Vihart kiváltó döntés született: idén Oroszország újra megnyitja nemzeti pavilonját a Velencei Képzőművészeti Biennálén – közölték a szervezők az ARTnews művészeti magazinnal. Mihail Svidkoj, Oroszország nemzetközi kulturális kapcsolatokért felelős képviselője és az ország volt kulturális minisztere elmondta, hogy a hamarosan megnyíló pavilonban több mint ötven fiatal zenész, költő és filozófus vesz részt Oroszországból és más országokból.
Az Európai Bizottság nem hagyta ezt szó nélkül: a Guardian egy cikke szerint az intézmény közölte, hogy felfüggeszti a két millió eurós támogatást, ha a Velencei Biennálé szervezői továbbra is ragaszkodnak ahhoz, hogy Oroszország is részt vegyen az eseményen. A bizottság ismételten hangsúlyozta, hogy a művészeti fesztivál részéről elkövetett bármilyen etikai szabályszegést szerződésszegésnek tekintenek. „A bizottság elítéli a Fondazione Biennale (Biennálé Alapítvány) döntését, amely lehetővé teszi Oroszország részvételét a 2026-os Biennálé művészeti kiállításon” – nyilatkozta Thomas Régnier szóvivő, hozzátéve, hogy
az európai kultúrának elő kell mozdítania és meg kell őriznie a demokratikus értékeket, a nyílt párbeszédet, a sokszínűséget és a véleménynyilvánítás szabadságát, de ezeket az értékeket a mai Oroszországban jelenleg nem tartják tiszteletben.
A biennálé szervezői a múlt héten azonban bejelentették, hogy Oroszország részt vehet a május 9-től kezdődő művészeti kiállításon, ami heves felháborodást és vádakat váltott ki Ukrajna részéről, amely szerint ezzel „színpadot biztosítanak a háborús bűnök szépítéséhez”.
Huszonkét ország külügy- és kulturális miniszterei felszólították a szervezőket, hogy gondolják át a döntést, és „Ukrajna kulturális életének és örökségének szisztematikus megsemmisítésére” hivatkoztak, amely magában foglalja legalább 342 művész meggyilkolását, valamint 1 685 kulturális örökségi helyszín és 2 483 kulturális intézmény megrongálását vagy megsemmisítését. „Ebben a kontextusban mélyen aggasztó üzenet, ha Oroszországnak rangos nemzetközi kulturális fórumot biztosítanak” – írták a többnyire uniós országokból és Ukrajnából származó miniszterek a Biennále igazgatótanácsának és elnökének, Pietrangelo Buttafuocónak címezve, aki a múlt héten a La Repubblica lapnak nyilatkozta, hogy meghívott embereket „a konfliktus minden érintett oldaláról, hogy megosszák véleményüket”.
„Hisszük, hogy ahol művészet van, ott párbeszéd is van”
– mondta.
Mustra a háború árnyékábanAz orosz-ukrán háború kirobbanása óta nem zárult le a vita arról, hogy az orosz művészek felléphetnek-e más európai országokban, illetve Oroszország azóta nem állít ki a Velencei Képzőművészeti Biennálén, ezért is hozott fordulatot az új döntés. 2022 februárjában Kirill Savcsenkov és Alekszandra Szuhareva orosz művészek, illetve Raimundas Malašauskas litván kurátor még visszamondták a kiállításukat az akkori biennálén Moszkva ukrajnai inváziójára hivatkozva, és a háborút „politikai és érzelmi szempontból elviselhetetlennek” nevezve, hozzátéve, a konfliktus közepette „nincs helye a művészetnek”. A két évvel későbbi biennálén, 2024-ben sem állítottak ki orosz művészek, a pavilont viszont megnyitották: Bolívia kiállíthatott a terében, de Oroszország ezzel kapcsolatban nem adott ki nyilvános nyilatkozatot.
Idén újabb fordulat történt: Mihail Svidkoj megerősítette, hogy az orosz pavilon májusban kinyit, akárcsak a 2026-os biennále többi pavilonja. „Szeretném megjegyezni, hogy Oroszország soha nem távozott a Velencei Biennáléról” – írta Svidkoj, hozzátéve:
„A pavilonunk puszta jelenléte – függetlenül attól, hogy mi zajlik ott, legyen szó latin-amerikai barátaink kiállításairól vagy a Biennále egészére kiterjedő oktatási központ működtetéséről – országunk jelenlétét jelenti Velence kulturális terében. Ezért, mivel nem mentünk sehova, nem is »térünk vissza«. Egyszerűen csak új formákat keresünk a kreatív tevékenységre a jelenlegi körülmények között”.
Svidkoj a helyzetet eltérő szempontból látja: „Ez újabb bizonyíték arra, hogy az orosz kultúra nem elszigetelt, és hogy a nyugati politikai elit által az elmúlt négy évben tett kísérletek annak »törlésére« nem jártak sikerrel” – mondta. „Pontosan ezért döntöttünk úgy, hogy létrehozunk egy olyan projektet, amelyben a kultúrák többnyelvű polifóniája lesz hallható – olyan kultúráké, amelyek nem tartják magukat a Nyugathoz képest perifériának”.
Az ARTnews a Velencei Biennále szervezőit megkérte, hogy kommentálják az orosz pavilon újbóli megnyitását. „Általános elvként a Velencei Biennále nem dönt a nemzeti részvételről, az országok maguk döntik el, hogy részt vesznek-e” – válaszolta e-mailben Cristiana Costanzo, a biennále sajtó- és médiakapcsolatokért felelős vezetője.
Ljudmila Ulickaja: Amit a Putyin-rezsim művel, az már nemcsak a szólásszabadság, hanem a gondolatszabadság elleni támadás isOrosz írók külföldi helyzete
„Én magam kiadóvezetőként, műfordítóként és olyan emberként, akinek elég nagy az ismeretségi köre az orosz irodalmi életben, ahhoz tartom magam, hogy nem működök együtt orosz állami kulturális intézményekkel semmilyen irodalmi eseménnyel kapcsolatban. Én nem vagyok hajlandó erre. És igyekszem a Putyin-rendszerrel egyértelműen szemben álló orosz írók műveit megjelentetni” – mondta a Népszavának M. Nagy Miklós, a Helikon Kiadó vezetője, jelentős orosz szerzők fordítója. Hozzátette, ez persze gyakran komoly dilemmát jelent: Európa számos országában számos esetben, hogy az orosz, nem emigráns, a háborúról nem nyilatkozó, azaz a hallgatást választó művészek felléphetnek-e kulturális rendezvényeken, amennyiben azok szervezésében, esetleg finanszírozásában orosz állami intézmények is részt vesznek. – Én nem ítélem el élesen azokat, akik szereplési lehetőséget adnak orosz művészeknek, vagy például sportolóknak. De ezek viszonylag ritka esetek az Európai Unió országaiban, és alighanem mindegyiket külön-külön kellene megvizsgálni – emelte ki a kiadóvezető. – Különben nem gondolom, hogy nekem egészen biztosan igazam van, már ami az álláspontomat illeti. Jó pár olyan orosz íróval vagy épp kulturális intézményvezetővel beszélgettem már, akinek az a véleménye, hogy az orosz-ukrán háború után is lesz élet, ezért a kulturális kapcsolatokat érdemes valamilyen szinten fenntartani. És az biztos, hogy vannak olyan Oroszországban élő, a háború ellen nem felszólaló írók, művészek és kulturális intézményvezetők, akik ugyan nem helyeslik Putyin politikáját és a háborút, de szeretnék továbbra is végezni azt a kulturális munkát, amelyet eddig is végeztek – mondta M. Nagy.
