Megszólalt Lackfi János, szerinte az édesanyja éppen nem volt bent azon a bizottsági ülésen, amelyen döntés született az ő Kossuth-díjáról

Most viszont, ahogy utólag mesélték, az történt, hogy éppen nem volt jelen, a bizottság pedig az ő távollétében megszavazta nekem a díjat. Igencsak zavarba ejtő és megtisztelő. Mindenesetre a múltban igyekeztem alkotóenergiáimmal szolgálni az olvasókat és az irodalmat, és a jövőben is ezt fogom tenni - reagált a Népszavának a friss Kossuth-díjas Lackfi János az azzal kapcsolatos polémiára, miszerint az édesanyja a díjazottakról döntő bizottság tagja. Az író korábban egy interjúban is elmondta, amit most lapunknak is: édesanyja bizottsági tagsága miatt biztos volt benne, hogy a közeljövőben nem számíthat az elismerésre.

„Keressük Lackfi János Köszi, anyu! című versét, valamint Mezey Katalin A mi kutyánk kölyke, avagy hogyan szüntettük meg a nepotizmust és a pártosságot a Kossuth-díj kiosztásánál című tanulmányát” – szólított fel a Facebookon az Akadémiai Dolgozók Fóruma (ADF), így reagálva a hírre, hogy Lackfi János költő, író a Kossuth-díjasok sorába lépett március 14-én. Nem a Magyar Tudományos Akadémia egyes dolgozói által alapított szakszervezet volt az egyetlen, amely a napokban a közösségi médiában osztotta meg véleményét a döntésről.

Az 1948-ban alapított, legnagyobb presztízzsel bíró állami elismerés, a Kossuth-díj éves kiosztásában ugyanis nem az a kérdés, vita alakul-e ki a díjazottak személyéről (a jelvény, pénzjutalom, oklevél és aranyozott bronz szobrocskán kívül ez már évtizedek óta vele jár), hanem az, hogy kinek mennyi strigula van a neve mellett – már ami a tehetséget, az eredményeket és akárhogy is, állami díj révén a közéleti szerepet illeti. Lackfi János - ahogyan az a napokban kiderült - nemcsak egy József Attila-díjas, a kilencvenes évek óta alkotó, számtalan verset, prózát jegyző költő, sőt, műfordító lévén olyan írók magyar tolmácsa is, mint például André Breton vagy Max Jacob, hanem a Kossuth-díj odaítéléséről döntő bizottság egyetlen irodalmár tagjának, Mezey Katalinnak a fia is. Utóbbit kifogásolva, többek között Károlyi Csaba irodalomkritikus, Kukorelly Endre író és Nagy Ákos zeneszerző kritikái után oszlott alapvetően három nagyobb táborra a digitális tömeg: egy részük Lackfi kétségtelen tehetségét és így a díj megérdemelt helyét hangsúlyozta, mondván, végül is, úgy néz ki, kerülhet jó helyre állami elismerés is, mások a díj odaítélésének szerintük összeférhetetlen körülményeiből vonták le a Kossuth-díj kiosztásának baráti alapokra épülő játékszabályait, míg a harmadik tábor az állami díjak amúgy is komolyan vehetetlen mivoltáról beszéltek. (pontosabban Nagy Ákos szavaival élve a „fröccsöntött” díjakról.)

Kukorelly Endre író nem először bírálta Mezey Katalin szerepét a bizottságban, ami egyszer már 2023-ban közte és a Magyar Írószövetség között heves vitához vezetett. Akkor a József Attila-díjas író egy Indexnek adott interjúban így fogalmazott: – Szinte kizárólag a kliensek kapnak díjakat, ami botrány. Állítom, hogy még a legsúlyosabb Rákosi- vagy sztálinista időkben is korrektebb volt az állami díjazás, mint napjainkban. A döntéseket Mezey Katalin egy személyben hozza meg, ő az egyetlen irodalmár a Kossuth-díj-bizottságban. Ő válogat, bár nem értem, milyen szempontok szerint, csak azt látom, hogy igazságtalanul és méltánytalanul teszi. Felháborító, hogy ki mindenki kapott és nem kapott, olyannyira, hogy az már komikus.

Kukorelly Endre a napokban az akkor megfogalmazott gondolatai megosztásával reagált a közösségi médiában Lackfi János elismerésére. – Amúgy nem kéne megszólalni szakmai szervezeteknek? Etikai kódexet mutatni, hogy ezt lehet-e így vagy valami hasonló? Vagy 2026-ban ez csont nélkül átmegy tényleg? – egészítette ki gondolatait a közösségi médiában Nagy Ákos. Hasonlóra egyelőre a Magyar Színházi Társaság vállalkozott, akik az előadóművészeknek szánt elismerésekre reagálva közleményében hangsúlyozta, a szakmán belüli törésvonalak elkerülésére kellene törekedni, valamint kifogásolta, hogy az állami döntnökök nem veszik figyelembe a felterjesztéseiket, ami szerintük erősen aggályos, tekintve, hogy ez a legrégebbi előadó-művészeti érdekvédelmi ernyőszervezet.

Arról, hogy az irodalmi élet részéről hasonló összefogásra sor kerülhet-e a közeljövőben, Kukorelly Endrét kérdeztük, aki egyelőre nem sok esélyt lát erre. A József Attila-díjas író úgy fogalmazott: – Vannak csapatsportok és egyéni sportok. Az irodalmi szcéna inkább az utóbbi.