Örömteli és inspiráló, ha egy kortárs darab felolvasására sokan kíváncsiak. A Színházak Éjszakáján már délután egy tűt sem lehetett leejteni a Szkénében Kiss Csaba színműve, a Rozetta és az üstökös felolvasásán. Az eseményt izgatott várakozás kísérte. Színházi délutánozók, meghívottak, ismerősök – közöttük Kapu Tibor űrhajós – várták, vajon mit tudhatnak meg egy valós űrprogram alapján írt mai magyar drámából. A művet két évvel ezelőtt a Magyar Dráma Napján olvasták fel először a Magyar Színházban – lapunk előtte interjút is közölt a szerzővel –, legutóbb a debreceni DESZKA Fesztiválon halhattak részleteket a darabból, az író narrációjával.
Most is Kiss Csaba instrukciói, megjegyzései adták a közjátékot, a történetet Horváth Lajos Ottó, Bari István, Györgyi Anna, Kiss Anna Gizella, Kaszás Gergő, Kálid Artúr és Bán Bálint olvasta fel. A dráma arról a pillanatról szól, amikor leszállt a Rozetta űrszonda landoló egysége a 67P/Csurjumov–Geraszimenko üstökösre, a Földtől mintegy hétszázmillió kilométerre. A szereplők annak a nemzetközi stábnak a kutatói, akik ezt lehetővé tették. A szakmai kulisszatitkok izgalmasan keverednek a magánéleti szálakkal. Még kérdés, a darabot melyik színház tűzi műsorára. A mostani alkalmon a népes Műegyetem Kórus is közreműködött, a kórusmű zeneszerzője Kovács Adrián.
A Jurányiban az intézmény vezetője, Kulcsár Viktória ötletére kora este felvették a kedvenc pizsamájukat a Jurányi, a Füge Produkció, a TÁP Színház és a Duda Éva Társulat művészei. De nem csak felvették, egy sajátos divatbemutató keretében a kifutón is végigvonultak. Az alkalmi DJ, Vajdai Vilmos profin adagolta a zenét. A konferanszé feladatait Bánki Gergely és Vinnai András párosa látta el.
A pizsamás felvonulás hamar performansszá alakult. Volt itt cápás kaland, lányrablás, és még megannyi rövid jelenet. Pető Kata és párja, Rohonyi Barnabás lepedőben, a fejükön párnával érkeztek. Öltözékük műalkotásként is értelmezhető volt. (Pető Kata jelmezeket is gyakran tervez előadásokhoz.) De kuriózum volt Radnay Csilla, Tóth Zsófia, Urbanovits Krisztina, Ács Petra, Nyakó Júlia és Martinkovits Máté pizsamás megjelenése is.
Bár a Pintér Béla és Társulata tagjai nem pizsamában léptek fel az Átriumban, akkora volt az érdeklődés az esti kilences BPEST OFF koncertre az intézmény bisztrója előterében, hogy a szemfülesek az emeletről hoztak maguknak fotelt, hogy ülőhelyhez jussanak. Adorjáni Bálint, Fodor Annamária, Jankovics Péter, Messaoudi Emina, Szabó Zoltán és Takács Géza a társulat utóbbi előadásainak a dalaiból készült válogatást adtak elő. Az Idegen Test, Az Imádkozó, a Réka és az oltatlanok, valamint a Kabuki című darabokból hallottunk részleteket.
Volt olyan előadó, aki az éneklés mellett több hangszert is megszólaltatott. Nem mindegyik dal működött önállóan, az adott előadásból kiszakítva – Pintér Béla produkcióiban a látvány, a történet és a zene szerves egységet alkot. Fodor Annamária az egyik dal előtti monológját is elmondta, így beavatottabbak lehettek azok is, akik nem, vagy régebben látták az adott előadást. Még a sikeres koncert után is lehetett vásárolni azokból a személyes tárgyakból, amiket az Átriumban fellépő művészek ajánlottak fel a Fodor Annamária által kezdeményezett jótékonysági vásárra.
Ekkor még egyáltalán nem volt vége a színházi éjszakázásnak. A Zugligeti úti Lóvasút Rendezvényközpontban például fél tizenegykor kezdődött Márfi Márk Telik című monodrámájának a századik előadása, amit kár lett volna kihagyni. A szerző Marton László utolsó prózai színészosztályába járt a színművészetin. Önéletrajzi művét szakdolgozatként írta a járvány idején, 2021 augusztusában mutatták be Szegeden, a Thealter Fesztiválon. Azóta főleg a Lóvasúton játssza, de megfordult vele más fesztiválok mellett Bécsben, Barcelonában, még Ausztráliában is. A Telik egy későbbi trilógia első darabja, egyik főeleme egy vidéki pulykafarm. A mostani éjszakai jubileumi előadáson ott volt Márk édesapja is, aki – mint én is – másodszor látta a Teliket.
A századik előadás szinte pontban éjfélkor ért véget. A szerző-előadó sírva köszönte meg a szalmabálákkal teli intim térben, körben ülő közönség pontosan érezhető intenzív figyelmét. Az előadás után még csaknem másfél órát beszélgettünk a látottakról.
Valami nagyon összeért ott a Lóvasúton vasárnap hajnalban. És még az űrig sem kellett elrepülnünk. Elég volt gondolatban egy pulykafarmig.
A módszereken túl
A Színházak Éjszakája keretében a színészképzés örömeiről és bánatairól rendeztek beszélgetést szombat este a Víg Szalonban. Gyárfás Dorka négy olyan vendéget hívott, akik mindannyian korábban kötődtek a Vígszínházhoz. Kéry Kitti a kaposvári egyetemen a színész tanszék vezetője, Szarvas József az alapítvánnyá alakított Színház- és Filmművészeti Egyetemen az ötödéves színészosztály egyik osztályfőnöke. Forgács Péter a Freeszfe Egyesület elnöke és Ascher Tamással van egy első éves színészosztályuk. Bodó Viktor a Jurányiban az egyik alapítója a színészeket képző magániskolának.
Sok szó esett mesterekről, módszerekről, a rendező és a színész szerepéről. Arról, lehet-e egyáltalán tanítani a színészetet. Végül arról is beszéltek, hogy szükség van-e négy (sőt a pécsi egyetemmel együtt öt) színészképző műhelyre, hogy el tudnak-e helyezkedni majd a növendékek.
Bodó Viktor szerint ez a felvetés már tiszta politika, hiszen ők például kényszerből indítottak el magániskolát. Az SZFE-n valósították volna meg az elképzeléseiket, de mivel az egyetemet átalakították, ezt már nem tehették meg. A rendező szerint azonban szükség lenne olyan fesztiválra, vagy projektre, ahol a különböző színészképzők együtt tudnának működni, a diákok találkoznának egymással, megnéznék egymás munkáit, dolgozhatnának közösen.
