A Fővárosi Törvényszék félig volt bátor. A szolidaritási hozzájárulás ügyében indult perek lezárásáról rendelkező kormányrendelet megjelenése után az ügyben eljáró bírói tanács elnöke ugyan azonnal jelezte – nem egyetlenként a szola bírók között -, hogy ő márpedig megtartja a soron következő tárgyalást még a választások előtt. De a levélben már kijelölte a lehetséges menekülő utat is. Persze ennyi is elég volt a fővárosi Fidesz csapatának ahhoz, hogy célkeresztbe vegyék, mondván „vállaltan kormányellenes O1G-aktivistaként” aligha véletlenül „mindig egy adott ügyfél, a főváros érdekében téved”, és ezt utána a felsőbb bíróságoknak kell kijavítani. Itt vélhetőleg az Alkotmánybíróságra és a Kúriára gondoltak. Ez megengedő értelmezés esetén is csak érintőlegesen találkozik az igazsággal.
A szolidaritási hozzájárulás ügye valóban megjárta mindkét taláros testület asztalát. Az Alkotmánybíróságét kétszer is. Kijavításról azonban szó sem volt. Az AB ugyan soha nem mondta ki, hogy a szolidaritási hozzájárulás uniós jogot, vagy éppen alaptörvényt sért. Azt se tagadta, hogy az államnak joga van adót kivetni az önkormányzatokra, bárhogy is nevezze. De azt is hozzátette, hogy a helyhatóságoknak joguk van a tisztességes eljáráshoz és ahhoz is, hogy vitathassák az elvonás összegét, főként, ha annak mértéke veszélyezteti a működésüket. A Kúria pedig kimondta, így szó szerint, hogy a kincstár elvesztette a pert. (Az állam nevében az államkincstár inkasszóz.)
Ezzel megnyílt az út az állam által elkonfiskált milliárdok visszafizettetésére. A 2023-as, 2024-es és 2025-ös évekre vonatkozó pereket ugyanis előbb az AB, utána a Kúria döntésére várva függesztették fel. Ha a Kúria-döntéssel zárult 2023-as per lesz a precedens, akkor több tízmilliárd forintot kellene nagy hirtelen visszafizetni a kivéreztetett fővárosnak. Az Orbán-kormány a legkevésbé sem akarta megadni ezt a győzelmet Karácsonyéknak. Csakhogy nem sok legális eszköze maradt a folyamat megakasztására.
Elővették hát a furkósbotot és azt akasztották a küllők közé. Egy demokratikus jogállamban soha ki nem adható kormányrendeletben írták elő, hogy a jogvitákat, amelyben érintettek és vesztésre állnak, le kell zárni. Csak így. Ez mindennel szembemegy, ami a jogállamiság lényege: jogbiztonság, jogorvoslathoz való jog, bírói függetlenség, visszaható hatály tilalma. A rendelet túlmutat azonban a szolidaritási pereken. A bírónő az ülésen arra is felhívta a figyelmet, hogy a rendelet alapkörben csak a veszélyhelyzet fennállásig lenne hatályos, csakhogy a peres eljárásokat végleg lezárják. Ezek alapján újfent az AB-hez fordul. Nem ma fognak dönteni.
A szola ügye az új kormányra marad. Ha a Tisza eltörli – ahogy ígérte –, akkor a központi költségvetés elesik az idén 395,6 milliárd forint bevételtől, márpedig az államháztartás hiánya már március elejére elérte az idei deficitcél felét, a májusi kormányváltás idejére bőven összejöhet az egész. Így az új kormánynak kell hozzáadni a bátorság másik felét.