A Scentology feliratú, hófehér ajtó mögött megnyílik előttünk Elena Glazova világa. A helyet ő maga rendezte be, minden letisztult, és barátságosan színes. A hatalmas vitrinben művészien kecses üvegcsékben a parfümök, körben puha fotelek.
A falon cirill betűs neonfelirat üzeni: „Az illatod olyan, akár a szeretet.”
Fontos a meghitt hangulat – amikor vendégek érkeznek hozzá, Elena mindent megtesz, hogy ajándék legyen számukra az idő, amit itt töltenek. Elegánsan, kifinomultan beszél angolul, noha négy éve kezdte el tanulni, amikor a férjével, két bőrönddel és a macskájával együtt Magyarországra érkezett. Eleinte minden idejét a nyelvtanulásba fektette. Magyarórákat most is vesz, bár ezzel nehezebben boldogul. Szerencsére a magyarok közül sokan jól beszélnek angolul, és mivel nemzetközi az ügyfélköre, számára ez a legpraktikusabb közös nyelv.
Régi szerelem, új kezdetek
– A parfümök iránti rajongásom már fiatalon, 16-17 éves koromban kezdődött. Nagyon szerettem új illatokat kipróbálni, és rengeteg márkát ismerek. Számomra a parfüm nem pusztán egy illat – inkább a hangulatom része, szinte egy kiegészítő. Szeretem ezt a változatosságot, hogy időről időre a hangulatomhoz igazítva választhatok közülük, ha például egyik nap valami frisset szeretnék viselni, másnap inkább édesebbet. A vállalkozás ötlete pedig onnan jött, hogy Budapesten nincs olyan hely, ahol ezeket a különleges parfümöket ki lehetne próbálni és kis mennyiségben megvásárolni.
Oroszországban ez a megoldás nagyon népszerű, mert olcsó és kényelmes – meséli Elena, aki mindent nulláról kezdett: csak az elhatározás volt meg, hogy élvezni szeretné, amivel foglalkozik.
– Moszkvában hatalmas parfümgyűjteményem volt, nehéz volt mindent eladogatni a költözés előtt, és ami maradt, ajándékba odaadtam a barátaimnak, szinte semmit sem hozhattam magammal. A férjem is befektetett az új vállalkozásomba, ebből vásároltam meg az első tíz üveg parfümömet. Létrehoztam az Instagram-oldalamat, és megosztottam az itt élő orosz ajkúak Facebook-csoportjaiban, közös csetjeiben, innen érkeztek az első vevőim. Ők ajánlottak engem a barátaiknak, családtagjaiknak, így nőtt az ügyfélköröm. Négy hónapra rá költöztem be az első stúdiómba, ami még csak egy kis szoba volt egy szépségszalonban. Ide hívtam be a vendégeimet személyes tanácsadásra, amit kifejezetten szerettek – utal arra, hogy a parfümkereskedés nagy része ma online zajlik, és sokan „vakon” vásárolnak, ami a drága parfümöknél komoly kockázat, noha a nem tetsző, már bontott parfümökre is van kereslet. Ezzel szemben nála a vevők mindent megszagolhatnak, és pluszt jelent az élő, személyes kapcsolat a szakértővel.
Minden üveg mögött egy történet
A szalonban dolgozott mellette egy Ukrajnából ide menekült kozmetikus is, és miután összebarátkoztak, jött az ötlet, hogy együtt külön stúdiót béreljenek.
– Tavaly júniusban költöztünk be ide, mindent nekem kellett felújítani, berendezni, de nagyon élveztem a folyamatot. Jó érzés viszontlátni magamat egy környezetben, ahol én is szívesen töltöm a napjaimat – mosolyog vendéglátónk, majd elmagyarázza, mi a különbség a „tömegillatok”, mint a drogériás parfümök (melyek olcsók, egyszerűen frissek vagy édesek, és sok embernek tetszenek), a parfümboltokban forgalmazott luxuskategória (a nagy világmárkák dizájnerparfümjei szintén egyszerűbb illatok, de általában jobb minőségűek) és az általa forgalmazott, niche parfümök között.
– Ezek az illatok nem mindenkinek szólnak. Inkább különlegesek, és minden egyes üveg mögött egy saját történet vagy koncepció áll. A parfümöt mindig egy elképzelt karakter köré alkotják meg: például egy magabiztos nőnek, aki szívesen jár társaságba vagy bulizni – és az illat ezt a személyiséget próbálja megidézni. Ebben a világban egészen szokatlan jegyekkel is lehet találkozni: fémes illatokkal, a föld szagával, vagy akár templomi környezetet idéző aromákkal.
Miután ezek az illatok rendkívül egyediek, az ilyen parfümöket csak saját élmény alapján lehet megítélni. Előfordulhat, hogy valaki azt mondja: ez életem legjobb parfümje, más viszont azt érzi, hogy ennek ázottkutya-szaga van – érzékelteti a különbséget. Az egyediségük miatt ezeknél az illatoknál nincsenek nemekre szabott határok sem, nők és férfiak is viselhetik bármelyiket.
