Kilencvenhat éves korában starnbergi otthonában elhunyt Jürgen Habermas – idézi a Der Spiegel a csalás és a kiadó, a Suhrkamp Verlag bejelentését. A német filozófus, a frankfurti iskolából kinőtt kritikai gondolkodás egyik vezéralakja 96 éves volt.
Jürgen Habermas 1929. június 18-án született Düsseldorfban. Fiatalon belépett a Hitlerjugend ifjúsági szervezete, a Deutsches Jungvolk tagja lett, ahol elsősegélynyújtásért felelős vezetői rangig emelkedett, amivel megúszta, hogy behívják a Wehrmachtba katonának. Göttingenben, Zürichben, aztán végül abban a Bonnban tanult, ahol a doktori disszertációját is megvédte. Meglehetős feltűnést keletett azzal a Frankfurter Allgemeine Zeitungban megjelent cikkével, amelyben Martin Heidegger nácizmust dicsőítő írásait bírálta, 1956-ban aztán a frankfurti iskola alapítójának, Theodor W. Adornónak az asszisztense lett. Frankfurtban kezdett el szisztematikusan dolgozni, ott írta a első nagy művét, a mára a szociológia és a történettudomány egyik alapkövévé váló 1962-es könyvét, A társadalmi nyilvánosság szerkezetváltozását, aztán 1981-ben már Max Planck Intézet igazgatója volt, amikor jött a másik nagy társadalomelméleti műve, A kommunikatív cselekvés elmélete két kötetben. Elmélete szerint a nyilvánosság maga is intézményrendszer, a demokrácia alapja, annak a célja pedig, amiit ő kommunikatív racionalitásnak nevez. nem a manipuláció vagy az egyéni stratégiai siker, hanem az, hogy megértjük egymást a társadalmi fejlődés érdekében. Ennek a képviselőjeként élénk vitába bocsátkozott Hans-Georg Gadamerrel és Jacques Derridával is a társadalomkritika alapjairól és lehetőségeiről, és bár eleinte marxi ihletésre kritikusan viszonyult a keresztény hithez, 1999-ben tett egy messzire visszhangzó kijelentést arról, hogy a kereszténység „egalitárius univerzalizmusa” az alapja a szabadság eszményének, a szolidaritásnak és a demokráciának is, alternatíva nincs, minden más csak üres posztmodern duma.
Visszavonulása után Jürgen Habermas pedig kitartóan véleményt nyilvánított politikai kérdésekben: 1999-ben megvédte a NATO beavatkozását az akkori Jugoszlávia ellen, 2002-ben amellett érvelt, hogy az Egyesült Államoknak nem szabad lerohannia Irakot, 2009-ben kritizálta Angela Merkel akkori német kancellárt az euróövezet válságának a kezeléséért, két és fél éve pedig szignált azt a nyilatkozatot, amely szerint Izrael háborúja a Hamász ellen elvi szinten legitim válasz a 2023. október 7-i támadásra. Bár a palesztin polgári áldozatok számának a kérdését lehet feszegetni, ez nem jelentheti azt, hogy Izraelt bárki népirtás szándékával vádolja – hangoztatta a nyilatkozat.
Ami Magyarországot illeti, 2012-ben kiállt az Orbán-kormányhoz közeli sajtó által támadott filozófusok, Heller Ágnes, Radnóti Sándor, Vajda Mihály mellett. Amikor 2014 tavaszán Magyarországon járt, előadást tartott a budapesti Goethe Intézetben és az Eötvös Loránd Tudományegyetemen is.
Németország egyik legbefolyásosabb hangja hallgatott el – méltatta alakját a Der Spiegel.
