A Magyar Tudományos Akadémia május 5-ikén tisztújítást tart, az Elnökség mandátuma két ciklus elteltével lejárt. A választást jelölőbizottság készíti elő, a jelölőbizottság - az Akadémia történetében először - meglátásom szerint semmibe veszi az akadémikusokat, diktatórikusan irányít. Ennek ellenére az új elnökjelöltek/alelnökjelöltek között vannak kiváló tudósok, akiktől megválasztásuk esetén joggal remélhetjük az Akadémia újjászületését. Mit várunk az új elnökségtől mi, akadémikusok?
Elsősorban nyilván azt, hogy az Akadémiát ne tegyék az új kormány szellemi ellenzékévé. 2026. február 7-én a Tisza Párt hivatalos honlapján közzétette „A működő és emberséges Magyarország alapjai” című 240 oldalas programkötetét. Idézek néhány sort: „Megtisztítjuk az egyetemeket és felsőoktatási intézményeket a politikai kinevezettektől, és visszaállítjuk az akadémiai autonómiát. Az oktatási és kutatási vezetői pozíciók betöltése szakmai teljesítményhez, nem politikai kötődéshez kötődik majd. … Az elmúlt években az Akadémia és az állami kutatóhálózat önállósága szűkült; a kutatóintézetek sorsa és vagyona vitatott, a központosítási akciók folytatódnak.”
Másodsorban azt várjuk az új elnökségtől, hogy tekintse az akadémikusokat és az MTA doktorait tudományalkotó közösségnek. Az Akadémia legyen a tudomány népszerűsítője, keresse a kapcsolatot a művelt nagyközönséggel, legyen, nem bánom, a nemzet „tudományos tanácsadója”, ahogy egy jelszó hirdeti. Viszont álljon itt az amerikai filozófus, John Dewey 1916-ban írt Demokrácia és művelődés című könyvének egyik központi formulája: „minden kommunikáció (s ennélfogva minden valódi társadalmi élet) oktató-nevelő hatású”. Esetünkben ezt úgy fordítom le, hogy az MTA tagjai és doktorai már pusztán egymás közti informális szakmai beszélgetéseikben is rendszeresen új tudományos felismerésekre jutnak.
Az MTA jelenlegi elnöke és a tisztújító közgyűlés előkészítését végző jelölőbizottság közös határozata szerint az új elnökség megválasztása csakis jelenléti úton történhet. Azaz a választásban nem vehetnek részt azok az akadémikusok és nem-akadémikus közgyűlési tagok, akik május 5-ikén ilyen vagy olyan okból nem képesek eljutni az Akadémia székházába. Pedig az MTA már hosszabb ideje rendelkezik azzal a technikai felszereltséggel, amely biztosítja a valós idejű titkos online szavazás lehetőségét. Az internettől való tartózkodás különösen mosolyogtató abban a korban, amikor a mesterséges intelligencia csodája és veszélyei elsőrangú tudományos kérdéssé váltak. A megválasztandó új elnök kétségkívül csakis olyan személyiség lehet, aki élvonalbeli tudományos témával foglalkozik.
A mesterséges intelligencia mostanára elsőrangú tudományos kérdéssé vált, ugyanakkor átfogó filozófiai kérdéssé is. Miközben a szaktudományok egyre inkább széttördelt állapotban vannak, a filozófia hivatása változatlanul valamiféle egységes tudás közvetítése a mindennapi ember felé. A mesterséges intelligenciáról egységes tudást közvetíteni hatalmas kihívás. Jómagam az MI problémájával először Wittgenstein és a gépi intelligencia problémája című írásomban foglalkoztam (megjelent „Keresztút” című kötetemben 1989-ben). Most a problémával újra szembe kell néznem: a 2026-os őszi félévben „Bevezetés a mesterséges intelligencia filozófiájába” címmel a Pécsi Tudományegyetem Filozófia Doktori Iskolájának keretében (hála a doktoriskolát vezető Szécsi Gábor dékán kommunikációelméleti nagyvonalúságának) kurzust tarthatok.
Nem vagyok a mesterséges intelligencia szakértője. Talán valamennyire értem a nagy nyelvi modellek (LLM) működési elvét, de ahhoz, hogy a mesterséges neurális hálózatokról akár a legcsekélyebb fogalmam is legyen, még nagyon sokat kell tanulnom. Viszont az a hatalmas megtiszteltetés ért, hogy négy akadémikustársam, akik valóban a téma mély szakértői, vállalták - egy-egy zoom-összejövetel erejéig - az órákon történő beszélgetést. Pléh Csaba nyelvész-pszichológus, aki legkésőbb 1998-tól kezdve ír tanulmányokat és szerkeszt köteteket a mesterséges intelligencia témakörében; Csépe Valéria, a kognitív pszichológia és idegtudomány kutatója, ő évek óta tart előadásokat témánkról - „Félünk vagy szorongunk a Mesterséges Intelligenciától?” címmel 2023-ban kiváló összefoglalója jelent meg egy az MTA égisze alatt rendezett konferencia általam szerkesztett magyar és angol nyelvű programfüzetében; Szegedy Balázs matematikus, akinek éppenséggel az MI a specialitása; és Szathmáry Eörs biológus, evolúciókutató. Mint evolúciókutató, ő kurzusomon az ún. evolúciós mesterséges intelligenciáról beszél majd, erről a tárgyról már számos, nemzetközi figyelmet keltő előadást tartott.
Amit fentebb az MTA jövőbeli kívánatos működésével kapcsolatban úgy fejeztem ki, hogy az akadémikusok egymás közti szakmai kommunikációja tudományalkotó tevékenység, arra tervezett kurzusom, úgy érzem, meggyőző példa. Kiemelt fontosságú téma, interdiszciplináris együttműködés, az Akadémia és a felsőoktatás összehangolt tevékenysége. A természetes józan ész győzelme a befelé forduló megalkuvás felett.
A szerző filozófus, egyetemi tanár, akadémikus.