Műholdfelvételeken is látható, hogy Európa-szerte – köztük kiemelten Magyarországon – drasztikusan nőtt a fakitermelés azokban az erdőkben, amelyek az Európai Unió legfontosabb természetvédelmi hálózata, a Natura 2000 területek védelme alatt állnak – olvasható a Greenfo oldalán.
Rés mutatkozik a jogi szintű védettség és a gyakorlati kezelés között is: az erdők kitermelése, biomasszaenergia-célú felhasználása azt jelenti, hogy a védett státusz ellenére is a gazdasági haszon a fő irány, amelyet törvényben is rögzítettek. Ahogyan arról lapunk már tavaly júniusban beszámolt, a 2009-es erdőtörvény 2025. évi L. törvénymódosítása bővítette a végvágás (a köznyelvben tarvágás) lehetőségét az őshonos fafajú, természetvédelmi státuszú erdőkben, valamint eltörölte a mageredetű felújítás kötelezettségét.
Veszélyben a jövő
Ezekről a problémákról saját szemünkkel is meggyőződhettünk. A Börzsönyben, Nagyoroszi határában, a Duna–Ipoly Nemzeti Park területén vettünk szemügyre egy természetvédelmi rendeltetésű, Natura 2000 besorolású, közel 2 hektáros területet, ahol tavaly kivágtak egy 100-120 éves bükköst. Ottjártunkat Fidlóczky József erdészeti és természetvédelmi tanácsadó is segítette, aki megjegyezte: az ilyen végvágások felújulásához szükséges feltételeket a klímaváltozás és a vadállomány is nagyban rontja.
A hegyoldal szinte teljesen csupasznak tűnt, a csonka tuskók oldalából kinövő sarjhajtásokat a vadak teljesen lelegelték.
A gyakorlat itt is szembemegy a törvényben foglaltakkal. Az előírások értelmében ugyanis a kivágott területeken kötelesek hagyni úgynevezett hagyásfákat, illetve hagyásfacsoportokat is, amelyek a felújulást elősegítenék. A valóság azonban arcul csapja az embert: a terület teljesen üres, csak az erdőszegélyen van kétoldalt úgynevezett kíméleti terület (ennyit tudott a nemzeti park elérni a védett területen), ami konkrétan a végvágott terület szélén egy sorban álló néhány darab fát jelentett.
Mellettünk, az út másik oldalán egy kb. 25 évvel ezelőtt kivágott, azóta felújult erdőterületet lehetett látni, amit egyforma magas, jobbára elegyetlen, egykorú fiatal faállomány borított. A felújításról nemkülönben a 2009-es erdőtörvény rendelkezik, ami alapján a kötelezettség a 2 hektár feletti területekre vonatkozik. A vágások során tehát a kivágott terület nagyságával is tudnak trükközni, hogy kibújjanak a felelősség alól.
Kétes nyereség, kicsi jelentőség
A Greenpeace Magyarország szerint a jelenlegi erdőgazdálkodási rendszer nem képes szavatolni a védett erdők védelmét. Magyarország 2 millió hektár területű erdőállományából mindössze 477 természetes állapotú, az összterület 95 százalékán folyik jelenleg faanyagtermelés, beleértve a védett területeket is. Ebben a gyakorlatban őshonos tölgyesek, bükkösök és ritka élőhelyek is áldozatul esnek, miközben a kivágott faanyag jelentős része nem tartós hasznosításra, hanem erőművi tüzelésre kerül.
Erdeink 53 százaléka áll jelenleg állami tulajdonban.
Az erdőgazdálkodásnak a nemzeti jövedelemhez való hozzájárulása jelentéktelen – 0,02 százalék –, energiatermelésünknek pedig csupán 3 százalékát adja.
A természetvédelmi kezelés növelésére történő kezdeményezések rendre betonfalakba ütköznek, és a természetvédelem is az agrártárca kezelési hatáskörébe tartozik, amióta nincsen környezetvédelmi minisztériumunk.
– Amikor az erdők érdeke szembekerül bizonyos körök gazdasági érdekeivel, rendre a természetvédelem húzza a rövidebbet – vélekedett erről Fidlóczky József. – Elkeserítő, hogy olyan gazdasági célt igyekeznek szolgálni, amelynek nincs népgazdasági jelentősége. Így az erdő sokkal nagyobb jelentőségű egyéb funkciói figyelmen kívül maradnak. A nemzeti parkok területén az erdők kezelését nem üzemtervek, hanem törvényben rögzített természetvédelmi-kezelési tervek alapján lenne ideális megvalósítani, a nemzeti parkok kezelésében.
