Az ókori rómaiaknál a bűnügyi elemzések során a legfontosabb kérdés így hangzott: cui prodest? Kinek az érdeke? Ha ugyanezt a kérdést tennénk fel annak kapcsán, kinek az érdekében állhatott a magyarkanizsai incidens, amikor robbanóanyagot találtak a Török Áramlat gázvezeték közelében, aligha az ukránokat mondanánk, amint ezt a magyar kormány harsogja. Több forrás már jóval az incidens előtt jelezte, Magyarország hamis zászlós műveletre készül a vezetéknél. A Fidesz rosszul áll a közvélemény-kutatásokban, és a kampányban eddig is csak a félelemkeltésre, a dezinformációk terjesztésére építettek, így egy újabb drámai dezinformációs akció nagyon is beleillene ebbe a képbe.
A kormány kampánya szinte csak a pánikkeltésre épül. Ám ez a recept annyiszor ismétlődött már, hogy egyre kevésbé működik, sőt sokszor visszafelé sül el. Ha tényleg ők álltak a művelet mögött, akkor az nem is alakult úgy, ahogy eltervezték. S ebben éppen Orbán Viktor nagy szövetségesének, Aleksandar Vucic szerb elnöknek volt döntő szerepe. Belgrád nem tette meg azt a szívességet a magyar kormánynak, hogy megerősítse a narratíváját, és rögtön Ukrajnára mutogasson. A szerbiai Katonai Biztonsági Ügynökség igazgatója arról beszélt, migránscsoport áll a háttérben, mint mondta, már egy idő óta voltak is információik arról, hogy ilyen hátterű személy készül incidensre a kritikus infrastruktúránál. A szerbiai szóhasználatban a migráns muszlim bevándorlót jelent. Vucic tehát a saját érdekei szerint keretezte az ügyet – enyhén szólva nem áll távol tőle a muszlimok elleni hergelés – és nem úgy, ahogy a magyar kormány szerette volna. A szerb elnök most nincs is abban a helyzetben, hogy a nevét adja egy esetlegesen orosz hátterű dezinformációs kampányhoz, mert egy idő óta feszült a kapcsolata Vlagyimir Putyinnal.
Hála az égnek, a gázvezeték nem robbant fel. Csak a magyar kormány narratívája.