osztalék;aratás; NER;milliárdok;

Az aratás vége

Zárul a kassza. Látva a dolgok állását, nem kell nagy bátorság ahhoz a kijelentéshez, hogy sok NER-cégből idén vettek ki utoljára súlyos milliárdokat a tulajdonosok. A beszámolókat minden év május 31-ig kell a cégek többségének leadnia. Ezekből kiderül, hogy csak a tavalyi eredmény után 1,3 milliárd forintot vett ki bányacégeiből Orbán Viktor volt miniszterelnök édesapja, Orbán Győző. Mészáros Lőrinc Mészáros és Mészáros Zrt.-je 20,9 milliárdos profitot termelt, ebből 16,8 milliárd forintot vett ki a felcsúti milliárdos. De Garancsi István és Habony Árpád közös kaszinóüzemeltető vállalkozása, a Garinvest Projekt Zrt., a közel 22 milliárd forintos profitból 19,7 milliárd forintot vitt haza. Szijjártó Péter felesége 335 millió forint osztalékot vett ki lakberendezési cégéből, abból, amelynek még honlapja sincs, mégis évente százmilliókat fial. Na, ennek van vége.

Ezek a hírek csak a jéghegy csúcsát jelentik, a NER idén is több száz milliárd forintos tőkejövedelemre tett szert. Mi több, hasonló számokat láttunk az elmúlt években, akár volt konjunktúra a magyar gazdaságban, akár nem. Mégpedig az elmúlt négy év sok mindenről szólt, de nem a gazdasági növekedésről. Az áprilisi választásokkal véget ért a NER, vagyis a nemzeti rablás. Új időszak kezdődik, vége a túlárazott, a kivételezett szereplőkre kiírt közbeszerzéseknek az építőiparban, de akár az állami cégek (MÁV, kórházak) takarítási, informatikai szolgáltatásainál is. A szerződések a következő egy-másfél évben többségükben kifutnak, ezt követően a közpénz-ezermilliárdokon kövérre hízott NER-cégeknek a versenypiacon kell majd megélniük. Borítékolhatjuk, hogy tízből nyolcan a következő öt évben folyamatosan építik le majd tevékenységüket, és talán kettő marad meg, amely alkalmazkodni tud a versenyhez. A vagyonvisszaszerzés további súlyos százmilliárdokat vesz el az érdemtelenül meggazdagodott NER-milliárdosoktól, de itt már sok esetben vigyázni kell arra, hogy a cégek tevékenysége ne sérüljön, hisz sem a szemétszállítás, sem pedig a sztrádaüzemeltetés nem állhat meg egy percre sem.

A következő hónapokban, egy-két évben számos részpiacon újraindul a verseny: számos kis- és közepes vállalat, amely eddig nem jutott közvetlenül állami megrendeléshez, vagy épp a nagyok alvállalkozója volt, előreléphet. Az érdemi munkát elvégző cégeknél fog lecsapódni a korábbinál kisebb, de még így is tisztes haszon, amiből növekedni, fejlődni tudnak. Új embereket vehetnek fel, terjeszkedhetnek – ez egy óriási esély a magyar kkv-k számára.

Lesznek áldozatok – akár vétlenek is. Ez is egy forradalom, amely áldozatokkal fog járni: egy szűk, kiváltságos kör számára véget ér az aratás, de sok cég számára és az ország számára elhozhatja a gazdasági növekedést, a tisztes gyarapodást. És ahol van gazdasági növekedés és szolgáltató állam, ott lehet abban bízni, hogy lesz normális oktatás, egészségügy és szociális rendszer, ahol a szegények sem maradnak az út szélén. Erre mondtak igent több millióan április 12-én.