választások;tárca;plakátkampány;

Oszlopos Bélám, a cseppet sem biztos választás

Béláról eddig nem hallottam semmit. Azt sem tudtam, hogy létezik. Most pedig úton-útfélen Bélával találkozom a kerületben, mert Béla arca kikerülhetetlenül ott figyel szinte minden oszlopon, amerre járok. 

Arról semmit sem tudok, hogy Béla mit tett eddig a kerületben. Ültetett-e fákat, metszett-e bokrokat tavasszal, szedett-e szemetet a patakparton, amit mindig teledobálnak nejlonzacskókkal és sörös üvegekkel, esetleg szervezett-e rendezvényeket óvodásoknak, fiataloknak avagy időseknek?

Arról sincsenek információim, hogy Béla mit tenne a jövőben a kerületért. Miben lenne erős ez képviselő, ha őt választanám. Arról pedig végképp nincs tudomásom, hogy abban a fővárosi kerületben, ahol régóta lakunk, bármilyen közösségi munkát végzett korábban ez a jó ember. Fogalmam sincs, hogy a Béla egyáltalán ebben a kerületben lakik, vagy esetleg máshol, arról pedig végképpp nincsenek információim, hogy tett-e bármit az elmúlt években az itt élő emberekért.

Mindenestre van egy oszlopos Bélánk, aki egyszerűen csak úgy megjelent, és jelenleg állandóan szembe jön.

Béláról egyet biztosan tudok, amit a plakát is hirdet oszloponként, rendületlenül: ő a biztos választás.

Azt nem tudom, hogy Bélával lehetne-e személyesen találkozni, esetleg kérdéseket feltenni neki. Van-eb bármilyen fórum, ahol jelen van és válaszol az itt lakók felmerülő kérdéseire.

Amikor a kislányom hároméves volt, sokszor mondogatta: „Mami! Mi most ne csináljunk semmit!” Olyankor leültünk egymás mellé, és csak néztünk magunk elé. Persze sok minden történt, mert meneteltek a lábunk előtt a hangyák és a bodobácsok, elszaladt egy kis gyík, egy örvös galamb turbékolva hívogatta a párját, a szarkák pedig egymást kergetve cserregtek. Körülöttünk minden mozgott, de mi egy helyben ültünk, és nem csináltunk semmit.