Tervek szerint május 5-én szavaz a bukaresti parlament arról a bizalmatlansági indítványról, amelyet tegnap nyújtott be a jelenlegi legnagyobb párt, a szélsőjobb megfékezésére tavaly júniusban összeállt Európa-barátnak mondott négypárti koalíció tagja, a Szociáldemokrata Párt (PSD), karöltve a szélsőjobb Románok Egyesüléséért Szövetséggel (AUR). A parlamenti matematika biztos sikert ígér: a 465 fős kétkamarás törvényhozásban 233 támogató voksra van szükség a kormánybuktatáshoz, a két párt összesen 220 mandátummal rendelkezik, de számíthat a két kisebb szélsőjobb formáció – a POT és az SOS – 70 törvényhozójának támogatására is. A Bolojan -kormány bukása az egyetlen dolog, ami biztosnak tűnik, a hogyan továbbra nincs optimista megoldás.
A kormányt buktatóknak ugyanis új kormánytöbbséget, alternatívát kell felmutatniuk, ami viszont a jelenlegi álláspontok alapján egyelőre nincs: mind a PSD, mind az AUR azt hangsúlyozza, nem kíván a másikkal együtt kormányozni.
Helyzetbe került Orbán Viktor magyargyűlölő szövetségese, a szociáldemokraták a szélsőjobboldallal közösen buktathatják meg a regnáló román kormánytA szociáldemokraták saját sírjukat ássák. A rotációs kormányzati elven összeállt kabinetben jövő júniusban átvennék a kormányrudat, Grindeanu lehetne a miniszterelnök úgy, hogy addig Bolojan a fájdalmas intézkedések zömét megvalósítja. Ha most rendeznek előrehozott választást, azon az AUR akár abszolút többséget is szerezhet, mindenképpen több mandátumot, mint a jelenlegi négy kormánypárt együtt, a PSD pedig jó esetben másodhegedűs lehetne. A politikai logika azt diktálja, ellenzékbe vonulnának a szociáldemokraták, hogy onnan szerezzék vissza a leginkább az AUR által elcsábított szavazóikat.
De a kormánybuktatás után új kabinetet kell alakítani, és azt a PSD vagy az AUR-al tudna, választás nélkül is kormányra emelve George Simiont és pártját vagy kiegyezve jelenlegi partnereivel, a demokratikus pártokkal, amit azonban szinte ellehetetlenít a bizalomvesztés.
A PSD az AUR-al való alkalmi összefogással is számos szavazót veszíthet, sőt pártszakadást is kockáztat. Kedden már kilépett a pártból az első tiltakozó, Victoria Stoiciu szenátor, arra hivatkozva, hogy sosem járulna hozzá a fasizmus normalizálásához. Victor Negrescu EP-képviselő, az Európai Parlament alelnöke arra szólította fel a pártelnök Sorin Grindeanut, hogy nyilvánosan jelentse ki: a PSD nem lép kormányra az AUR-ral.
Az európai szocialisták pártcsaládja először nem kifogásolta lépésüket, Iratxe Garcia Perez frakcióvezető azt nyilatkozta, jogukban áll kilépni a kormányból, ugyanakkor azt is hangsúlyozta, hogy bíznak a román tagpárt ígéretében, miszerint csak demokratikus erőkkel működnek együtt. Csakhogy nem, a PSD és az AUR alkalmi koalíciója már nemcsak a brüsszeli néppárti, liberális és zöld frakciókban, hanem a szocialistáknál is megkongatta a vészharangot. A Politico tegnap már arról írt, hogy az európai szocialisták nem voltak napirenden román tagpártjuk valós terveivel.
Bukás szélén a román kormány: megvonták a támogatást Ilie Bolojan liberális kormányfőtől a szociáldemokratákValójában az AUR-nak sem érdeke, hogy most kormányra kerüljön. A román gazdaság helyzete, a rekordmagas államháztartási hiány orvoslása nem tűr halasztást, bármilyen kormány legyen is hatalmon, nem spórolhatja meg a népszerűtlen intézkedéseket.
A most kirobbant válság máris érezteti hatását, a tavalyi megszorító csomagok nyomán tavaly elérhetővé vált uniós források lehívása is veszélybe került, a lej gyengült, az államadósság finanszírozásának ebből adódó többletköltségei a recessziót vetítenek előre.
Mindez aligha fogja életben tartani Ilie Bolojan kormányát. A román politikában ugyanis igen népszerű eszköz a bizalmatlansági indítvány, a kormányválságok pedig az élet részeivé (és a gazdasági fejlődés kerékkötőivé) váltak. Az 1989. decemberi rendszerváltás óta, az Adevarul összesítése szerint, 51 bizalmatlansági indítványt nyújtottak be, amiből hat végződött kormánybuktatással.
Az első kezdeményezés 1993. márciusában történt, a Văcăroiu-kormány ellen, az utolsó tavaly decemberben már a Bolojan-kormányt célozta. Első alkalommal 2009. október 13-án buktattak meg kormányt bizalmatlansági indítvánnyal. Emil Boc kabinetje ügyvivőként helyén maradt, Traian Basescu államfő nem volt hajlandó más kormányfőt kinevezni, a következő év februárjában megalakult a második Boc-kormány. 2012. áprilisában csupán 78 nap után bizalmatlansági indítvány miatt bukott Mihai Răzvan Ungureanu kabinetje. Ez volt az egyetlen olyan eset, ami részben „magyar ügyön” múlt. Az akkori a korabeli megszorító intézkedések és pártcélokra felhasznált közpénzvád mellett a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem (MOGYE) magyar karait létrehozó kormányrendelet miatt menesztették Ungureanut. De a mostani válságot kirobbantó PSD elnök Sorin Grindeanu is politikatörténetet írt- ő volt az egyetlen miniszterelnök, akit saját pártja buktatott meg bizalmatlansági indítvánnyal - 2017 júniusában. 2019 októberében Viorica Dăncilă kormánya bukott összellenzéki bizalmatlansági indítvány nyomán, 2020 februárjában már Ludovic Orban kormányának lett ugyanez a sorsa, márciusban azonban patthelyzet következtében gyakorlatilag változatlan összetétellel alakult meg a második Orban-kormány, amely a decemberi választásokig vezette az országot. Az új Florin Cîțu vezette kabinet 2021. szeptemberében bukott el szintén bizalmi szavazáson. Azóta nem volt sikeres bizalmatlansági indítvány, de a 2024. decemberi választások óta a szélsőjobb pártok eddig hétszer próbálkoztak sikertelenül.
A hatályos szabályozás szerint egy bizalmatlansági indítvány kezdeményezéséhez a képviselők és szenátorok egynegyedének támogatása szükséges. Ha indítványuk elbukik, ugyanabban a törvényhozási ciklusban újat nem kezdeményezhetnek, de párttársaik igen. Ez alól kivételt jelent, ha a kormány felelősségvállalással próbál átvinni a parlamenten egy programot vagy törvényt. Ilie Bolojan felelősségvállalással fogadtatta el tavaly a megszorító csomagokat.
Az 1989 decemberi rendszerváltás óta eltelt 35 évben Romániának 37 kormánya és 28 kormányfője volt.
Az utóbbi évtizedben 11, általában koalíciós kormány volt, ezidő alatt a mostani válságot kirobbantó majdnem 9 éven át volt kormánytényező. Egy kormány átlagosan 10 hónapot tudott életben maradni.
