Az Európai Unió példátlan kihívásokkal szembesül egy olyan időszakban, amikor az ENSZ-en nyugvó multilaterális rend támadás alatt áll. A Donald Trumppal szembeni megalkuvó stratégia – ideértve az utolsó NATO-csúcstalálkozót, a digitális, mesterséges intelligencia és környezetvédelmi szabályok deregulációját és a Turnberry megegyezést áthágó vámmegaláztatást is – nem működött. Az engedmények és a megalkuvás nem csökkentették Trump kiszámíthatatlanságát és ellenségességét, ami nemrég a Grönland felé irányuló ismételt fenyegetésekben csúcsosodott ki.
Éppen ellenkezőleg, ezek az európai reakciók mélyítették a stratégiai sebezhetőséget, elfogadhatatlan kapitulációs tervet eredményeztek Ukrajna számára, valamint egy politikai háborús nyilatkozatot motiváltak az EU ellen az új amerikai Nemzetbiztonsági Stratégia formájában. Ebben Trump a nemzetek Európájához való visszatérést szorgalmazza, és ennek következtében szövetséget hirdet a kontinens nemzeti-populista politikai erőivel. Az amerikai elnök emellett folyamatosan újabb katonai műveleteket indít – a legutóbb Iránban –, nyíltan megsértve a nemzetközi jogot, anélkül, hogy értesítené az ENSZ Biztonsági Tanácsát vagy európai NATO-szövetségeseit.
Európának ezért le kell vonnia a szükséges következtetéseket: biztonsága, jóléte és demokráciája többé nem függhet az Egyesült Államok változó akaratától. A stratégiai autonómia már nem opció, hanem szükségszerűség.
Az Európai Uniónak képesnek kell lennie önállóan cselekedni, teljes felelősséget vállalni saját védelméért, és szuverenitással és hitelességgel érvényesíteni érdekeit és értékeit a globális színtéren. Ennek érdekében 2028-ig biztosítanunk kell a Letta- és Draghi-jelentések teljes körű végrehajtását az egységes piac és az európai versenyképesség megvalósításának érdekében. Ezenkívül olyan többéves költségvetésre van szükségünk, amely támogatja a kulcsfontosságú és innovatív iparágakba történő további állami és magánberuházásokat.
Ezért felszólítjuk a Bizottságot, hogy terjesszen elő egy új, megerősített és ambiciózusabb Többéves Pénzügyi Keret (angolul: Multiannual Financial Framework - MFF) javaslatot az EU számára, amely képes finanszírozni az európai közjavakat, beleértve a védelem és a kutatás új prioritásait, miközben megőrzi a szociális és környezeti dimenziókat, a kohéziót és a mezőgazdaságot, tiszteletben tartja a parlamenti ellenőrzést és az európai régiók és városok szerepét, és amelyet valódi uniós saját forrásokból finanszíroznak.
A versenyképesség visszaszerzése és a költségvetés modernizálása azonban nem elegendő a geopolitikai Európa megteremtéséhez. Akárcsak 1950-ben, most is egy kritikus pontra kell koncentrálnunk, nevezetesen egy erősebb politikai unió által támogatott európai közös védelem létrehozására. Csak egy föderálisabb Európa képes megbirkózni ezekkel a kihívásokkal, biztosítva alapvető értékeink és jogaink tiszteletben tartását, hacsak nem készek vagyunk elfogadni Trumpot a világ politikai hatóságaként, kétértelmű partnerségben Putyinnal és Hszi Csin-pinggel.
Felismerve az EU-t fenyegető biztonsági kockázatot és Trump nyílt ellenségességét, amelyet az amerikai Nemzetbiztonsági Stratégia is megerősít, felszólítjuk az Európai Unió tagállamait, hogy hozzák létre az Európai Unióról szóló szerződés 42. cikkében előirányzott európai közös védelmet, amely szükség esetén – egyhangúság hiányában – az arra kész tagállamok által kötött új Állandó Strukturált Együttműködés (PESCO) keretében is megvalósítható. Ez egy olyan európai védelmi rendszert fog alkotni, amely képes koordinálni a nemzeti fegyveres erőket bármely tagállam elleni agresszió esetén. Ehhez egy EU-s parancsnoksági és irányító központra van szükség.
