Beck Tamás: Bűneink

Nem farkasok ezek. Inkább elvadult kutyák. Valamikor jobb napokat látott mindegyikük. A házasságszédelgő például kifejezetten mulattat engem. Végzettségét tekintve a fog- és szájbetegségek szakorvosa, s a becserkészett nyanyák anyagi helyzetét már az első szenvedélyesebb csók közben felmérte. Nyelve hegyével ugyanis végigtapogatta partnere fogsorát, és folytatása kizárólag akkor lett a bimbózó kapcsolatnak, ha megannyi méregdrága porcelántömést, esetleg implantátumot fedezett fel az éppen átvizsgált szájüregben.
Az ukrán határon lekapcsolt cigarettacsempész arra építette a maga védelmét a bíróságon, hogy gyerekkorában törpenyulakat tartott, amelyek mind egy szálig elpusztultak a csernobili katasztrófa
következtében, mert a radioaktív por rászállt az imádott kisállatai számára lekaszált fűre is. Miután elkapták a több száz karton zárjegy nélküli Kenttel, Marlboróval, már a vámtisztviselőknek azt
állította, hogy jutalmul szánta az árut az atomszarkofág őreinek. A tárgyalóteremben kirobbant a nevetés, amikor felolvasta gondosan megfogalmazott vallomását.
A nőverő bútorasztalost felesége a bántalmazásra utaló egyezményes kézjellel nyomta föl egy raktáráruházban. A jóember idebent maga is rákapott az árulkodás ízére. Vamzerré vált, besúgóvá.
Amikor fülest adott a smasszereknek arról, hogy cserekereskedelmet folytatok a bezártság érzetét csökkentő tudatmódosítókkal, meg akartam fenyíteni őt egy gumi-expanderrel. De pusztán a tetoválásaim, s a felhúzott szemöldököm láttán önként felajánlotta, hogy inkább a köcsögöm lesz. Nagyon kifejező tetkó van a mellkasomra vésve: Che Guevara kacagva nézi a mennyből, amint éppen
leomlanak a Világkereskedelmi Központ ikertornyai.
Lőrinc, a kiugrott pap saját elmondása szerint politikai fogolyként került a kóterba, ám egy szószátyár rokonom a beszélőn elköpte nekem nemrégiben, hogy tele vannak a bulvárlapok ennek a kivetkőzött csuhásnak a pedofilügyeivel. Én pedig igazságot akarok szolgáltatni a megbecstelenített gyerekeknek. Naponta háromszor kell Lőrincnek fogkefével felsúrolnia a cellánk padlóját. Reggelenként a mosdókagylóba zúdítom a kávéját, holott koffein nélkül itt nehezebb túlélni egy délelőttöt, mint a holokausztot. Egy beás zsebtolvaj, aki tegnapelőttig a Keleti környékén markecolt, biztatásomra megcsókoltatta Lőrinccel mindkét műbőrcipője talpát.
Időnként azzal a taxissal álmodom, akit leböktem a Mercedeséért a ferihegyi reptérre vezető gyorsforgalmi úton. Hiába pattannak fel a szemeim, a besütő teliholdban is az áldozat halovány arcát vélem felfedezni. Jobb híján rágyújtok, és hallgatom szendergő cellatársaim egyenletes lélegzését. Ilyenkor még Lőrinccel kapcsolatban is kétely fog el. Tényleg maga lenne a Sátán? Hiszen az ördög sohasem alszik!