Semmit csinálni, avagy a lelkiismeret-furdalás nélküli létezés varázsa

Amikor a kislányom hároméves volt, sokszor mondogatta: „Mami! Mi most ne csináljunk semmit!” Olyankor leültünk egymás mellé, és csak néztünk magunk elé. Persze sok minden történt, mert meneteltek a lábunk előtt a hangyák és a bodobácsok, elszaladt egy kis gyík, egy örvös galamb turbékolva hívogatta a párját, a szarkák pedig egymást kergetve cserregtek. Körülöttünk minden mozgott, de mi egy helyben ültünk, és nem csináltunk semmit. 

Kedves Olvasó! Emlékszel arra, mikor csináltál utoljára semmit? Mikor unatkoztál egy igazán jót? Mikor adtál időt magadnak arra, hogy ne agyalj folyamatosan, hanem a jelenben legyél? Ha a semmittevés nehezen megy, ne aggódj, nem vagy ezzel egyedül.

Az unalmat és az unatkozást csendben kiűztük a modern életünkből. Minden helyzetben, ahol várakozni kell fél percnél többet, ott van az ellenszer, a mobiltelefon. Sokan azonnal előkapják a készüléket, görgetik a híreket, az információkat és nincsenek ott a jelenben, mert csupán a virtuális valóságban léteznek.

Sokszor látom, ahogyan anyukák és apukák tolják a babakocsit, miközben az egyik kezükben ott van a mobil és csak nézik a képernyőt, ahelyett, hogy a gyermekükben gyönyörködnének.

Mintha úgy lettünk volna átprogramozva, hogyha nem teszünk valamit, akkor haszontalanok vagyunk, és semmit sem érünk. Nyugtalanokká válunk, és nem találjuk a helyünket, ha nem foglalatoskodunk valamivel.