Általánosabban véve az EU intézményeinek és vezetőinek teljes mértékben ki kell aknázniuk a Lisszaboni Szerződést, annak minden területen történő föderalista értelmezésén keresztül - ahogyan azt a koronavírus-járványra adott válaszként is tették, Draghi „pragmatikus föderalizmusra” való felhívását is követve.
Az EU nem lett volna kereskedelmi nagyhatalom, ha minden szakpolitikát egyhangúlag fogadtak volna el. Tovább kell hát lépnünk a vétójog gyakorlásától a külpolitikában, védelemben és pénzügyekben is.
Ennek érdekében az egyes tagállamoknak kedvező, erősebb uniós költségvetés feltételekhez lenne köthető, például ahhoz, hogy támogassák a passerelle-cikkelyek aktiválását, amelynek célja az egyhangú döntéshozatalról a többségi szavazásra való áttérés.
Ezzel párhuzamosan az Európai Tanácsnak következetesen nyomon kell követnie a Parlament javaslatát az európai Szerződések reformjára, ami kifejezetten kéri az egyhangú szavazás törlését az EU döntéshozatali rendszeréből. A költségvetési, kül-, biztonsági és védelmi politikák, valamint a bővítési szakpolitikák mind a rendes jogalkotási eljárás hatálya alá kell tartozzanak, beleértve a jövőbeli Szerződés módosításokat is.
Úgy véljük, hogy az Európai Parlament alapvető szerepet játszhat a szükséges intézményi reformok végrehajtásában, különös tekintettel az EU bővítésére. Először is azzal, hogy a következő éves költségvetések és a Többéves Pénzügyi Keret támogatását ahhoz köti, az Európai Tanács megfelel-e a fenti kéréseknek. Másodszor azzal, hogy előmozdítja egy interparlamentáris közgyűlés (Assises) létrehozását, amely e célok teljes körű megvalósítását támogatja, valamint egy ad hoc Európai Polgárok Közgyűlése létrehozását, amely bevonja az állampolgárokat és az európai közvéleményt általában.
Ennek érdekében támogatjuk egy megújult, pártok és intézmények közötti, Európa-párti koalíció létrehozását, amely magában foglalja az Európai Tanács legelkötelezettebb tagállamait, az európai és nemzeti parlamentek Európa-párti többségét, az Európai Bizottságot, valamint a regionális és helyi intézményeket, és az Európa-párti szervezett civil társadalmat. Felhívjuk őket, hogy helyi, nemzeti és transznacionális szinten mozgósítsák erőiket egy szuverénebb és demokratikusabb Unió létrehozása érdekében.
