Választás 2026: Csongrád-Csanád a világítótorony a narancs ködben

Egyesek szerint világítótorony a narancsködben Szeged, amely egyedüliként mondhatja el magáról, a négy Fidesz-KDNP-s kétharmad során mindössze egyszer hajolt meg a kormánypártok akarata előtt. Már harmadik ciklus óta dacol a hatalommal, rendre ellenzéki képviselőt küldve a T. Házba.

A kormánykritikusok szemszögéből tehát afféle oázis a város, sőt, tágabb értelemben egész Csongrád-Csanád az. Amellett, hogy az ország harmadik legnagyobb városa olyan bevehetetlen erőd a Fidesz-KDNP számára, mint Klapka Komáromja 1849-ben, Hódmezővásárhelyen is méretes pofonokba szaladtak bele a kormánypártok. Legfőképpen Lázár János – aktuálisan építési és közlekedési miniszter – az „elmúltnyócévben”. És bizony az idén az is előfordulhat, hogy egy újabb Tisza-áradástól lesz hangos a sajtó, csak amíg 1879-ben Szegedet mosta el, s kezdődött el a város modernkori történelme, addig áprilisban a kormánypártokat húzza a mélybe az örvény. A megye négy választókerületéből jelenleg kettőben láthatóan Magyar Péter formációjának áll a zászló, s a másik kettőben is jók az esélyei, még ha a győzelmi odds némileg magasabb is.

Az 1-es, színtisztán szegedi választókerületből az elmúlt 12 év tapasztalata alapján szinte sztrádaminőségű út vezet az ellenzék számára a parlamentbe. A szocialista Szabó Sándor 2014 óta triplázni tudott, s most még inkább a kormánykritikus erők felé billen a mérleg nyelve. Persze a város választási történelmének ismeretében ez nem is annyira meglepő, Szeged már 1990 előtt is renitensnek számított a hatalom szemszögéből, hiszen 1985-ben, az első többjelöltes választáson a hivatalos pártkatonával szemben a helyiek Király Zoltánra voksoltak, s lett így a hajdani tévés az első független képviselő a pártállami parlamentben. Mandátumát 1990-ben már MDF-esként őrizte meg, hogy aztán az 1994-es nagy szocialista visszatéréssel feltűnjön a színen bizonyos Botka László, aki azóta négyévente rommá veri aktuális fideszes riválisát az önkormányzati választásokon.

A parlamenti mandátumok – 2014-ig három is jutott a városnak és környékének – sorsa nem volt ennyire egyértelmű, 1998-ban a Fidesz-MDF vitt mindent, 2002-ben kétharmaddal nyertek a szocialisták, akik négy évvel később bemondhatták az all int, 2010-ben viszont elsüllyedtek, akkor úgy tűnt, akár örökre is. Ám 2014-ben kiderült, a szegediek tényleg magasról tesznek az országos tendenciákra, s azóta háromciklusos képviselőt faragtak Szabóból, aki természetesen az idén is csatasorba állt. Csakhogy ezúttal nemcsak az aktuális áldozati báránynak kijelölt Fidesz-KDNP-st, a Fidelitas helyi elnökét, Farkas Levente önkormányzati képviselőt kellett volna legyőznie, hanem a tiszás egyetemi adjunktust, Stumpf Pétert. Ő a március közepi mérések alapján 20 százalékkal vezetett a kormánypárti jelölt és közel harminccal az ezúttal függetlenként induló Szabó előtt. Utóbbi csütörtökön be is látta, felesleges küzdenie, s bejelentette visszalépését. Azzal az indokkal, hogy „Most valóban történelmi lehetőség van a változásra, hogy megvalósuljon a kormányváltás, tegyünk meg mindent érte!” Kiválásával ötfősre szűkült a mezőny a körzetben, a kormánypárti és a tiszás mellett kutyapárti, mi hazánkos és DK-s jelölt is csatasorba áll – egyelőre –, ám vélhetően csak a szavazólap méretét növelik majd.

A másik szegedi körzetben, a csongrád-csanádi 2-es választókerületben is a Tiszának áll a zászló a jelenlegi helyzet alapján. Persze négy éve is erősen reménykedett az ellenzéki összefogás, aztán öt százalékos különbséggel mégis a kormánypárti Mihályffy Béla örülhetett. A Zsombó és a Kiskundorozsma hajdani futballistája, akkor mártózott meg először a hazai nagypolitika zavaros vizében, s bár nevéhez azóta sem fűződik érdemleges produktum, legutóbbi kampányával örökre beírta magát a hazai választások történelmébe. Orbán Viktor miniszterelnök az elhíresült Viszlát, Röfi! videóval támogatta meg az öttömösi disznóvágáson több tízezer forintos szettben és hegyes orrú cipőben megjelenő jelöltjét. Akkor ez – illetve az orosz-ukrán háborúval kapcsolatos propaganda – elég volt a sikerhez, ezúttal viszont valami érdemleges dologgal kellene megtámogatni a képviselőt az ország fő böllérének, ha komolyan gondolja a szegedi mandátumot. Ez kacskaringós utat járt be a rendszerváltás óta: előbb az MDF vitte, majd az MSZP-hez került, hogy aztán 1998-ban a Fidesz-MDF-é legyen, majd megint jöttek a szocialisták, megerősítve a szabad demokratákkal, a „fülkeforradalommal” aztán visszatalált a Fideszhez és aktuális csatlósához, a KDNP-hez a mandátum, melyet azóta sem sikerült elvenni a kormánypártoktól. A feladat április 12-én Gajda Attila mórahalmi tanárra vár, a felmérések állása alapján okkal reménykedhet, hogy 20 év után sikerül legyőzni a Fidesz-KDNP-t a körzetben. Jelenleg csaknem 15 százalékkal, 50 százalék feletti támogatottsággal vezet, ráadásul a kormánypárti induló esélyeit csökkenti, hogy ebben a körzetben indul a Mi Hazánk nagyágyúja, elnöke, Toroczkai László, aki simán kétszámjegyű eredményt hozhat össze, a DK-s Óhidy Istvánnak és a kutyapárti Sipos Ivettnek ezzel szemben kevés az esélye egy komolyabban vehető eredményre.

