Törékeny moralitás

"Az igazmondás egy hazug világban /Előnytelen versenyre kényszerít. /Álösztönökbe, -bőrbe, álruhába / Kell bújnod itt, hogy boldogulni tudj. / A hazugság az élet igazsága. /Fogadd szavát, légy becstelen, hazudj!” Ezekkel a szavakkal, illetve a hazugságról szóló dallal indul a Caligula helytartója című történelmi dráma a Szegedi Nemzeti Színház Kisszínházában. A dal az előadáshoz íródott ( Zeneszerző: Rozs Tamás), nyilván nem véletlenül. Egy hazug világban az igazságra törekedni szinte lehetetlen vállalkozás. Persze minden nézőpontnak megvan a maga igazsága. Erről szól Székely János szintén nem véletlenül gyakran színre vitt drámája. A Fábián Péter által rendezett szegedi előadás miközben fanyar tükröt tart elénk, nagyon is lényegre törő. Petronius a császár helytartója, a főnöke utasítására be szeretné vinni a császár szobrát a jeruzsálemi templomba, de a zsidók ezt nehezményezik. Erről az alapkonfliktusról szól a lélektani dráma, megmutatva a felek érveit, indítékait, vagyis a maguk igazságát. Az egész olyan mint egy libikóka, mindig más van felül, illetve alul, folyamatosan változnak az erőviszonyok. Székely János ezt annyira remekül és időtlenül megírta, hogy mindig aktuálisnak érezzük és mindig mélyre megy. A címszerepben Borovics Tamás hol magabiztos, máskor bizonytalan. A hibáját is csak későn veszi észre, amikor már nem tud korrigálni. Ottlik Ádám Barakiásként józanul érvel és beleáll a küzdelembe. Vatamány Atanáz, Rédei Roland, Krausz Gergő és Poroszlay Kristóf a dráma több szerepében pontosan ábrázolja az adott karaktert. A történet végkicsengése pedig szintén tanulságos: „Hagyd el, barátom. látod, ezután is / Jönnek őrültek és őrült helyzetek. / Sosem lesz úgy, hogy ránk ne kényszerítsék /Latorságuk a latrok, tébolyuk/ A tébolyultak – mert e nyomorult faj / Sajnos mindenre kényszeríthető. /Csakhogy gondold meg: mentség is a kényszer. /Míg főnököd van, van mentséged is.”

Tárnoki Márk rendező a Szegedi Nemzeti Színház nagyszínpadán egy felújítás alatt lévő óvodába helyezi a cselekményt. A feliraton olvashatjuk is: Köszönjük Oroszország. A beruházó pedig az Aranykéz Zrt. Az ötlépcsős beruházási modell forrása: Területi, Strukturális és Beruházási Alapok. Nem csak a helyszín szokatlan, de a szöveg is friss: Szilágyi Ákos fordítása és Fehér Balázs Benő átirata alapján Szécsi Bence és Tárnoki Márk készítette. A bemutatót január végén, javában az itthoni választási kampány idején tartották. Van is benne minden, háború, Brüsszel és rendkívül sok áthallás az akkori közbeszédre. Az előadás rendkívül szórakoztató, ugyanakkor ha a folyamatokat komolyabban szemléljük, akkor inkább szorongásra ad okot. Egy település, vagy város vezetésének morális törékenysége nagy felkiáltójelként vágódik a néző arcába. Nem is tudjuk igazán, hogy sírjunk, vagy nevessük, így inkább azt kell választanunk, hogy elviseljük amit látunk, legfeljebb, ha nagyon fáj, akkor egy kis időre elfordítjuk a fejünket. Kárász Zénó polgármestere egy rutinos pókerjátékos és egy esendő áldozat keveréke. Ő mozgatja a helyi korrupciós szálakat, de retteg attól, hogy valaki feljebbről leállítja, vagy egyszerűen tönkre teszi. Turi Péter fővárosi hivatalnoka, akit revizornak néznek, igyekszik kihasználni a tálcán kapott lehetőséget. Szegezdi Róbert iskolaigazgatója, Jakab Tamás bírója, Vicei Zsolt kórházigazgatója mind megéri a pénzét. A zavart keltők, Dobcsinszkij és Bobcsinszkij (Róbert Gábor és Gömöri Krisztián) itt vállalkozók, Ivan Kuzmics Spekin (Polák Ferenc) pedig rendszergazda. A polgármester felesége (Szilágyi Annamária) és a lánya (Fekete Patrícia) a bájaikat is felajánlják, hogy oldják a helyzetet, de ez csak pillanatnyi megoldást jelent. A korrupciós gépezet mindenkit felfal. És az előadás végéből úgy tűnik, nincs megállás. Mindig új revizorok jönnek, az eszközök pedig nem nagyon változnak. Persze amikor közben nálunk épp megtörtént a sokak által várt rendszerváltás, akkor mégis kell abban hinnünk, hogy egyszer valami mégis elmozdul a normalitás irányába.