Évtizedek óta ugyanazt a kozmikus itatót figyeljük a rádiótartományban, hátha befogunk egy idegen civilizációtól származó jelet. Ben Zuckerman, a UCLA (Kaliforniai Egyetem, Los Angeles) neves professzora szerint azonban ez a stratégia idejétmúlt: ha valóban kíváncsiak vagyunk a szomszédainkra, a széles sávú keresésre és az infravörös tartományra kellene fókuszálnunk – írja a Rakéta portál.
A földön kívüli intelligencia keresése (SETI) az 1960-as évek óta egy meglehetősen szűk elméletre alapozza a munkáját. A kutatók abból indultak ki, hogy egy fejlett civilizáció a rádiótartomány egy igen specifikus, alacsony zajszintű sávjában – a „galaktikus itatónál” (1420 és 1662 MHz között) – próbálna kommunikálni. Ez az a tartomány, ahol a hidrogén és a hidroxil spektrumvonalai találhatók, amiből a víz áll, így logikus találkozási pontnak tűnt a kozmoszban. A bökkenő csak az, hogy több évtizednyi várakozás után sem érkezett ebből az irányból semmi. Ben Zuckerman, a UCLA fizika és csillagászat professzora legújabb tanulmányában rávilágít: ideje lenne elengedni ezt a csőlátást.
Zuckerman szerint a széles sávú SETI irányába kellene elmozdulni. Ez azt jelenti, hogy a rádióhullámoktól kezdve egészen az optikai (látható fény) és az infravörös tartományig mindent vizsgálni kellene.
Az érvelése egyszerű: a kommunikálni akaró civilizáció a technológiai tudása legjavát nyújtva próbálna jelezni, amit mi akár véletlenül is észrevehetnénk az égboltfelmérések során – feltéve, ha jó tartományban nézelődünk.
A professzor szerint a közeli (650 fényéven belüli) civilizációk valószínűleg nem az optikai tartományt használják, mert azt a több mint százévnyi csillagászati fotó és adat között már minden bizonnyal kiszúrtuk volna véletlen találatként.
A legnagyobb rejtélyt jelenleg az infravörös tartomány jelenti. Zuckerman úgy véli, az idegenek itt küldhetik a legerősebb jeleket, ám erről a tartományról tudunk a legkevesebbet. A probléma technikai: a földi légkör elnyeli az infravörös jelek jelentős részét, így a valódi áttöréshez egy kifejezetten erre a célra dedikált űrtávcsőre lenne szükség. A kutató szerint ahelyett, hogy csak a dedikált SETI-programokra várnánk, a csillagászat egyéb területeiről (általános égboltfelmérésekből) származó adatokat kellene sokkal szigorúbb és okosabb algoritmusokkal átfésülni. A kérdés már csak az, hogy mikor állítunk pályára egy olyan infravörös fület, amely képes lesz meghallani ezt a kozmikus suttogást. Zuckerman szerint amíg ez nem történik meg, a SETI továbbra is csak a sötétben tapogatózik – vagy legalábbis rossz szemüveggel nézi a csillagokat.
A kérdés most már csak az, van-e valójában értelme annak, hogy megismerjünk egy idegen civilizációt. Mi értelme, mikor önmagunkkal sem tudunk mit kezdeni? Az ismeretlen létforma legkevesebb azt kockáztatja, hogy kiirtják, mielőtt megszólalhatna.
Messze vagyok a mindentudástól, de azt felszínes ismereteim alapján is állíthatom, hogy az ember összeférhetetlen, agresszív teremtmény, aki nem képes még önmagával sem békét kötni.
Egyáltalán nem biztos, hogy ez így jó nekünk, ahogy van, de…