Errefelé szokatlanul jó minőségű, keskeny sávú úton gördülünk be a Miskolctól közel negyven kilométerre, északra fekvő Abaúj-kistérségi Nyéstára, ahol mindjárt afféle hrabali képpel találjuk szemben magunkat. Egy tagbaszakadt, munkásruhás férfi mélabúsan vezet pórázon egy kecskét az egyébként kihaltnak tűnő településen. Sokáig úgy érezzük, kísértetfaluba csöppentünk: amelyik ház épségben van, annak ajtaja, ablaka zárva, amelyik meg félig lebontva, düledezve, ott legfeljebb a nejlonfüggönyt lengeti a szél a bejáratnak tűnő tákolmányon. Teszünk egy nagy kört az egyébként csodás természeti környezetben lévő, de jól láthatóan elhanyagolt, lepusztulófélben lévő községben, amely 2019-ben arról híresült el, hogy tömegével jelentkeztek be az akkori önkormányzati választások idején olyanok, akik sosem laktak vagy tartózkodtak itt. Most másféle csoda esett meg a harminckét választásra jogosult polgárral büszkélkedő kis településen:
míg 2022-ben szinte mindenki a Fideszre szavazott, addig most nagy többséggel a tiszás jelölt nyert, a szavazatok mintegy háromnegyedét megszerezve.
Négy évvel ezelőtt a fideszes Demeter Zoltán 20, míg az ellenzéki összefogás képviselője, Üveges Gábor egy szavazatot kapott, akkor 32 szavazásra jogosultja volt a falunak. Most a tiszás Hatala-Orosz Csaba az immár csak 21 választójoggal rendelkező lakosból megjelent 16 szavazó voksából 11-et szerzett meg, míg Demeter Zoltán négyet: egy valaki érvénytelen szavazólapot adott le. Ennél is meggyőzőbb az arány, ha a listás szavazatokat nézzük: itt a Tisza 81,25 százalékot húzott be, ami országos rekord, ennél nagyobb arányban sehol sem nyert a párt. Igaz, ez tényszerűen 13 szavazatot jelent, de a csúcs akkor is csúcs.
Vajon mi történt ebben a picike kis faluban, milyen okok, érvek álltak a háttérben, amiért a helyiek zöme változtatott korábbi álláspontján – ezt próbáltuk a helyszínen kideríteni.
Megörvendünk az első teremtett léleknek, – mármint a kecskés emberen túl, aki gyorsan eltűnt a szemünk elől az erdőben –, az egyik ház udvarán serénykedő szakállas fiatalembernek. Kérdezősködésünkre azonban mindjárt egy mobiltelefont nyom az orrunk elé, abba mondjuk, mit szeretnénk, másképp nem fogja érteni, nem beszél magyarul. Angolra váltunk, így néhány másodpercen belül kiderül: egy belgával állunk szemben. Igaz nem „brüsszelivel”, hisz Marius korábban nem a belga fővárosban élt, és politikával sem foglalkozott. Felvetettük: tudja-e, hogy abból az országból érkezett, amelynek fővárosát eddig szitokszóként használta a Fidesz kormányzati propagandája, de csak a fejét csóválta. Ők a nyugalomért költöztek ide, s egyáltalán nem érdekli a családot a politika. A huszonéves férfi digitális nomádként, online munkákból él, s tavaly májusban érkezett ide a szüleivel, rokkantnyugdíjas édesapjával és betegeskedő édesanyjával, hogy megpróbáljanak egyfajta természetközeli életformát kialakítani. Kecskéket tartanak, a tejükből sajtot, túrót készítenek, s tyúkjaik is vannak, amelyek tojással látják el őket. A falubeliekkel nincsenek túl szoros kapcsolatban, bár, mint Yvonne, az édesanya később elárulja: a korábban látott kecskét ők ajándékozták a férfinak, Attilának, vagyis valamiféle ismeretség mégis összefűzi őket. A roma lakosok viszont inkább akkor keresik őket, ha valami segítség kell. Volt aki benzint kért, mások fuvart a közeli falvakba, ahol van bolt, de olyan is akadt, aki pár tojásért, kis tejért kopogtatott be. A magyar politikáról sokat nem tudnak, annyit igen, hogy lezajlott egy választás, de hogy a falu népe kire szavazott, az számukra nem volt érdekes.
