Azt állította Orbán Viktor (Hajdú Péternek adott interjújában), hogy „aki velem nem tud kijönni, az szerintem senkivel se tud kijönni, mert az együttműködésre épül az életem, meg a politika is, amit csinálok”.
Ezzel szemben a tény az, hogy éppen ellenkezőleg: Orbán politikai élete mindig is a konfrontációra, a konfliktusok kirobbantására épült. Az együttműködés ígérete a belpolitikában mindig csalétek volt, utána jött vagy az ellenfél lefizetése, domesztikálása, vagy lemorzsolása, leszalámizása. Hogy aztán jöjjenek utánuk az új, gyakran kitalált vagy kreált ellenfelek. A külpolitikában például a szövetségeseinkből csinált legyőzendő ellenséget, míg ellenségeinknek alázatos szolgája lett. A lényeg, hogy ellenségnek mindig lennie kell. A szeretet és az együttműködés nevében.
Azt állította ezen kívül a kormányfő Hajdúnak (az Európai Unióval kapcsolatban), hogy „az én taktikám nem a békepipa, hanem a tomahawk. Vagy a bicska. Vagy inkább – beszéljünk magyarul – a fokos”.
Ezzel szemben a tény az, hogy a fokos vagy a tomahawk nem taktika, hanem fegyver. Az állandó háborúzás pedig szintén nem taktika, hanem életstratégia. És rossz vége szokott lenni. Még ha közben a nagy harcos, fokossal és tomahawkkal a kezében, az együttműködésről papol is.
Azt is állította Orbán (ugyanott, a Trumppal és a Putyinnal kötött megegyezéseiről), hogy „az elnöki rendszerekkel kötött minden megállapodás személyes”.
Ezzel szemben a tény az, hogy nem. Az Egyesült Államokban Trump előtt is elnöki rendszer volt, de az amerikaiak a megállapodásokat akkor is tiszteletben tartották, ha egy demokrata elnököt republikánus követett. Mint ahogy Putyin is hosszútávú megállapodások keretében szállított gázt és olajat Magyarországnak nemcsak a Fidesz, hanem a szocialisták kormányzása alatt is. Hogy most baráti öleléssel kihasználják Orbánt, az egy dolog. Az meg, hogy a saját javukra és a mi kárunkra, egy másik.
Azt is állította Orbán Viktor, hogy „én Matolcsy Györgyért addig tudok felelősséget vállalni, ameddig az én miniszterem volt. A jegybank az Európai Központi Bank védelme és felügyelete alatt áll. Semmilyen jogköröm nincsen. Nem tudok mit csinálni”.
Ezzel szemben a tény az, hogy dehogynem tud mit csinálni. Félrenéz. Pedig a Magyar Nemzeti Banknak van felügyelőbizottsága, elnöke pedig régóta egy volt fideszes képviselő, Papcsák Ferenc. Ráadásul a felügyelőbizottságba a pénzügyminiszter is delegál két tagot, vagyis a kormányzat közvetlenül is ellenőrzi a jegybankot. Mi több, az Állami Számvevőszék, amely az állam ellenőrző hatósága, részletes jelentésben írta le, hogy az MNB az alapítványok létrehozásával és működésével kapcsolatban milyen súlyos törvénysértéseket követett el, ennek alapján egy éve rendőrségi eljárás is folyik, anélkül, hogy az ügyben bármilyen védelmet adna az MNB-nek az Európai Központi Bank. Ha tehát Matolcsy és társai bankot raboltak, akkor ennek kivizsgálása, bizonyítása, majd meg- és elítélése csakis a magyar igazságszolgáltatás hatásköre. Itt nem lehet Christine Lagarde asszony szoknyája mögé bújni. Bár Orbán a szoknyák mögé bújás mestere.
–
A cikkben megjelenő vélemények nem feltétlenül tükrözik szerkesztőségünk álláspontját. Lapunk fenntartja magának a jogot a beérkező írások szerkesztésére, rövidítésére.