A jó hír viszont az, hogy ezúttal végre úgy tetszik, a magyar választók is beavatkozhatnak a magyar választásokba, és egyelőre úgy tűnik, hogy ők állnak nyerésre. A célszalagot azonban a végén kell átszakítani, és az eddigi tapasztalatok alapján ez a galopp nem lesz akadálymentes.
A Célszalag- és Befutásügyi Hatóság, valamint a Nemzeti Hatalomban Tartási Hivatal illetékesei ezúttal is lelkesen szaladnak a célszalaggal Orbán Viktor felé, bármerre is jár, és közben gáncsot vetnek az ellenzéknek furtonfurt.
Az utolsó kilométereken várhatóan azt fogjuk látni, hogy Polt Péter és Sulyok Tamás befejező emberként szaladnak a célszalaggal Magyar Péter elől, akit észak-koreai tigrisek és venezuelai harci kutyák üldöznek, meg Pócs János egy vicces videóval. És ez csak a 16 pluszos forgatókönyv, a horrorból most rossz ízlés és hely hiányában nem idéznénk.
Ezt semennyire nem láttuk jönni 1990-ben. (Nosztalgikus kitérő.) Olyan kulturáltan gyűlölték egymást a politikusok akkoriban! Csurkáék, Torgyánék és Szabó Alberték (Adj, műtétre gyűjtök! – korabeli Hócipő) kizárólag analóg kiskanálban tudták volna megfojtani a zsidó háttérhatalmat és a liberálisokat, nem a szemérmetlenül hazudó AI-hadakat küldték az ellenre, és Orbán Viktor parlamenti felkiáltása (Térdre, csuhások!) miatt se szaladtak a Dunának a kereszténydemokraták. Emberarca volt még a politikának akkoriban. Ember lapult minden arc mögött, bármennyire is kellemetlen körülmény volt ez egyes esetekben, de ezt az arcot ritkán pancsolták orrba minden skrupulus és lelkiismeret-furdalás nélkül. Most viszont már semmi sem biztos. Az arcokat Ferencz Orsolya kormánybiztos maradéktalan megpatriótulása óta űrtechnológiák borítják. Nagy Feró például kifejezetten nanoteflonface homlokzattal mesél arról, hogy a szovjetek mennyivel jobbak voltak az Európai Uniónál, aztán az aktuálisan két éber agysejtje között futkos egy ideges ingerület, miszerint „mi azért nem így emlékszünk, Ferókám”, és akkor a poloskázó nemzeti csótány egy kis spéttel megjegyzi, hogy azért a szovjetekből se kérne most. De pedig kér. Mit kér, követel. Ahogy Orbán Viktor is.
Egyes történeti források szerint Kádár után a Fidesz-vezér pszeudo-patrióta pernahajder az első, aki behívta az oroszokat.
És az oroszok jöttek. Hárman párban. Az orosz hírszerzők az amerikai és európai titkosszolgálatok jelzései szerint már jó ideje itt vannak, és pedig diplomatafedésben. Ahol bomlást látni, ott bomlasztanak éppen, ez a professziójuk (Moldován, Románián, Grúzián tökéletesítve), meg a hamis zászlós művelet, amire szűk egy hónapjuk maradt. És erre Orbán Viktor épp most merészkedik ki ország-világ elé. Az évértékelő szeánszait, a digitálisharcos-asztaltáncoltatásait mind-mind sűrűn lekordozva, a külvilágtól hermetikusan lezárva bonyolította, a hollétéről a független média mindig az olvasóktól igyekezett információt szerezni, de ennek most vége. Szabad a garázda. Orbán Viktor egészségéért élő ellenzéki sokaság ennyire még sosem fohászkodott, mert ha csak egy haja szála is görbülne őkegyelmének, az akár a választás végeredményére is kihatással lenne. A Hirtelenszőke Buflákot a tengerentúlon a fültövön lövés mentette meg a vereségtől, ami (sértődés ne essék, Donnyboy) végtelenül beteg játéka volt a sorsnak. És ha már betegség: Trump elnöknek sikerült a történelem legbizarrabb sajtótájékoztatóját levezényelnie a napokban, amikor is az iráni háborúban (aka béketeremtésben) betöltött szerepét méltatta (tőle megszokott módon) az álszerénységvád legkisebb gyanúja nélkül. Ebben a háborúban már ezrek meghaltak, köztük amerikai katonák is, és vagy százötven iráni gyerek egyetlen lányiskola lebombázásakor. Erre Minden Idők Legalábbis Elnöke a csodálatos beszélyben átcsapott a mögötte lévő függönyök méltatásába, amit ő választott ki, mert szereti az aranyat, és a big beautiful bálterem pedig káprázatos lesz, akár egy törvény, junó.