– Ha figyelembe vesszük, hogy a kivágott erdők az EU és Magyarország 2050-ig vállalt klímasemlegességi céljának eléréséig nem újulnak meg, továbbá hozzáadjuk a kivágott erdő talajában korábban megkötött, majd a vágás után felszabaduló szén-dioxid mennyiségét, akkor a biomassza-energia megújuló energiaforrásként történő definiálása is megkérdőjelezhető – tette hozzá Kun Zoltán, a Greenpeace Magyarország munkatársa, erdész technikus.
Több védelmet!
Nagy port kavart, amikor márciusban, költési időben a Szigetközben egy olyan védett területen lévő erdőséget vágtak ki, amelyben egy fokozottan védett rétisas fészkelt. A fát, amire a madár a fészkét építette, meghagyták, ám körülötte erdő helyett már pusztaság van, holott a jogszabályi előírások szerint egy 100 méteres sugarú körben a fészek körül az állományt érintetlenül kellett volna hagyni. Az eset közfelháborodást váltott ki: a rétisasok különösen érzékenyek a zavarásra, így a vágás ideje alatt ez a madár sem tudta melegen tartani a tojásokat, amik félő, hogy kihűltek – hiába tért vissza aztán később.
Több civil szervezet – köztük a WWF Magyarország, a Magyar Természetvédők Szövetsége és a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület – nyílt leveleket intézett a döntéshozókhoz, hangsúlyozva az ökoszisztémák védelmét, a társadalom tiltakozását, és hogy a Natura 2000-erdők vágásos üzemmód szerinti kitermelése ellentétes a közösségi és hazai természetvédelmi célokkal.
Kun Zoltán ennek kapcsán emlékeztetett, hogy Magyarország EU-s csatlakozásakor átvette annak madárhelyvédelmi direktíváját is, tehát nem természetvédelmi célú tevékenység megkezdése előtt értékelést kellene végeznie arra vonatkozólag, hogy a vágás által érintett területen az élőhelyeket és fajokat mennyire érinti károsan az emberi tevékenység.
Fontos látni ugyanakkor azt is, hogy az erdőkezelés problémája nem új keletű: jóval mélyebb gyökerű és hosszabb távú kezelési probléma eredménye.
Trianon után a megmaradt területeink 10 százalékát borították csak erdők. A mára 21-22 százalékra feltornászott terület elsődlegesen erdőgazdálkodási célokat szolgál, tekintélyes hányada telepített, faállományának közel harmada pedig monokultúra.
Az erdő nem csak fából áll
Az utóbbi évtizedekben azonban szerencsére egyre nő a társadalom érzékenysége a természetvédelem iránt. A rétisaséhoz hasonló történeteknek is egyre nagyobb szerep jut a nyilvánosságban. A klímaváltozással és annak következményeivel párhuzamban átalakulóban vannak az erdei élőhelyek, ekképpen az erdőgazdálkodás is. Az őshonos fajok egyre inkább kiszorulóban vannak, a hőstressznek és az aszálynak már egyértelmű jelei látszódnak a fákon, köztük a bükkösökön is.
– Az őshonos fafajú, emberi beavatkozástól minél inkább mentes élőhelyek a legértékesebbek természetvédelmi szempontból. Az erdő ugyanis nemcsak fából áll, hanem otthona nagyon sok élőlénynek. A vágásos gazdálkodás szükségtelenül teszi ki az erdő talaját az intenzív besugárzásnak és az eróziónak, rombolja a természetes élőhelyeket, így ellentétes az ökológiai szemléletű erdőgazdálkodással – érzékeltette Fidlóczky József.
A Greenpeace munkatársai szeretnék, ha a hatóságok előre jeleznék, az adott évben hol terveznek fakitermelést; ha a tűzifa arányának csökkentése mellett növelnék a természetes erdők területét, továbbá ha védett erdeink ténylegesen is nemzeti parki kezelésbe kerülhetnének. Kezdeményeznék továbbá egy összeurópai erdőmonitoring rendszer létrehozását is, amelyet eddig mindig megvétóztak az uniós országok. Az idén októberre egy konferenciát is terveznek Egerben, ahol mindezt megvitatnák.
