Rámosolygott a szerencse: munkát kapott egy sanghaji kuplerájban. A tizenhat éves Du Jü-seng (1888–1951) elárvult parasztgyerek volt. Nővérét a rokonok eladták házi szolgálónak, Kínában ez szokás volt a századelőn. A kis kuli éhezett a félelmetes, idegen kikötőváros sötét sikátoraiban. Ha lopáson kapták, megverték. Csúfolták falusias beszéde meg az elálló füle miatt. Ám a császárság bukása (1911) utáni zavaros időkben úgy felvitte az isten a dolgát, hogy már nem sokáig szólították gúnynevén, Nagyfülűnek.
A „kínai Al Capone” a chicagói maffiavezérnél is nagyobb gazfickó lett, vagy legalábbis szívósabb.
Szédítő alvilági karrierje ott, a bordélyban kezdődött. Kidobóemberből pénzbehajtóvá lépett elő a triádok közé tartozó Zöld bandában. Ravasz volt, gátlástalan és kegyetlen. Hatékonyságát díjazták, csillaga gyorsan emelkedett a bűnszervezetben. A francia koncessziós területen magához ragadta a legjövedelmezőbb üzleteket, az ópiumkereskedelmet, a prostitúciót, a szerencsejátékot, a védelmi pénzt. Szövetkezett a korrupt Huang főnyomozóval: a lefizetett rendőrség nem háborgatta, viszonzásul az ő hétpróbás gengszterei verték le a dokkmunkások sztrájkját. Bandája beépült a közigazgatásba.
Negyven sem volt még, amikor szintet lépett. A kezdődő polgárháborúban fegyveresei a nacionalista Kuomintang oldalán harcoltak a stratégiai fontosságú kikötő elfoglalásáért, a nyílt utcán lőttek tarkón legyőzött munkásokat és szakszervezetieket. A sanghaji mészárlás (1927) után Csang Kaj-sek kinevezte tanácsadójának és tábornokának. Az ópium kereskedelmét az új kormányzat sürgősen legalizálta, egyúttal állami monopóliummá nyilvánította – na vajon ki kapta az első koncessziót?
Irgalmatlanul megszedte magát az egykori utcagyerek, ám a vagyonnál többet is akart: hatalmat, dicsőséget, hódolatot.
Előkelő körökben csillogtatta drága selyemöltönyeit. Megválasztották a városi tanácsba, a tőzsde élére, nemzetközi bankok igazgatóságába; jó kétszáz címmel-ranggal hízelegtek neki. Hivalkodott a sikerrel, fényűző életet élt. Négyszintes villájában négy hivatalos feleséget tartott, plusz ágyasokat. Ötezer vendégnek adott lakomát az ősei tiszteletére emelt szentély avatóünnepségén (1931). Az épület alatt rendezte be Kelet-Ázsia első modern droglaboratóriumát, a franciáktól vett nyers ópiumból mázsaszám kotyvasztották a veszedelmes vegyületet, a diacetil-morfint, költőibb nevén: a heroint.
Részben legális érdekeltségei voltak már Hongkongban is, ott vészelte át a japán megszállást (1937–45). Hazatérve polgármester akart lenni, de tervét keresztülhúzta az újból fellángoló belháború. A felülkerekedő Maóék bosszújától tartva 1949-ben megint a brit koronagyarmatra költözött. Túlélte a tíz évvel fiatalabb Al Caponét, aki közben megjárta az Alcatrazt. Du Jü-seng nem ült börtönben, de megbecsült üzletember létére rab volt: az ópium rabja. Mert nem csak árulta, szívta bizony maga is. Elveszítette a kontrollt, legyengült szervezete feladta. Ami egykor szerencsét hozott neki, végül a vesztét okozta.