Nyolc éve a csongrád-csanádi 4-as, hódmezővásárhelyi körzet adott rég várt reményt az ellenzék számára, amikor is a „próbaképpen” összeállt összefogás fényes diadalt aratott a nagyjából a semmiből érkező jelöltjével Lázár János hazai pályáján. Márki-Zay Péter komoly meglepetésre nyerte az időközi polgármester-választást, hogy aztán ősszel duplázzon, négy évre rá pedig már összellenzéki miniszterelnök-jelöltként próbálkozzon a helyi mandátum megszerzésével is. Kísérlete, hogy az országos potentátokkal ellentétben ne csak listáról kerüljön az országgyűlésbe, mindenképpen méltánylandó volt, ám – pestiesen szólva – komoly pofára esés lett a vége mind szólóban, mind az összefogás számára. Egyéniben több, mint tíz százalékkal kapott ki Lázártól, a választás idejére a belső konfliktusok és a háborús propaganda cincálta összefogás pedig összeomlott, s jött a negyedik kétharmad. A körzetben a jelenlegi mérések szerint jó a Tisza esélye, ami azért is meglepő, mert Hódmezővásárhely és környéke a rendszerváltás óta csak jobboldali jelöltet adott az országgyűlésnek, ráadásul az elmúlt 32 évben mindössze két politikus hitbizományának számított a mandátum. 1994-től előbb a KDNP-s Rapcsák András, majd halála után addigi táskahordozója, a polgármesteri és miniszteri címig emelkedő, majd onnan ideiglenesen alászálló, ám most újra a kormánypárti hadak élén menetelő Lázár János uralta hat cikluson át a körzetet. 21 települése közül a székhelyközpont mostanság ugyan tartósan a kormánypártok ellen voksol, ám a további húszban, köztük a második legnagyobb városban, Makón eddig igencsak erőteljes volt a Fidesz-KDNP fölénye. Innen érkezik a kormánypártok új jelöltje, Czirbus Gábor is, aki eddig alpolgármestere volt a hagymavárosnak, s most az a nem kis feladat jutott neki, hogy átvegye-elnyerje az idén egyéniben nem induló Lázár János mandátumát. A Tisza Ferenczi Gábort indítja vele szemben, a jogi és pedagógus diplomával is rendelkező ingatlanközvetítőcég-tulajdonos a felmérések szerint egyelőre jobban áll, helyzetét viszont nehezíti, hogy kettejükön kívül még hatan szerepelnek majd a szavazólapon, hiszen megszokott trió, a DK, a Kutyapárt és a Mi Hazánk mellett a Jobbik, a Szolidaritás-Munkáspárt is indít jelöltet, s még egy független induló is akad.

Magyar Péter pártja számára a legnehezebben nyerhető választókerületnek a 3-as, szentesi központú körzet tűnik, ahol 1994-et, a nagy szocialista feltámadást, valamint 2006-ot – az MSZP-s Szirbik Imre triumfált – leszámítva mindig jobboldali jelölt győzött. Az elmúlt 26 évben – az említett 2006-os kisiklást kivéve – Farkas Sándor, a fábiánsebestyéni téeszelnökből lett agrárminisztériumi államtitkár rendre teljesítette a pártvezetés elvárásait – legutóbb 23 százalékkal verte összellenzéki kihívóját –, ám az idén már nem indul, a 73. évében járó képviselő átadja a stafétabotot. Hogy kinek, egyelőre kérdéses, a Fidesz-KDNP Derekegyház polgármesterével, Szabó Istvánnal pótolná, aki 24 év faluvezetés váltana munkahelyet, s ülne be a parlamenti patkóba. Terveit és számításait leginkább a tiszás Bárkányi Bence húzhatja keresztül, a politológus végzettségű, ám a betegszállításra szakosodott családi vállalkozásban dolgozó ellenzéki jelölt a jelen mérések alapján minimálisan vezet, persze ez április 12-ig még simán változhat. Mindezek alapján kijelenthető, hogy a négy csongrád-csanádi körzetből itt a legnagyobb súlya a kisebb pártok indulóinak, ugyanis könnyen elképzelhető, hogy a DK-s, kutyapárti, jobbikos vagy mi hazánkos jelöltre leadott voksok száma-aránya dönti el a mandátum sorsát – utóbbi 2022-ben kevés híján tíz százalékig jutott, ami akkor helyben nem számított, ám egy ilyen eredmény ezúttal valamelyik esélyesnek nagyon fájhat.