Nézem az „energiabiztonsági tanács” tegnap reggeli üléséről szóló Orbán-videót: erős, tettre kész, lendületes mozdulatok, a magyarellenes fenekedések miatt egy pillanatig elfelhősödő, ám a hő hazaszeretetben fogant, fineszes megoldásoktól hamar felderülő tekintetek. Hiába: nélkülük biztos ránk szakadna az a sok vész meg viszály.
Ezek után ki is merne előhozakodni a mocskos libsi ántivilág mákonyába ragadt, rothadó, gyökértelen, Zelenszkij-féle, hungarofób Nyugat magyaridegen, zöldbalos, ’68-as, talmi, függetlenobjektív fétiseivel, az úgynevezett tényekkel?
Mint például: Orbán Viktor állításával szemben a hazai üzemanyag drágulásának az ukrán „olajstophoz” semmi köze. Sőt: a Mol áremelései az elmúlt hetekben a térségitől literenként 50-100 forinttal elmaradtak. Az, hogy a magántulajdonú Mol a választások előtt miért vállal át ekkora terhet a magyar autósoktól, rejtély. Aztán: a múlt héten kibontakozó – nem is európai, hanem – világszintű energiaválság azért tört ki, mert Orbán Viktor legnagyobb békepárti barátja, Trump megbombázta Iránt, utóbbiak pedig erre a közel-keleti energiaeszközök elpusztításával és a szállítási útvonalak elzárásával válaszoltak. Az (oroszok által lebombázott) ukrán olajszállító rendszer elhúzódó javítása sem elegáns, bár ott is lehet előzmény és ok. A rendezést talán Zelenszkij és az egyetlen pótcsövön ülő horvátok folyamatos gyalázása sem segíti. Sokak szerint a magyar vizsgálóbizottság, legalábbis amíg nem mehet Ukrajnába, Százhalombattán is ránézhetne, mi vezetett a finomító teljesítményét 40 százalékkal visszavető tavalyi tűzesethez.
Igazságos Izom Viktor mindenesetre Brüsszel meg Zelenszkij után az üzemanyagárakat is megállította. Kétségem sincs afelől, hogy ha emiatt 2022-höz hasonlóan ismét kiürülnek a kutak, ki lesz a felelős. És ki nem.