Idehaza mindeközben csúcsra jár a háború, de a vonatkozó Gergely-naptár szerint már nem tart sokáig. Élénk fantáziánk szerint már csak néhány lépés maradt hátra a totális hadviselésből. Ad 1. Vidnyánszky Attila rendezésében a fideszes aktivisták bekopogtatnak Kovácsékhoz, és a nappaliban meglepetésre előadják a Háború és háború című pikareszket (nem összetévesztendő Krasznahorkai művével, őt különben is vérig sértette és B-listára tette a szerepeket és fajsúlyokat készségszinten keverő Ókovács főigazgató), és miután teljesen összeművérezték a perzsaszőnyeget, átmennek Kissékhez. És így tovább. Ad 2. Ókovács Szilveszter egy Rákóczi úti kapualjból előugorva Volodimir Zelenszkijnek öltözve hozza rá a szívbajt özvegy Retteghy Béla Jánosné nyugalmazott szemfelszedőre, miközben azt mondja tört ukránsággal, hogy ratatata. Ad. 3. A Putyin karmaiból kiszabadított kárpátaljai ukrán-magyar hadifoglyok 0/24-ben a világ leghíresebb razglednicáiból olvasnak föl szívszorító búcsúzásokat az MTVA Önök kérték! című műsorában. De addig is javasoljuk, hogy egyet se féljünk, amíg a hadsereg főparancsnokát, Sulyok Tamás köztársasági elnököt látjuk. Vagy nem látjuk? Csak a texasiak látják? Meg a New York-iak, clevelandiek, New Orleans-iak, houstoniak látják? Meg az amerikai koszorúkötészeti szakma szerte az észak-amerikai kontinensen? Hát igen, elnökünk egy honvédségi luxusjettel cirkulál föl s alá, és közben füle botját sem mozgatja ily háborús időkben, ami azért felvet némi alkalmatlansági kérdéseket, vagy alkalmasságiakat. Hiszen a kormánynak aligha hozna hasznot, ha mondókák éneklésével és vasalással altatná a kötelező éberséget ebben végképp rendkívüli veszélyhelyzetben. Idetartozó hír, bár hírértéke nem sok van:
a köztársasági elnöki intézmény a leginkább elutasított a magyar társadalom körében, a népesség több mint fele nem bízik a köztársasági elnökben. Aki nem kő alatt él, vagy ne adj’ isten szatyorban, annak ez nem újdonság.
Egy másik kompetens hivatal, a szuverenitásvédelmi bezzeg résen van. A Lánczi nevű által vezetett sóhivatal az orosz propagandának mindenben megfelelő akcentussal közölte, hogy titkosszolgálati hátterű dezinformációs kampány terjed a magyar médiában, pedig nem oroszok, nem osztogatnak, és pláne nem Moszkvában. A nagyszabású külföldi beavatkozás mögött szerinte azok a háborúpárti országok állnak, amelyek abban érdekeltek, hogy aláássák Magyarország szuverén, békepárti politikáját, majd belekényszerítsék hazánkat az orosz–ukrán háború finanszírozásába és Ukrajna európai uniós csatlakozásának támogatásába. Kocsis Máté sem mondhatta volna mélyebb hangon.
És akkor egy lenge bulvárhír idegrendszer-helyreállítási célzattal: a záhonyi Fidesz vezetősége romokban van, amiért valakik megszégyenítették a demokráciát, fittyet hánytak a szabályokra, szembementek a tisztességes, mértéktartó és hiteles kampány összes ismérvével. Az illetők ugyanis teleplakátolták a villanyoszlopokat Mészáros Lőrinc arcmásával, mellette a felirattal: szorgalom, munka, kitartás.
Ez tényleg a vég. Innen nincs lejjebb. Szemünk előtt Feydeau és Molière virgonc komédiái, kicsit megszínezve Hrabal és Menzel figuráival: Oscar-díj.
De ebben a hónapban még tuti lesz esélyes jelölt rá, férfifőszerepben.
„Nyugodjunk le. Lélegezzünk, fújjuk ki magunkat, menjünk sétálni, sportolni. Ne hagyjuk, hogy a vergődő rendszer által generált mesterséges káosz – aka beszaratás politikája – eluralkodjon rajtunk”, idézzük Stefano Bottoni történészt, és súlyosan egyetértünk vele.
