Ezzel a felirattal búcsúztak ismeretlenek a Villányi úti, most elhagyott székház előtt, amikor kiderült, hogy a párt nem indul el a 2026-os országgyűlési választáson.
- Vége a baloldalnak – mondják sokan -, most már csak a jobboldal lesz jelen a magyar politikai életben. De ez nem így van. Paradoxon, hogy miközben manapság az emberek egyre nagyobb része a saját sorsán érzi a gátlástalan kapitalizmussal együtt járó, hatalmas pusztításokat, és befogadóbb a baloldali jelszavak iránt, a baloldali pártoktól egyre inkább eltávolodnak, mert nem tartják képesnek azokat az eszméik megvalósítására. A csalódott tömegek más pártok felé fordultak, amelyek szociális ígéreteikkel vonzzák magukhoz őket. (Még a jobboldali Fidesz is baloldali, szociális ígéretekkel igyekszik támogatókat verbuválni.)
A mostani, szétaprózódott baloldali pártok az elmúlt évtizedben eltékozolták a korábban irántuk táplált bizalmat, „elhasználódtak” a mindennapok egymás ellen is folytatott politikai küzdelmeiben. Ezekre a statisztákká vált baloldali pártocskákra mondtak nemet az addig engedelmesen rájuk szavazó baloldali tömegek.
Kudarcuk okai azonban nem csak a hazai politikai viszonyokban vannak.
Az elmúlt évtizedekben világrendszer változás történt. A korábbi liberális és baloldali eszmék kiüresedtek, megbuktak a valóságban. Szétfoszlottak a mindenható demokrácia és a jóléti állam mítoszai, egyre fenntarthatatlanabbak az egyéni jólét biztosítására alapozott társadalmi megegyezések. Megváltozott a társadalom és az egymást követő generációk értékrendje-gondolkodása, és ezekben a változásokban a baloldali pártok sem tudtak és tudnak irányt mutatni a jövő felé. Az egykor egységes hazai baloldal is szétaprózódott, az új generációk mást és másképpen látnak és akarnak.
Valamennyien igyekeztek alkalmazkodni a változásokhoz, és egyes vezetőik elismerésre méltóan harcoltak az adott lehetőségek között, de mindez nem változtat a lényegen. A baloldal – amelyik minden korban a változások „kovásza” volt – elbukott. Túllépett fölötte az idő, ahogyan korábban a többi rendszerváltó párton, és a még hatalmon lévő Fidesz számára is ez prognosztizálható. A hatalom elvesztése után ez a párt is hasonló válságba kerül, mert nem a jövő, hanem a régmúlt felé vezette a nemzetet.
A mostani helyzetben az ország számára és egyben a baloldal újjászületésére a lehetőséget a kormányváltás teremtheti meg. A Tisza Párt programjának általános célkitűzései és konkrét javaslatai között számos olyan elem is van, amelyik korábban a baloldali pártoknál jelent meg. Tanulságos összehasonlítani a Tisza Párt és az MSZP mostani választási programját, amelyekben sok hasonló problémafelvetés és megoldási javaslat van. Mindkettő egy irányba mutat – egy demokratikus berendezkedésű polgári demokrácia felé. Ebben közösek az érdekek, és útitársak lehetnek mindazok, akik demokráciában, nemzetben és közös Európában gondolkodnak. A baloldali pártok emiatt, a nemzet egészének érdekében mondtak le arról, hogy mindenáron a parlamentbe kerüljenek.
A magyar történelemben ritka összefogás eredményeként megszülető új állam sem lesz képes megoldani azokat a gondokat, amelyek a kapitalizmus lényegéből származnak – a szegénység, a társadalmi egyenlőtlenség elkerülhetetlenül újratermelődik. Amíg létezik a kizsákmányolás és az elnyomás, addig újjászületnek a baloldaliság eszméi is. (Közbevetőleg: hogy ki a baloldali, arra a Ki a magyar? kérdésre adott, „akinek fáj Trianon” válaszhoz hasonló tömörséggel azt mondhatjuk, hogy az, akinek fáj a szegények nyomora. Ez azt is jelenti, hogy akár az igaz vallási hitből is fakadhat a baloldaliság sokszínű áramlata.) Ha sikerül a kormányváltás, akkor újjászerveződhet a demokratikus állam – de hogyan tovább?
A szocialisták több száz oldalas, az élet minden területét átfogó programja (különösen a Gondoskodó államról készült fejezet) a demokratikus rendszer újjászervezésének tennivalóit és a gondok megoldására vonatkozó javaslatokat is tartalmazza. Le kell bontani a nemzet felemelkedésének akadályává lett mostani rendszert, és hosszú távú reformfolyamattal, „társadalmi rendszerváltással” egy másfajta világ, a közösségi jóléti rendszer felé kell fordítani az országot. Ez lehet a társadalmi fejlődés következő szakasza. Az új korszakban már nem a korábban hirdetett osztályharc, hanem a társadalom különféle csoportjai közötti folytonos érdekegyeztetés válik a nemzet fejlődésének forrásává.
Ennek a stratégiai paradigmaváltásnak egyes elemei megjelentek a nyugati baloldali pártok között is, például a jóléti állam megújításának, a kapitalista rendszer békés továbbfejlesztésének gondolataiban. Ehhez kell csatlakozni, új érdekközösséget teremteni Európával és a magyar társadalom haladásra vágyó tömegeivel.
Kormányváltás – rendszerváltás – korszakváltás. Ezek azok az új kihívások, amelyek a jelenben és a jövőben a nemzet sorsát meghatározzák. Hozzájuk kell alkalmazkodni, megtalálni a változásokban a baloldal szerepét. Egyesíteni kell a nemzeti és társadalmi felemelkedés, a haza és haladás gondolatait, mert ettől függ az ország jövője.
Erre a mostani baloldali pártok valószínűleg már nem alkalmasak. Nehéz körülmények között, alapjaiban kell a baloldalt újjászervezni. Új gondolatok és egy új generáció kreativitása kell ahhoz, hogy ismét megnyerjék a társadalom bizalmát, és egy hatékony baloldali politikai pólus jöjjön létre. Hogy mikor és ki lesz erre képes, azt majd az Idő dönti el. De a baloldali eszmék ma is élnek és mindig újjászületnek.
A szerző társadalomkutató, ny. főiskolai tanár.