Ezekkel a kérdésekkel érkeztem egy vagus ideg stimulációs workshopra a JURTA Budapest Energiaközpontba, Kocsis Anikó jógaoktatóhoz, pszichológushoz és relaxációs terapeutához. A foglalkozás keretén belül nemcsak elméletben beszélgettünk az idegrendszer működéséről, hanem különböző gyakorlatokon keresztül saját testünkben is megtapasztalhattuk a hatását.
A néhány órás program egyszerre volt betekintés a tudományos ismeretekbe és egyfajta kísérlet, amelyben megfigyelhettük, hogyan reagál a testünk a különböző ingerekre. A workshop során pedig a résztvevők saját maguk is megoszthatták tapasztalataikat, megfigyeléseiket, amit aztán a többiek is fel tudnak használni és be tudnak építeni a mindennapok során.
A vagus ideg (latinul nervus vagus, vagyis bolygó ideg) a test egyik legfontosabb idege. A koponyából indul, és a nyakon és a mellkason át egészen a hasi szervekig fut, összekötve az agyat számos létfontosságú szervvel, mint például a tüdővel, szívvel, májjal és gyomorral. Ez az ideg a paraszimpatikus idegrendszer kulcsszereplője, amely a pihenésért is felelős. Amikor a vagus ideg aktív, a szervezet nyugodtabb üzemmódba kapcsol: lassul a szívverés, mélyebb lesz a légzés, javul az emésztés, és csökken a stresszreakció.
Ezzel szemben a modern élet sokszor a szimpatikus idegrendszert – vagyis folyamatos készenléti állapotot – aktiválja. A folyamatos ingeráradat, a munkahelyi nyomás és a digitális jelenlét sajnos tartós feszültségben tartja a szervezetet. A vagus ideg stimulációjának célja tehát az, hogy segítsen visszatalálni az idegrendszer egyensúlyához.

Stimulációs technikák
A workshop egyik legérdekesebb része az volt, amikor arról beszélgettünk, hogy az idegrendszer valójában folyamatosan elemzi saját magunkat és a környezetünket. A biztonság vagy veszély érzete sokszor nem tudatos döntés, hanem automatikus idegrendszeri válasz. Ha a szervezet biztonságban érzi magát, könnyebb kapcsolódni másokhoz. Ha viszont veszélyt érzékel – akár valós, akár csak pszichológiai értelemben –, akkor a túlélési módok lépnek működésbe.
Ebből a szempontból a vagus ideg stimulálása nem pusztán relaxációs technika. Inkább egyfajta kommunikáció az idegrendszerrel: olyan jelek küldése a test felé, amelyek azt üzenik, hogy most biztonságban vagyunk. A workshop alkalmával lehetőségünk volt több olyan egyszerű technikát is kipróbálni, amelyek a vagus ideg aktiválását segíthetik.
Az egyik legegyszerűbb eszköz a légzés. A lassú, mély légzés – különösen a hosszabb kilégzés – képes aktiválni a paraszimpatikus idegrendszert. Ezt a gyakorlat során is megfigyeltük: először a felesleges „gőzt” engedtük ki több, erőteljesebb légzéssel, majd tudatosan lassítottuk. Már néhány perc után érzékelhető volt a változás: a pulzusom csökkent, a testem ellazult, és a figyelem is letisztultabb lett.
A vagus ideg a rekeszizmon kívül a hangképzésben részt vevő izmokkal is kapcsolatban áll, ezért bizonyos hangok vagy rezgések szintén hatással lehetnek rá. A workshopon különböző hangadásos gyakorlatokat próbáltunk ki – például hosszú zümmögést vagy mély hangokat. Elsőre talán furcsának tűnt, de néhány perc után kifejezetten nyugtató hatása lett. A finom rezgéseket szinte a mellkasomban és a torkomban is éreztem.
A hideg – például hideg víz az arcon – szintén stimulálhatja a vagus ideget. Ez a reflex az úgynevezett „merülési reflexhez” kapcsolódik, amely segít a szervezetnek alkalmazkodni a hideg vízhez, és szintén egy velünk született, „ősi” tudás. A gyakorlat során hideg érintéssel dolgoztunk az arcon és a nyakon. Bár elsőre meglepő érzés volt, gyorsan élénkítő és fókuszáló hatása lett.

