkó Dezső Múzeumban nyílt meg az Egry József 140 – Balaton, Szicília, Nervi című kiállítás Egry érett korszakának 140 képéből. Mintegy tucatnyi közgyűjtemény, valamint több műgyűjtemény képeit mutatták be, olyan alkotások is szerepeltek a tárlaton, amelyeket több évtizede nem láthatott a nagyközönség. Valójában rengeteg a 140 kép, de a Sipos Anna művészettörténész által kurált tárlat – jó értelemben véve – úgy „ütött”, hogy sokan azonnal átmentek a Várgalériába, ahol párhuzamosan volt látható az Egry József: Párizs, Brugge, Budapest, Badacsony (Távol a frázisoktól) című időszaki kiállítás. Ez a tárlat – amelynek szintén Sipos Anna volt a kurátora – a festő korai alkotói korszakát és európai tanulmányútjait mutatta be. E sorok írója ott vált elfogadóbbá Egry egyik tanácsa nyomán: „Ne ítéljétek el a rossz képek istápolóit, gyűjtőit, mert ők is a szép felé való törekvésükben tévednek.”

Nos, Veszprémben nem lehetett ilyesfajta tévedésekről beszélni, csupa jó kép volt látható – kilenc kvalitásos kép pedig a ResoArt Gyűjteményből érkezett a tárlatra. Valószínűleg akkor kevesen tudták, e gyűjtemény mögött kik állnak, de néhány hónappal később kiderült, amikor a Városliget mellett az egykori Kőrössy-villában megnyílt a nagyközönség előtt Budapest legnagyobb Zsolnay-gyűjteménye. A kollektor, Szabó András üzletember – a Resonart-csoport alapítója és többségi tulajdonosa, a ResoArt Alapítvány alapítója – mintegy fél évszázadon keresztül egy több mint ezerdarabos, páratlan Zsolnay-gyűjteményt hozott létre. Felesége – a ResoArt Alapítvány kuratóriumának elnöke –, Költő Magdolna üzletasszony is műgyűjtő. Egy több mint 80 alkotásból álló Egry-kollekció létrehozója, a gyűjteményében Rippl-Rónai József, Perlrott-Csaba Vilmos, a nagybányai festőiskola művészei, kortárs szentendrei alkotók festményei is megtalálhatók.

Ugyan a veszprémi kiállítás után könnyen hihette az ember, Egryről már szinte mindent tud, ám erre a vélekedésre rácáfolt a balatonfüredi Vaszary Galéria új kiállítása, ami az elmúlt hétvégén nyílt meg. (A Vaszary megnyitóin eddig is tömegek jelentek meg, most valószínűleg látogatócsúcsot döntöttek.) Az Egry József – Lebegés a fénytérben című tárlaton 52 kiváló kép látható a ResoArt Gyűjteményből, szintén Sipos Anna kurálásában. Köztük olyan alkotások is szerepelnek, amelyek arról árulkodnak, hogy Egryre a pályája korai szakaszában – egyéves párizsi tartózkodása alatt – hatottak a barbizoni iskola, valamint a Vadak művészei, sőt, szimbolista képeket is festett. Majd jött „a fény hatalomátvétele és az ebből fakadó, a sötét, fekete és barnás tónusokat felváltó színrobbanás a Balaton partján” – ahogy Baán László fogalmazott a megnyitón.

A Szépművészeti Múzeum – Magyar Nemzeti Galéria főigazgatója arra emlékeztetett, Egry művészete mögött egy sok szenvedéssel teli élet áll. „A legszegényebbek világába érkezik, napszámos paraszti családba születik, szinte reménytelen életesélyekkel, hogy valaha is kitörhet a társadalom legalsó régióiból. De művészi tehetsége úgyis elkezdett utat törni, hogy megvalósítsa önmagát, hogy ne a külsőleg, hanem a belsőleg neki rendelt életet élhessen. Húszéves, amikor Lyka Károly, a kor egyik meghatározó művészeti írója – az alig egy éve alapított Művészet című folyóirat szerkesztője – felfigyel Egryre és pártfogásába veszi. Támogatókat, ösztöndíjakat szerez számára, aminek köszönhetően eljut tanulni Münchenbe, Párizsba, majd Belgiumba is – de mindezt nagyon szerény körülmények, folyamatos nélkülözések között. Ám végül a szenvedésnek, a badacsonyi szükségkórházban végződő katonáskodásnak köszönhette a révbe érést is. Harmincöt évesen, tüdőgyulladásából fölépülve a Balaton partján, Badacsonyban otthonra, társra és életre szóló témára lelt. De később is megtalálták a csapások: időről időre kiújuló betegség, a német megszállás idején a budapesti műtermében mind egy szálig elpusztultak a képei. Küzdelmes élete volt, de a küzdelemben találta meg a maga kis igazságát. A második világháború után ugyan a kommunista kultúrpolitika a Kossuth-díj dicsőségéig röpítette a szegényparaszti sorból egyfajta magányos badacsonyi prófétává váló mestert – aki művészként és a művészetről gondolkodóként is egyedi és hiteles életművet alkotott – ám 1951-ben a badacsonytomaji temetőben pappal, ministránssal, özveggyel, Szabó Lőrinccel és Bernáth Auréllal együtt is mindössze tucatnyian álltak a sírjánál. Ez év nyarán lesz háromnegyed évszázada, hogy már nincs közöttünk. Egry képei mindmáig azon kevés vizuális alapvetések közé tartoznak, amelyekkel jószerivel minden magyar ember találkozik. Művészete nem valami elvont elméleti absztrakción alapul, hanem a valóság többrétegű, a transzcendenst is magába foglaló megélésén.”

Egry támogatói egyébként a korabeli műgyűjtők voltak. Párizsból a véletlennek – és egy gyűjtőnek – köszönhetően tudott hazatérni. Jánossy Béla budapesti ügyvéd – akinek gyűjteményében Rembrandt, Giorgione, Tiziano és Velazquez is megtalálható volt – az utcán összefutott Egry édesanyjával, aki éppen eladásra vitte fia hazaküldött festményeit. Jánossy hívta haza, pénzt küldött az útiköltségére – és az első komoly mecénása lett.