„Gipszben mész vissza, ha haza merészelsz jönni, az biztos. Tartsd magad távol Erdélytől, te mocskos liberális prosti. Ki fizet téged a nemzetárulásért, Ursula nacscsága vagy egyenesen Zelenszkijtől jön a zsozsó?”. Ez az egyetlen nyomdafestéket tűrő fenyegetés, azok közül, amit mostanában kaptam a közösségi média különböző csatornáin. Újságíróként nem újdonság, de az, hogy erdélyiként Erdélyből fenyegetnek, az viszont már igen. Pedig korábban is voltak választások, akkor sem a nemzet miniszterelnökének nagyszerűségét zengtem, a magyarországi kampány akkor is eluralta az erdélyi magyar nyilvánosságot, a helyi potentátok akkor is megtettek mindent a „nemzeti kormány” győzelméért, visszatekintve mégis boldog békeidők voltak, nemzetárulózás és fenyegetések nélkül.
Annyiszor leírtam magam is büszkén, hogy Erdély a tolerancia, a vallás- és szólásszabadság bölcsője, hiszen amikor Nyugat-Európában még vallásháborúk dúltak, a tordai országgyűlés 1528-ban, a világon elsőként törvénybe iktatta a lelkiismereti és vallásszabadsághoz való jogot. Annyiszor hivatkoznak erre ünnepi beszédeikben az erdélyi politikusok is. Ugyanazok, akiknek köszönhetően az erdélyi magyarság tetemes része már nem épp a haladás, a tolerancia és a demokrácia fáklyavivője. Ők semmi kivetnivalót nem találnak abban, hogy templomokban, boltokban, kiskocsmákban kartondobozokban gyűjtik voksaikat, aktivisták mennek házhoz segíteni a „titkos” szavazatukért.
Vajon mit szólnának hozzá, ha a külhoni románok levélvoksai nem a postán, egyenesen a választási központ szabályosan lezárt urnáiba érkeznének, hanem a helyi ortodox pópák és segédeik gyűjtenék be, szállítanák ellenőrizetlenül a külképviseletekre, és ezeknek a voksoknak köszönhetően, a magas általános részvétel miatt az RMDSZ nem jutna be a bukaresti parlamentbe?
Az RMDSZ-politikusok a Ceausescu-érára emlékeztető hűségnyilatkozatok sorát teszik Orbán mellett, a párt úgy kampányol, mintha nem lenne holnap.
Márpedig a holnap vagy április 13-án, vagy később, de mindenképpen eljön. És Romániában is lesz választás, amelyen szükség lenne a most nem voksoló erdélyi magyar kétharmadra is.