Több mint másfél évtizede lehet mind többet hallani a közösségi kertekről, amelyek elsősorban a városokban, nagy lakótelepeken, a betonrengetegek között jelentenek felüdülést, a családok kisebb és nagyobb tagjainak hasznos tevékenységet, szabadidős elfoglaltságot, társaságot, közösséget, és nem utolsósorban friss, ehető, saját termesztésű, és ami egyre fontosabb, olcsó zöldségeket, gyümölcsöket. Rosta Gábort, a Városi Kertek Kft. ügyvezetőjét a XII. kerületi Böszi kertben, a Börszörményi út mentén kérdeztük az elmúlt évek tapasztalatairól, arról, hogy ezek a kertek beváltották-e a hozzájuk fűzött reményeket, és valóban segítenek-e jobbá tenni a kis világunkat, közvetlen környezetünket.
– A 2008-as válság, tőzsdei pánik idején jött az ötlet – emlékezett vissza a kezdetekre Rosta Gábor. – Hallgatóknak készítettem egy előadást az 1929-32-es nagy gazdasági válságról, akkor „találtam rá” a háborús-, másként válságkertekre. Ezek mai megfelelőinek tekinthetők a közösségi kertek, amelyek akkoriban, csaknem másfél évtizeddel ezelőtt nem voltak elterjedtek, egy-két hamvába holt kísérlettől eltekintve. Jónak tűnt, hogy ebbe belevágjunk. Azt az elejétől kezdve tudtam, hogy nem gerillakerteket, hanem az adott önkormányzatokkal együttműködve, jogilag tisztázott körülmények között, hosszú ideg fenntartható, életképes kerteket akarok létrehozni. Minden önkormányzatot megkerestem Budapesten, mindenhol pozitívan álltak hozzá, de ehhez elsőként a kispesti önkormányzat volt minden tekintetben partner. Jó másfél évtizede, 2012-ben meg is alakult az Első Kis-Pesti Kert, ami nagyon nagy siker lett, az újságírók szinte szó szerint „egymásnak adták a kilincset”, gyakran foglalkoztak velünk tévék, rádiók – mondta a hazai közösségi kertek elterjesztéséért is tevékenykedő szakember. Azóta Kispesten további négyet, Óbudán kettőt, az említett XII. kerületben és Szentendrén egy-egy kertet alapított.
– Budapesten már legalább 40 ilyen közösségi kert alakult, csakhogy rövid időn belül húsz bedőlt egy uniós kutatás szerint. A fő ok, hogy csak odaadták ezeket a kerteket a városi kertészeknek, de nem volt elképzelés, közösségépítés kertvezetés és kert menedzsment. Amit én csinálok, ha létrejön egy kert: első évben én vagyok a kertvezető, és végig viszek egy teljes idényt, amiben vannak kertgyűlések, ültetések, jönnek növényorvosok, tematikus kertészeti oktatás van, és a végére kialakul, hogy kik azok, akik átveszik tőlem a kertvezetést. Ők az úgynevezett kertkoordinációs-csoportok, akik továbbviszik a kertet a következő szezonokban. Azoknál az önkormányzatoknál, ahol nincs ilyen szervezett „inkubációs időszak”, nagyon hamar szétesik a kert. Egy kert kiváló közösségépítő eszköz, mert egy fix hely, amely ad elfoglaltságot, örömérzetet, beszédtémát, sikerélményt.
Tonnányi zöldség, milliós haszon
Kérdésünkre, hogy például itt a Böszörményi úton milyen növények teremnek meg, Rosta Gábor elmondta, hogy az első évben kertstatisztikát készítettek. Mindenki feljegyezte, hogy mit ültetett és mennyit termelt. A Böszi kertben 34 ágyáson 51 féle haszonnövényt termesztettek, ebből csak egy volt például a paradicsom. Összesen egy tonna zöldség termett már akkor, ami alsó hangon is kétmillió forint. Ennek alapján körülbelül egy négyzetméter ágyásról tízezer forint értékben lehet lehozni terményt úgy, hogy kétezer forint a ráköltés. – Tehát mintegy 400 százalékos lehet a haszonkulcsa az önellátásnak. Ezek itt – mutat az ügyvezető az ágyásokra – 6 négyzetméteresek, és még oldalt is vannak bevethető részek. Nem csak megéri az ide járó családoknak, de a minőség százszor jobb. Az a paradicsom, amit megveszünk a boltban, utazik 1000-1500 kilométert Hollandiából vagy Spanyolországból, vagy ki tudja, honnan, minimális „beltartalommal”. Sokan rá is csodálkoznak, akik először termesztenek, hogy lehet a paradicsomnak, a paprikának és valamennyi itteni zöldségnek íze, arról nem beszélve, hogy mindenhol beindul a főzőcskézés, a receptcsere. A Böszi kertben már a negyedik szezont kezdjük meg, április 18-án tartjuk az idénynyitó ültetőnapot, rendbe rakjuk a kertet, füvet nyírunk, a felgyűlt faágakhoz hozatunk egy aprítógépet, és jön egy növényorvos is, aki segít az ültetésnél. Valóságos városi mezőgazdaság alakult ki itt, gyakran jönnek iskolások. Sokan természetesen dolgoznak, és tavasztól őszig napi egy vagy akár csak fél órára jönnek kertészkedni, nyáron ez hosszabb, itt lehet egy kicsit hűsölni is, beszélgetni – hangsúlyozta Rosta Gábor.