Josep Borrell Fontelles (ES), az Európai Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője és az Európai Parlament volt elnöke
Danuta Hübner (PL), közgazdász, a regionális politika volt európai biztosa, az Európai Parlament volt tagja
Guy Verhofstadt (BE), az Európai Mozgalom Nemzetközi Szervezetének elnöke, volt miniszterelnök
Katalin Cseh (HU), magyar parlamenti képviselő, az Európai Parlament korábbi tagja
Domènec Ruiz Devesa (ES), az Európai Föderalisták Uniójának elnöke, az Európai Parlament volt tagja
Enrico Letta (IT), a Jacques Delors Intézet elnöke, volt miniszterelnök
Dominique Méda (FR), szociológus és filozófus
Robert Menasse (AT), író
Javier Cercas (ES), író
Jacques Attali (FR), író, az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank volt elnöke és Mitterrand elnök különleges tanácsadója
Daniel Cohn-Bendit (FR/DE), író, az Európai Parlament volt tagja
Klaus Hänsch (DE), az Európai Parlament volt elnöke
Hans-Gert Pöttering (DE), az Európai Parlament volt elnöke
Enrique Barón Crespo (ES), az Európai Parlament volt elnöke
Paolo Gentiloni (IT), volt európai gazdasági biztos, volt miniszterelnök
Petre Roman (RO), volt miniszterelnök
Rosen Plevneliev (BG), a köztársaság volt elnöke
Toomas Hendrik Ilves (EST) a köztársaság volt elnöke
Isabelle Durant (BE), az Európai Parlament volt alelnöke, az ENSZ Kereskedelmi és Fejlesztési Konferenciájának volt ügyvezető főtitkára
Othmar Karas (AT), az Európai Parlament volt első alelnöke
Pascal Lamy (FR), a Kereskedelmi Világszervezet volt főigazgatója, volt kereskedelmi európai biztos
Mercedes Bresso (IT), az Európai Régiók Bizottságának volt elnöke
Nicolas Schmit (LU), a foglalkoztatásért és a szociális jogokért felelős korábbi európai biztos
Margarida Marques (PT), korábbi európai ügyekért felelős államtitkár
Luca Visentini (IT), az Európai Szakszervezeti Szövetség volt elnöke
Monica Frassoni (IT/BE), az Európai Választási Támogatási Központ (ECES) elnöke
Moritz Hergl (DE), a Fiatal Európai Föderalisták – JEF Europe elnöke
Gabriele Bischoff (DE), a Spinelli Csoport elnöke, az Európai Parlament tagja
Brando Benifei (IT), az Európai Parlament tagja, a Spinelli-csoport volt elnöke
Daniel Freund (DE), az Európai Parlament tagja, a Spinelli Csoport korábbi elnöke
Sandro Gozi (IT/FR), az Európai Parlament tagja, a Spinelli Csoport korábbi elnöke
Andrea Wechsler (DE), az Europa-Union Deutschland elnöke, az Európai Parlament tagja
Petras Austrevicius (LT), az Európai Parlament tagja
Raphaël Glucksmann (FR), európai parlamenti képviselő
Anna Strolenberg (NL), európai parlamenti képviselő
Richard Corbett (UK), az Európai Parlament korábbi tagja, az alkotmányos szerződés és a Lisszaboni Szerződés társelőadója
Elmar Brok (DE), az Európai Parlament korábbi tagja, a Spinelli-csoport korábbi elnöke
Jo Leinen (DE), az Európai Parlament korábbi tagja, az Európai Mozgalom Nemzetközi Szervezetének korábbi elnöke
Andrew Duff (UK), volt európai parlamenti képviselő, az Európai Föderalisták Uniójának volt elnöke
Francesca Ratti (IT), az Európai Parlament volt főtitkárhelyettese
Virgilio Dastoli (IT), az Európai Mozgalom Olasz Tanácsának elnöke, Altiero Spinelli volt munkatársa
Guillaume Klossa (FR), az EuropaNova, a Civico Europa és az Europa Power Initiative alapító elnöke
Philippe Laurette (FR), a Jean Monnet Egyesület elnöke
Alessia Centioni (IT), a Civico Europa és az Európai Nők Egyesületének elnöke
Roberto Castaldi (IT), professzor, a Movimento Federalista Europeo főtitkára
Chloé Fabre (FR), az Európai Föderalisták Szövetségének elnöke – Franciaország
Christelle Savall (FR), a JEF Europe korábbi elnöke
Margherita Orsi (IT), politológus
Francisco Aldecoa Luzárraga (ES), politológus, az Európai Mozgalom Spanyol Szövetségi Tanácsának elnöke
Céline Spector (FR), filozófus
Michele Fiorillo (IT), filozófus, a Civico Europa és a Citizens Take Over Europe koordinátora
Slavoj Žižek (SLO), filozófus
Judit Lantai (HU), a JEF Europe korábbi főtitkára
Ez a szöveg az „Út az európai szuverenitáshoz” című nyilatkozaton alapul, amelyet az újraindított Akcióbizottság az Európai Egyesült Államokért fogadott el. Amennyiben támogatni szeretné a nyilatkozatot, ezen az űrlapon keresztül jelezheti szándékát.