Elena leginkább olyan parfümöket szerez be, amelyeket ő maga is szeret, alaposan áttanulmányozza az összetevőiket, jegyeiket és a vásárlói visszajelzéseket a netes fórumokon. A vásárlóival trükköket, tippeket is megoszt, például hol „nyílik meg” legjobban az illat, hová cseppentsen az ember, attól függően, mennyire szeretné érezni magán. Mást ajánl nappalra azoknak, akik munkájuk során emberekkel foglalkoznak, például gyógyítanak, tanítanak, és mást, ha a baráti vacsorára vagy utazásra, netán esküvőre készülnek.
– Mindenkinek azt szoktam javasolni, legyen egy legalább három illatból álló parfümruhatára, amit kedvére váltogathat.
Egy frissebb illat a hétköznapokra, egy intenzívebb, de nem túl erős, például virágos vagy púderes jellegű az esti programokra, és a különleges alkalmakra egy „statement” parfüm, amire mindenki felkapja a fejét. Ha valaki utazásra készül, ajánlok neki egy új illatot, amit majd ott tesz fel, és ez örökre összekapcsolódik benne a kellemes úti élményekkel. Tavaly nyáron négy menyasszony is járt nálam, akik az esküvőjükre választottak maguknak ilyen „emlékillatot”. Remélem, az idén még többen fordulnak hozzám ilyen kéréssel – osztja meg Elena.
Fehér pulcsitól a fekete csokiig
Belevetjük magunkat mi is az illatokba, Elena a kedvenceit veszi le nekünk a polcról – elsőként a francia Initio parfümház Musk Therapy illatát, amely szerinte „a fehér pulcsi érzetét kelti”, tisztaságot és mély belső nyugalmat kelt viselőjében. Majd a svéd Pana-Dora arany szarvasagancsos üvegéből az Oud Republic nevű csokoládés-fűszeres illatot szagolgatjuk – akár egy teljes karácsonyi szezon egyetlen parfümbe sűrítve.
Ezek az üvegek már 100-150 ezer forintba kerülnek, már ezért szerencsésebb a kis üveges változatot kipróbálni, mert minden illat kölcsönhatásba lép a viselőjével, csakis magunkon hordva tudjuk igazán megismerni.
Elena gyakorlott mozdulattal egy fecskendő segítségével áttölti a választott parfümöt a pici üvegcsébe, a miniatűr nyomtatójával címkét is készít rá, majd elegáns tokba, végül ajándéktasakba helyezi, masnival átkötve. Mindennek megadja a módját, az ajándékkártyái szintén saját tervezésűek, ügyesen használja mindenfélére a mesterséges intelligenciát, mert ez segít jobban kifejezni a kreatív oldalát. Még sosem tört el nagy üveget, a picikkel azért előfordult, ezért is kell óvatosan kezelni, a tasakban tartani őket. Ha az egyik nagy üveg kifogy, általában inkább másfajtát vesz helyette, hiszen a visszatérő ügyfelei is mindig keresik az új illatokat. Itt minden a kísérletezésről szól, legyen valaki 17, avagy 70 éves, hiszen minden korban és helyzetben élhetünk az illatok jótékony támogatásával.
– A parfümöt nem elsősorban a külvilág számára viseljük, hanem önmagunknak. Úgy működik, mint az aromaterápia, ha tudatosan használjuk az életben.
Például ha szeretném megnyugtatni vagy jobb kedvre deríteni magamat, citrusos illatot választok, ha fókuszálnom kell, inkább egy fás jellegűt, ha pedig a lágyabb, nőies oldalamat szeretném kifejezni, akkor egy virágos illatot teszek fel – mire Elena meg is mutatja nekünk az egyik legújabb szerzeményét, amely egy orgonabokor folyékony kiszerelésben. A Parle Moi de Perfume: Totally White 126 nevében a szám arra utal, hányadik próbálkozásra sikerült ezt tökéletesen eltalálni, amin laikusként meg sem lepődünk.
Miután naponta illatokkal dolgozik, Elena szaglása idővel egyre kifinomultabbá vált, csak ami a munkában előny, a budapesti utcákon már kevésbé kellemes – jelzi nevetve. Az ügyfelei is általában egyszerűbb illatoktól indulnak, és ahogy haladnak a különlegesebbek felé, az ő ízlésük is finomodik. Jönnek hozzá párban, például anya és lánya születésnapot ünnepelni, vagy barátnők együtt, akár egy üveg pezsgővel. Számára pedig végre nincs olyan nap, amikor azt mondaná, „nem szeretem a munkámat”.
Szomorú valóság
Az itteni új, boldogabb és teljesebb élete mögött azonban ott van a szomorúság is, hogy négy éve el kellett hagynia az otthonát, a családját, a hazáját.
– Magyarország nagyon biztonságos hely, az emberek is kedvesek, nyitottak. Elsősorban miattuk szeretek itt élni, már sokkal több barátom van itt, mint otthon volt. Az orosz közösség is nagyon összetartó, rengeteg közös programot szerveznek. Miután megérkeztünk ide, sok ukrán menekülttel is találkoztam, velük is jó a kapcsolatom, különösen a kozmetikus kollégámmal, akivel majdnem szomszédok is vagyunk. Személyesen nekik sincs semmi bajuk az orosz emberekkel. Nehéz, hogy négy éve nem láthattuk a családunkat, és nagyon várjuk a háború végét, hogy végre újra meglátogahassuk a szeretteinket. Szomorú, hogy ez a valóság, de arra kell figyelnünk, amire mi magunk hatással lehetünk. Én az illatokkal egy kis boldogságot tudok hozni az emberek életébe.
