Kevés nyomorultabb dolog van annál, mint fideszes potentátok és vizionáriusok családtagjai után koslathatni, hogy akkor most tényleg a rátermettségük alapján jutottak-e pozíciókhoz, vagy csak (mint elsőre látszik) csókosként. A feladat ugyanis teljességgel kivitelezhetetlen. A szakmai kvalitások nem érhetnek fabatkát sem abban a felépítményben, amely az utolsó szegecséig a lojalitásra épül. Egyrészt ugye ellenőrizhetetlenek. Jóhiszeműen hinnünk kellene a kiválasztásban, miszerint Németh Szilárd ének-zene tanár lánya páratlan diplomáciai képességekkel és teljes inkognitóban lett konzul Kuala Lumpurban, amint Völner Pál énekművész lánya is hasonló nemzetközi kapcsolatok-jártassággal került konzuli-attaséi állásba Bécsben. Vannak kétségeink. Ebben a velejéig rothadt patriótaszisztémában csak kínosabbnál kínosabb beszélgetések csenghetnek a fülünkben, például hogy: Édes Petikém, mi volt Vologyánál Moszkvában, meg aztán itt van az én lányom, imád utazni, és szeretné Malajziát/Ausztriát megismerni egészen közelről, de ilyen IBUSZ-utat nem találtunk neki, van-e ötleted, testvérem?
De hogy ne csak a merő rosszindulat kalibrálja komancs-libernyák zsinórmércénket, vessünk egy pillantást a NER működésére. És egy ideológusának velős magyarázatára, miszerint: amit a rendszer ellenségei „korrupciónak neveznek, az gyakorlatilag a Fidesz legfőbb politikája”. És valóban, ez Orbán legfőbb politikája, még akkor is, ha a Lázár Puffer némi kullancsozással igyekezett is kivenni a feszültséget a rendszerből durván tizenkét őszinte másodpercre, bár szánalmas kísérlete önmaga grófparódiájává vált. A Matolcsy-klán bankrablása, Mészáros pofátlan gazdagodása és a többi kitartott pöfeteg rongyrázása Orbánia szemfedele látszik lenni. Ahol a vége-főcím alatt konzulkánon száll: létünk ingoványra épült, mely a sötét mélybe húz.