Elbúcsúzunk, tovább sétáltunk, hátha szerencsénk lesz, és egy valódi helyibe botlunk. Messziről észreveszünk egy férfit, aki két, a villanypóznáról leszedett választási plakátot visz a kezében, a képen a nyertes tiszás képviselő. Mata Pál szerint nem meglepő, hogy a helyiek többsége a Tiszára szavazott, elég csak körbenézni a faluban. Nincs iskola, nincs óvoda, nincs orvos, nincs posta, nincs bolt, és még a polgármester is egy távolabbi településen lakik. Néhányuknak van ugyan közmunkája, de az a havi százhétezer forint nagyon kevés egy család eltartásához. Nem véletlen, hogy innen már elment, aki tudott, aki pedig maradt, az a túlélésért küzd. Ez olyan kiindulópont szerinte, amitől bármi más csak jobb lehet, és ha csak egy kicsivel lesz jobb, nekik már az is öröm.
A pár kilométerre lévő, öt-hatszáz fős Felsővadász egyfajta ellenpéldája annak, ami Nyéstán történt: itt megmaradt a Fidesz-fölény, igaz, valamelyest csökkent, mint négy évvel korábban. Akkor ugyanis Demeter Zoltán a szavazatok több mint 80 százalékát kapta, a neki jutó 164 vokssal, míg az ellenzéki jelölt alig 15 százalékot szerzett. Most a kormánypárti jelölt 75 százalékkal lett befutó ebben a körzetben. Tucatnyi közmunkás találkozunk, közülük többen elárulják: azért szavaztak a Fideszre, mert azt remélték, hogy így megmarad ez a kevéske bevételük. Egy fiatal roma férfi annyit tesz hozzá: errefelé nincs B terv, nem is lehet, egyéb munkalehetőség híján a legtöbben kénytelenek közmunkát vállalni. S nagyjából ez lesz a gyerekeik jövője is – mondta –, ha csak a Tisza-kormány nem talál ki olyan „isteni csodát”, ami ezt meg tudja változtatni.
Gyermeknevelés mélyszegénységben: nem a szeretet hiányzik, hanem a mintaFelszántották a vidéket
Az elmúlt évek zuhanórepülésben teltek, a romló gazdaság rányomta ezt a hatást a kisemberekre is, a propaganda pedig emiatt egyre kevésbé működött, nem tudta ellensúlyozni a negatív tendenciákat. S noha még mindig sokan benne maradtak abban a véleménybuborékban, alternatív valóságban, amit a Fidesz felépített a kistelepüléseken, mégis érzékelhető volt az igény valami másra – elemezte az apróbb falvakban tapasztalható változásokat Üveges Gábor politológus, Hernádszentandrás korábbi polgármestere, aki az ellenzéki erők négy évvel ezelőtti országgyűlési képviselőjelöltje volt a kazincbarcikai választókerületben. Szavai szerint az, hogy a Tisza jelöltjei és elnöke nagyobb terepmunkát végeztek, mint a kormánypárt, s gyakorlatilag „felszántották a vidéket”, szintén sokat nyomott a latba. – Nem mindegy, hogy a parlament elől prédikál valaki, vagy tényleg nyakába veszi a falvakat, minden települést próbál többször bejárni, beszélni az emberekkel, és hús-vér valóságot kínálni nekik – fogalmazott. Hozzátette: maga a Tisza-brand is beszüremkedett majdnem mindenhova, óriási lendülettel. Emiatt divat lett újra a politikával foglalkozni, ami szintén feléjük billentette a mérleget. Ez még olyan térségekben is kézzelfoghatóvá vált, ahol leginkább a köztévét nézik az emberek. Üveges Gábor szerint ez legfeljebb az idősebb generáció tagjaira igaz, a klasszikus tévénézés korábbi kultúrája egyre inkább az online térbe kerül át, ráadásul a hátrányos helyzetű térségekben is széles körben hozzá tudnak ma már férni az emberek az internethez. A fiatal generáció alapvetően a TikTok-ot, az Instagramot és a YouTube-ot követi, így sokkal inkább merített a nem kontrollált tartalmakból, ami az egyik fő oka annak, hogy a Tisza ennyire át tudta törni a korábbi gátakat, s megjelent a saját üzeneteivel. – Benne vagyunk egyfajta spirálban, ódivatúvá és korszerűtlenné vált egyik pillanatról a másikra szinte mindaz, amit a Fidesz képvisel, s azok az arcok is, akik a párt képviseletében évtizedek óta vannak voltak a színen – mondta. Szavai szerint az önkormányzatok életében is új fejezet kezdődik. Kérdés, hogy azok a kistelepülési vezetők, akik hol megfélemlítés, hol igazodás, de olykor akár valódi elvhűség miatt eddig „fölmondták” a fideszes támogató szövegeket, vajon napraforgóként fognak-e az új hatalomhoz dörgölőzni.
