Kafka életét és munkásságát mutatja be rendhagyó módon Agnieszka Holland lengyel rendező Franz című filmje

Franz Kafka hatása a XX. századi és a kortárs irodalomra felbecsülhetetlen. A műveire jellemző abszurd gondolkodás és a bürokratikus gépezetről szóló történetei máig magával ragadják az olvasót. Talán azért is, mert azokon keresztül magára ismerhet, mivel átélhetően mutatják be a modern ember szorongásait és elveszettségét. A per című regényében Josef K., akit állítólag megrágalmaztak, is elveszetten bolyong egy irracionális rendszerben, míg Az átváltozás című műben a nagy méretű rovarrá alakult Gregor Samsától teljesen elidegenedik a családja, a szó szoros értelmében feleslegessé válik az otthonukban. Kafka másrészt más írókra is hatott, például Gabriel García Marquezre, Murakami Harukira és az irodalmi Nobel-díjas Krasznahorkai Lászlóra is, aki 2015-ben a Nemzetközi Booker-díj átvételekor a beszédében köszönetet mondott Kafkának is, akinek A kastély című regényét tizenkét évesen olvasta, hogy befogadják a nála hat évvel idősebb bátyja baráti körébe, amivel megpecsételődött a sorsa. De a cseh szerző nemcsak írókat inspirált, hanem rendezőket is, mint David Lynch-et, aki tervezte, hogy filmet készít Az átváltozásból. A híres szerzőről most a mozikban megnézhetjük Agnieszka Holland lengyel rendező Franz című dokudrámáját, mely rendhagyó módon az író életében előre-hátra mozogva meséli el történetét, és a világra gyakorolt hatásáról is szól.

Először magát Kafkát és a családját ismerjük meg, mely fontos szerepet játszott a szerző világlátásában. A Kafka-család otthona ugyanis maga volt a káosz: vállalkozó apja, Hermann Kafka önkényúrként figyelte felesége és gyerekei lépéseit, az anya, Julie Kafka pedig mindezt türelmesen tűrte. A házban a hangos ricsaj zavarta is az írót, aki vágyott a csendre, és éjszaka is írt. Holland filmje érzékletesen adja át, hogy Kafka fekete bárányként él a családjában, és úgy általában elüt mindenkitől, de társai, barátai és kedvesei támogatják és próbálják megérteni őt. Így kerül a képbe első menyasszonya, Felice Bauer vagy barátja, Max Brod, aki Kafka halála után az író akarata ellenére nem égette el a kiadatlan műveit, hanem megmentette és megjelentette azokat. A film másik fontos „szereplője” a szerző otthona, Prága, melynek utcáin, terein fekete öltönyös és kalapos urak, illetve kosztümös hölgyek haladnak dolgukra. Ahogy főhősünk is, noha ő fél lábbal egy másik világban is él, a saját fantáziájában, mely szorosan vagy lazán, de kapcsolódik a tényleges realitáshoz, például a korabeli bürokráciához.

Ilyen az a jelenet, amikor Kafka egy közönség előtt olvassa fel az 1914-ben írt A fegyencgyarmaton című novelláját, melyben az úgynevezett Utazó megérkezik egy homokos völgybe, hogy egy ítéletvégrehajtást nézzen meg, melyet egy tiszt ismertet neki. Az elítéltnek meztelenül egy gépezetben egy vattapárnázatra kell feküdnie, majd egy szőrlabdát nyomnak a szájába, hogy ezzel megakadályozzák az üvöltését. Ezután az ágy feletti rajzolómű, egy borona ereszkedik rá, hogy tűkkel a testébe írja a parancsot, melyet megszegett.

Egy másik jelenetben az író éppen A per kéziratából olvassa fel Josef K. megpróbáltatásait, melyet társai nevetve élveznek. A film hiányossága azonban, hogy Kafka többi ikonikus művére kevés vagy semennyi figyelem nem esik. Az átváltozás épphogy csak megidéződik: főhősünk az ebédlőasztal abroszán pár pillanatra megpillant egy csótányt, melyet aztán az apja lecsap, míg A kastély című befejezetlen főművéről egy szót sem ejtenek – bár egy jelenetben az írót egy havas tájon szállítják, mintha csak a regény terében utaznánk.

A film másrészt rendhagyóan mesél Kafkáról, nem időrendben haladunk, hanem folyamatosan oda-vissza ugrálunk a gyerek- és felnőttkorba, az első sikerek idejébe vagy azon túlra. A meglepetés akkor éri a nézőt, amikor egyszerre a jelenünkbe kerülünk: egy kortárs múzeumba, ahol egy hölgy éppen Kafka irodalmi hatásának nagyságáról mesél a látogatóknak. Mindez szürreális hatást, mondhatni kafkai élményt nyújt, hisz a film túllép főhőse élettörténetén és a hagyományos dokudráma keretein is. Illetve azt is megmutatja, mi történik Kafka családtagjaival és barátaival az író halála után, miután kitört a második világháború, Prágában pedig megjelentek a nácik, hogy a zsidókat elvigyék a koncentrációs táborokba. Ekkor ébredhet rá a néző arra, hogy a valóságban, akárcsak Kafka műveiben, egy lelketlen, embertelen és bürokratikus rendszer bontakozott ki, mely szisztematikusan pusztítja el az emberek lelkét és testét.