A tavasz nem a zöldellő fákat és a reményt, hanem többfrontos energiaválságot hozta el Magyarország számára. Miközben a kontinens a zöld átállás bűvöletében él, a realitás – a befagyott ukrajnai frontok, a lángoló Közel-Kelet és a magyar választási kampány – ismét a fosszilis energiahordozók és az ellátási útvonalak köré rendezte a közbeszédet.
Igazi gazdasági háború folyik körülöttünk, és az üzemanyagok terén úgy tűnik, jelenleg válságos a helyzet. Fontos tisztázni néhány alapvető tényt arról, mi és hogyan folyik, és melyik vezetéken, mielőtt belemerülnénk a témába. A földgázt, amit fűtésre és főzésre használunk, nem kell „finomítani” úgy, mint a kőolajat. A földgáz, legyen az orosz, azeri vagy amerikai LNG, kémiailag nagyrészt metán, tehát egyfajta univerzális fűtőanyag. Amikor alternatív forrásból, például Azerbajdzsánból vagy tengeri LNG-terminálokon, például a horvátországi Krk szigetén keresztül érkezik, a gáz már tisztított állapotban van.
Csak a magyar hálózati szabványokhoz kell igazítani nyomásszabályozással és szagosítással, de bármilyen forrásból származzon, a kazánunk ugyanúgy elégeti.
Itt nem a finomítás a gond, hanem a szállítási kapacitás: a déli útvonalak, mint a Török Áramlat, jelenleg tele vannak, nincs bennük „szabad hely” több gáz szállítására, az azeri gázhoz pedig több és nagyobb átmérőjű vezeték kellene a Balkánon keresztül.
A kőolajnál már egészen más a helyzet. A százhalombattai Dunai Finomító és a pozsonyi is egy speciális receptre lett építve: az orosz Urals típusú kőolajra. Ez egy nehezebb, kénesebb olajfajta. Ha hirtelen átállnánk a tengeri úton érkező, könnyebb és tisztább Brent olajra, a finomító berendezései nem tudnák azt hatékonyan feldolgozni. Olyan ez, mintha egy dízelautóba benzint tankolnánk: elindulhat, de hamar tönkremegy vagy drasztikusan visszaesik a teljesítménye. A MOL évek óta dolgozik az átálláson. Jelenleg, 2026 tavaszán a finomító már képes nagyjából 30-40 százalékban nem orosz olajat is befogadni, de a teljes, 100 százalékos átálláshoz még milliárdos beruházásokra és technológiai finomhangolásra van szükség. Természetesen a jelenlegi politikai helyzet nem sürgeti ezeket a beruházásokat.
A helyzetet tovább bonyolítja egy 2025. októberi tűzeset a Dunai Finomítóban, ami miatt az egyik legfontosabb egység, az AV3 nyersolaj-desztilláló javítás alatt áll. A finomító emiatt eleve csak 70 százalékos kapacitáson üzemel 2026 októberéig. Mivel a finomító „betegszabadságon” van, minden technológiai kísérletezés, például új típusú olajok tesztelése kockázatosabb.
Ezért ragaszkodik az Orbán-kormány és a Mol annyira a Barátság kőolajvezetékhez: a megszokott orosz kőolajjal a legbiztonságosabb és legolcsóbb a gyártás a jelenlegi sérült állapotban is.
Most, hogy tudjuk, itthon és energiafronton mivel állunk szemben, nézzük, hogyan veszélyezteti a kialakult helyzet a mindennapi életünket.
